A nem ismert tartomány

A Battlestar Galactica írói ezúttal megmutatták, hogy meg tudnak felelni az elvárásoknak, amelyeket maguk tornásztak fel olyan magasra bennünk, és nem utolsósorban még most is képesek meglepni a nézőket az okosan és apránként elhintett információmorzsáikkal. A Faith a maga logikai hibái ellenére egy kielégítő, okosan megírt epizód, amit sokszor meg fogok még nézni.

http://battlestar.freevo.hu/files/faith1.jpg

Szinte mindenki nagyon sokat várt Nana Visitor régen beharangozott vendégeskedésétől. Valaki újra akarta látni a kedvenc őrnagyát, valaki tudni akarta, mi ez a nagy felhajtás ekörül a nő körül, mások pedig kíváncsian várták, milyen lesz az a szerep és az a történet, amelyhez ilyen körültekintéssel választottak színészt a producerek. A másik szálon pedig a tipikus Battlestar-duplaepizód második fele zajlik, amelyben a régóta építgetett és ígérgetett cselekmények teljesednek ki, a különbség csak az, hogy az írók nem lőnek el minden puskaport negyven percben, hanem óvatosan beosztják a muníciójukat a jövőre is.

Mind a mai napig gyakran érzem úgy, hogy teljesen hiába és fölöslegesen tépem a számat itt a blogon, felhívva a figyelmet olyan evidenciákra, amelyekről minden nézőnek elvileg tudnia kéne, mikor olyan kommentelőkkel meg levélírókkal találkozom, akik szentül meg vannak győződve, hogy az öt utolsó cylon modell tök ugyanolyan, mint a másik hét, sőt mindig is ugyanolyanok voltak, legfeljebb korábban gyártották őket. Lehet, hogy lassan írnom kéne egy új bejegyzést velük kapcsolatban, de remélem, hogy a mostani epizóddal kicsit mindenki a helyére került, és elkezd gondolkozni.

Ki lett jelentve, hogy az öt utolsó cylon a tizenharmadik törzsből jött, ergo valószínűleg egyenesen a Földről. Mindenesetre hogy kurvára nem a Centurionok építették őket, az teljesen egyértelművé lett téve, úgyhogy most már remélem, többet nem kell ezt szajkóznom és háromféle bizonyítékkal alátámasztanom mindenkinek. A hibrid ezen mondatánál kétszeresen is megkönnyebbültem, mert ezzel egyrészt közelebb jutottunk a végső igazsághoz (persze a legnagyobb elmélkedőknek ez sem lehetett új, vegyük csak figyelembe a Temple of Five-ot az algabolygón), másrészt olyasmi is kiderült ebből az epizódból, amit nem tudtunk előre, még a promókból sem, és engem speciel sikerült meglepniük.

http://battlestar.freevo.hu/files/faith2.jpg

A "Ship of Lights"-elmélettel, amely Kara rajzai után ütötte fel a fejét az interneten, engem is alaposan csőbe húztak, pedig tényleg csak a saját rajongói hülyeségünknek köszönhetjük, hogy mindenféle szir-szart beleláttunk azokba a festményekbe. Örülök, hogy nem kell tovább túlmisztifikálnunk Starbuck látomásait, és hogy az őt övező rejtély megoldásával egyre előrébb jutunk. Sok kérdés van még vele kapcsolatban így is, de legalább most már nem csak mi tudjuk, hogy ő a halál angyala (bármit is jelentsen ez), hanem elég hamar ő maga is rájött erre.

Kara mintha kezdené megtalálni a régi önmagát, Sam kisebb ámokfutása után a Demetriuson láthatóan észhez tér, és kevesebb drámai pillantást láthatunk tőle, mint az elmúlt epizódokban. Ezzel persze bejön a képbe az egyik logikai hiba, hogy hogy lehet olyan hülye, hogy eddig nem jutott eszébe egy Raptorral menni, de betudhatjuk annak, hogy valóban elment az esze, és a Földdel kapcsolatos megszállottságát a legénységnél és az admirális parancsánál is előbbre helyezte eddig. Mikor Gaeta megsérül, megőrzi a lélekjelenlétét, ő az első, aki odaugrik, és szakszerűen ellátja a sebét, és végre úgy viselkedik, mint egy katona, egy osztagvezető, egy parancsnok.

http://battlestar.freevo.hu/files/faith3.jpg

Félő, hogy Sam kirohanását, de még Gaeta meglövését is szó nélkül el fogja nézni az admirális, amennyire a korábbi hasonló eseteket ismerjük. Ezt leszámítva jó volt a húzás az íróktól, és Alessandro Juliani remekelt is a jeleneteiben. Remélem, Gaeta nem fog meghalni, vagy nem vágják le a lábát, bár azt hiszem, egyik sem okozna különösebb gondot a készítőknek. És ez a második logikai hiba számomra: tizennégy óra alatt kétszer is megfordult volna a Demetrius Gaetával Cottle doki és a randevúpont között, nem igaz, hogy fél napig hagyni kellett szenvedni.

Csak dicsérni tudom Michael Truccót is, akinek a második évad óta hatalmas utat tett meg a karaktere, és számomra teljesen meglepő módon egész jól megbirkózik a szerepével. Kezdjük ott, hogy mondjuk egy Tahmoh Penikett-tel ellentétben háromnál több arca van, és nem a szája csücsörítésével fejezi ki az érzelmei egyik felét. Ezúttal a puszta pillantásával is épp eleget tudott közölni, és ami azt illeti, számomra sikerült érdekesebbé tennie a vele történteket, mint Kara nagy revelációját. Tetszik, hogy megőrzi az emberi mivoltát, de közben megjelennek benne a cylon ösztönök, amelyeknek nem tud parancsolni. Valószínűleg a saját lelepleződése segített neki beismerni, hogy ők, a cylonok nem csupán mechanikus gépek, hanem ugyanolyan érző lények lehetnek, mint az emberek.

http://battlestar.freevo.hu/files/faith4.jpg

Hadd emeljem ki, hogy nagyon-nagyon tetszett, ahogy az írók megalapozták a cylon bázishajón kialakuló konfliktusokat. Gyanítom, hogy ez elsősorban Seamus Kevin Fahey-nek egyedül köszönhető, ugyanis a negyedik évad epizódjainak cselekményét csak nagyon nagy vonalakban, pár mondattal határozzák meg a producerek a közös munka során, és lényegesen többet bíznak a forgatókönyvírókra, akik ráadásul gyakran el is rugaszkodnak a leírtaktól, és egész más úton vezetik végig a cselekényüket A-ból B-be. A Faithben nyilván megalapozták, hogy a polgárháború sújtotta cylon flotta és az emberek kényszerű szövetsége kemény összecsapásokhoz vezet, de valószínűleg Fahey feladata volt, hogy ezeket meg is valósítsa.

Jean Barolay halálát jól, ötletesen felépítette és rendesen megmagyarázta – ugyan kissé szájbarágósan, de ez az egész epizódról elmondható, és nem éreztem különösebben nagy bajnak. Ugyanígy láthatjuk a nyolcas modellek közti összezörrenéseket, és nyilvánvalóvá teszik számunkra Athena motivációit, hozzáállását, ami számomra az egyik legérdekesebb mellékága volt az epizódnak, nagyon tetszett.

http://battlestar.freevo.hu/files/faith5.jpg

Itt jegyzem meg, hogy ha valakinek a töke tele van, hogy átmentünk Star Trekbe, és minden héten kinyírnak egy ismeretlen "vörös egyenruhás" vendégszereplőt, akkor nézzen utána Mathiasnak és Barolay-nek, akik eddig is kurva sok epizódban szerepeltek, és a lehetőségekhez képest kidolgozott karakterek voltak. Barolay Andersékkel együtt menekült meg a Capricáról, és benne volt a Collaboratorsban a körben, amely például Gaeta megbüntetéséről is szavazott.

A Galacticán történtekkel kapcsolatban egyelőre nagy bennem a kíváncsiság, hogy vajon mit akarnak elérni az írók azzal, hogy fokozatosan megváltoztatják Laura Roslin véleményét Baltarról. Az Emilyvel való ismeretsége és a beszélgetéseik arra voltak jók, hogy külön tudja választani az embert, a gyűlölt Baltart, és az üzenetet, amit közvetít. Épp ezért szintén nagyon jó húzást volt, hogy a haldokló nőről megtudtuk, hogy Roslinra szavazott, és maga sem kedveli az egykori elnököt, de a vallási beszédeit egész másként kezeli.

http://battlestar.freevo.hu/files/faith6.jpg

Az elnökasszony karaktere eddig is az egyik legérdekesebb és legalaposabban kidolgozott volt, de a mostaniakkal sikerült még tovább mélyíteni a személyiségét. Mary McDonnell játéka miatt végtelenül sokszor meg fogom még nézni a Faithet, teljességgel le voltam nyűgözve. A kopaszságát eddig is tudtuk, de a sokkhatás és a fájdalmak közvetítéséhez szükség volt arra, hogy ezt így lássuk is.

A legtökéletesebb mégis az volt, és ezért ismét csak dicsérni tudom az írókat, hogy Emilynek nem a Földről, a próféciákról, a küldetéstudatáról vagy akár az elnökségéről beszélt, hanem valami nagyon is személyes, sokkal régebbi és mélyebb fájdalom vezetett az epizód érzelmi csúcspontjához. Ismét megtudtunk valami esszenciálisat Laura Roslinról, és mindennél jobban képesek vagyunk átérezni a fájdalmát, mert úgy nyílik meg, ahogy eddig még nem láttuk, Adamával sem.

http://battlestar.freevo.hu/files/faith7.jpg

Nana Visitor úgy került képbe Emily Kowalski szerepéért, hogy a casting során az egyik Star Trek-veterán, ha jól emlékszem, David Weddle említette meg Ron Moore-nak, hogy szerinte az egykori munkatársuk, a Deep Space Nine Kira őrnagya alkalmas lenne a szerepre. Valóban tökéletes választás volt, szeretnivaló, sajnálható és elesett volt, a végére ugyanolyan gyöngéd érzések alakultak ki bennem vele kapcsolatban, mint Roslinnak, ami a kevés képernyőidőt tekintve nagy eredmény.

Ezt a részt az összetettsége, a többszálúsága miatt élveztem, mert mindenhol egyszerre tudott kielégítő lenni, és mert aprólékosan kidolgozott volt, nem akadt olyan momentum, amely ne érte volna meg az idejét, mégsem volt zsúfolt vagy sietős a történet.

A nem ismert tartomány

A Battlestar Galactica
írói ezúttal megmutatták, hogy meg tudnak felelni az elvárásoknak,
amelyeket maguk tornásztak fel olyan magasra bennünk, és nem
utolsósorban még most is képesek meglepni a nézőket az okosan és
apránként elhintett információmorzsáikkal. A Faith a maga logikai hibái ellenére egy kielégítő, okosan megírt epizód, amit sokszor meg fogok még nézni.

http://battlestar.freevo.hu/files/faith1.jpg

Szinte mindenki nagyon sokat várt Nana Visitor
régen beharangozott vendégeskedésétől. Valaki újra akarta látni a
kedvenc őrnagyát, valaki tudni akarta, mi ez a nagy felhajtás ekörül a
nő körül, mások pedig kíváncsian várták, milyen lesz az a szerep és az
a történet, amelyhez ilyen körültekintéssel választottak színészt a
producerek. A másik szálon pedig a tipikus Battlestar-duplaepizód második fele zajlik, amelyben a régóta építgetett
és ígérgetett cselekmények teljesednek ki, a különbség csak az, hogy az
írók nem lőnek el minden puskaport negyven percben, hanem óvatosan
beosztják a muníciójukat a jövőre is.

Mind a mai napig gyakran érzem úgy, hogy teljesen hiába és fölöslegesen tépem a számat itt a blogon, felhívva a figyelmet olyan evidenciákra, amelyekről minden nézőnek elvileg tudnia kéne, mikor olyan kommentelőkkel meg levélírókkal találkozom, akik szentül meg vannak győződve, hogy az öt utolsó cylon
modell tök ugyanolyan, mint a másik hét, sőt mindig is ugyanolyanok
voltak, legfeljebb korábban gyártották őket. Lehet, hogy lassan írnom
kéne egy új bejegyzést velük kapcsolatban, de remélem, hogy a mostani
epizóddal kicsit mindenki a helyére került, és elkezd gondolkozni.

Ki lett jelentve, hogy az öt utolsó cylon a tizenharmadik törzsből jött, ergo valószínűleg egyenesen a Földről. Mindenesetre hogy kurvára nem a Centurionok
építették őket, az teljesen egyértelművé lett téve, úgyhogy most már
remélem, többet nem kell ezt szajkóznom és háromféle bizonyítékkal
alátámasztanom mindenkinek. A hibrid ezen mondatánál kétszeresen is
megkönnyebbültem, mert ezzel egyrészt közelebb jutottunk a végső
igazsághoz (persze a legnagyobb elmélkedőknek ez sem lehetett új, vegyük csak figyelembe a Temple of Five-ot az algabolygón), másrészt olyasmi is kiderült ebből az epizódból, amit nem tudtunk előre, még a promókból sem, és engem speciel sikerült meglepniük.

http://battlestar.freevo.hu/files/faith2.jpg

A "Ship of Lights"-elmélettel,
amely Kara rajzai után ütötte fel a fejét az interneten, engem is
alaposan csőbe húztak, pedig tényleg csak a saját rajongói
hülyeségünknek köszönhetjük, hogy mindenféle szir-szart beleláttunk azokba a festményekbe. Örülök, hogy nem kell tovább túlmisztifikálnunk Starbuck
látomásait, és hogy az őt övező rejtély megoldásával egyre előrébb
jutunk. Sok kérdés van még vele kapcsolatban így is, de legalább most
már nem csak mi tudjuk, hogy ő a halál angyala (bármit is jelentsen
ez), hanem elég hamar ő maga is rájött erre.

Kara mintha kezdené megtalálni a régi önmagát, Sam kisebb ámokfutása után a Demetriuson láthatóan észhez tér, és kevesebb drámai pillantást
láthatunk tőle, mint az elmúlt epizódokban. Ezzel persze bejön a képbe
az egyik logikai hiba, hogy hogy lehet olyan hülye, hogy eddig nem
jutott eszébe egy Raptorral menni, de betudhatjuk annak, hogy valóban
elment az esze, és a Földdel kapcsolatos megszállottságát a
legénységnél és az admirális parancsánál is előbbre helyezte eddig.
Mikor Gaeta megsérül, megőrzi a lélekjelenlétét, ő az első, aki
odaugrik, és szakszerűen ellátja a sebét, és végre úgy viselkedik, mint
egy katona, egy osztagvezető, egy parancsnok.

http://battlestar.freevo.hu/files/faith3.jpg

Félő, hogy Sam kirohanását, de még Gaeta
meglövését is szó nélkül el fogja nézni az admirális, amennyire a
korábbi hasonló eseteket ismerjük. Ezt leszámítva jó volt a húzás az
íróktól, és Alessandro Juliani remekelt is a jeleneteiben. Remélem, Gaeta nem fog meghalni, vagy nem vágják le a lábát, bár azt hiszem, egyik sem okozna különösebb gondot a készítőknek. És ez a második logikai hiba számomra: tizennégy óra alatt kétszer is megfordult volna a Demetrius Gaetával Cottle doki és a randevúpont között, nem igaz, hogy fél napig hagyni kellett szenvedni.

Csak dicsérni tudom Michael Truccót
is, akinek a második évad óta hatalmas utat tett meg a karaktere, és
számomra teljesen meglepő módon egész jól megbirkózik a szerepével.
Kezdjük ott, hogy mondjuk egy Tahmoh Penikett-tel ellentétben háromnál
több arca van, és nem a szája csücsörítésével fejezi ki az érzelmei
egyik felét. Ezúttal a puszta pillantásával is épp eleget tudott
közölni, és ami azt illeti, számomra sikerült érdekesebbé tennie a vele
történteket, mint Kara nagy revelációját. Tetszik, hogy megőrzi az
emberi mivoltát, de közben megjelennek benne a cylon ösztönök, amelyeknek nem tud parancsolni. Valószínűleg a saját lelepleződése segített neki beismerni, hogy ők, a cylonok nem csupán mechanikus gépek, hanem ugyanolyan érző lények lehetnek, mint az emberek.

http://battlestar.freevo.hu/files/faith4.jpg

Hadd emeljem ki, hogy nagyon-nagyon tetszett, ahogy az írók megalapozták a cylon bázishajón kialakuló konfliktusokat. Gyanítom, hogy ez elsősorban Seamus Kevin Fahey-nek
egyedül köszönhető, ugyanis a negyedik évad epizódjainak cselekményét
csak nagyon nagy vonalakban, pár mondattal határozzák meg a producerek
a közös munka során, és lényegesen többet bíznak a forgatókönyvírókra, akik ráadásul gyakran el is rugaszkodnak a leírtaktól, és egész más úton vezetik végig a cselekényüket A-ból B-be. A Faithben nyilván megalapozták, hogy a polgárháború sújtotta cylon flotta és az emberek kényszerű szövetsége kemény összecsapásokhoz vezet, de valószínűleg Fahey feladata volt, hogy ezeket meg is valósítsa.

Jean Barolay
halálát jól, ötletesen felépítette és rendesen megmagyarázta – ugyan
kissé szájbarágósan, de ez az egész epizódról elmondható, és nem
éreztem különösebben nagy bajnak. Ugyanígy láthatjuk a nyolcas modellek
közti összezörrenéseket, és nyilvánvalóvá teszik számunkra Athena motivációit, hozzáállását, ami számomra az egyik legérdekesebb mellékága volt az epizódnak, nagyon tetszett.

http://battlestar.freevo.hu/files/faith5.jpg

Itt jegyzem meg, hogy ha valakinek a töke tele van, hogy átmentünk Star Trekbe, és minden héten kinyírnak egy ismeretlen "vörös egyenruhás" vendégszereplőt, akkor nézzen utána Mathiasnak és Barolay-nek, akik eddig is kurva sok epizódban szerepeltek, és a lehetőségekhez képest kidolgozott karakterek voltak. Barolay Andersékkel együtt menekült meg a Capricáról, és benne volt a Collaboratorsban a körben, amely például Gaeta megbüntetéséről is szavazott.

A Galacticán
történtekkel kapcsolatban egyelőre nagy bennem a kíváncsiság, hogy
vajon mit akarnak elérni az írók azzal, hogy fokozatosan
megváltoztatják Laura Roslin véleményét Baltarról. Az Emilyvel való ismeretsége és a beszélgetéseik arra voltak jók, hogy külön tudja választani az embert, a gyűlölt Baltart, és az üzenetet, amit közvetít. Épp ezért szintén nagyon jó húzást volt, hogy a haldokló nőről megtudtuk, hogy Roslinra szavazott, és maga sem kedveli az egykori elnököt, de a vallási beszédeit egész másként kezeli.

http://battlestar.freevo.hu/files/faith6.jpg

Az
elnökasszony karaktere eddig is az egyik legérdekesebb és
legalaposabban kidolgozott volt, de a mostaniakkal sikerült még tovább
mélyíteni a személyiségét. Mary McDonnell játéka miatt végtelenül sokszor meg fogom még nézni a Faithet, teljességgel le voltam nyűgözve. A kopaszságát eddig is tudtuk, de a sokkhatás
és a fájdalmak közvetítéséhez szükség volt arra, hogy ezt így lássuk
is.

A legtökéletesebb mégis az volt, és ezért ismét csak dicsérni tudom
az írókat, hogy Emilynek nem a Földről, a próféciákról, a küldetéstudatáról
vagy akár az elnökségéről beszélt, hanem valami nagyon is személyes,
sokkal régebbi és mélyebb fájdalom vezetett az epizód érzelmi
csúcspontjához. Ismét megtudtunk valami esszenciálisat Laura Roslinról, és mindennél jobban képesek vagyunk átérezni a fájdalmát, mert úgy nyílik meg, ahogy eddig még nem láttuk, Adamával sem.

http://battlestar.freevo.hu/files/faith7.jpg

Nana Visitor úgy került képbe Emily Kowalski szerepéért, hogy a casting során az egyik Star Trek-veterán, ha jól emlékszem, David Weddle említette meg Ron Moore-nak, hogy szerinte az egykori munkatársuk, a Deep Space Nine Kira őrnagya alkalmas lenne a szerepre. Valóban tökéletes választás volt, szeretnivaló, sajnálható és elesett volt, a végére ugyanolyan gyöngéd érzések alakultak ki bennem vele kapcsolatban, mint Roslinnak, ami a kevés képernyőidőt tekintve nagy eredmény.

Ezt a részt az összetettsége, a többszálúsága
miatt élveztem, mert mindenhol egyszerre tudott kielégítő lenni, és
mert aprólékosan kidolgozott volt, nem akadt olyan momentum, amely ne érte
volna meg az idejét, mégsem volt zsúfolt vagy sietős a történet.

4×06 – Faith

Rendezte: Michael Nankin

Írta: Seamus Kevin Fahey

Időpont: 2008. május 9.

Történet: A ráktól szenvedő Laura Roslinnak és a forrófejű Starbucknak egyaránt nehéz döntéseket kell meghoznia, ha bele akarnak menni a kénytelen-kelletlen szövetségbe a cylonokkal.

Vélemény: Nos hát, ennek az epizódnak jó zsúfoltnak kell lennie, ha a lassú építkezésre lassan ráunó rajongók igényeit ki akarják elégíteni. Mondjuk én nem bánom, ha annyira nem kapcsolnak rá, mert ha belegondolunk, ezzel együtt is tizennégy rész áll még a rendelkezésükre, hogy mindent kibontsanak, ami több mint egy alap kábelsorozat egy teljes évadja. 

Azért apró, de fontos eseményekre biztosan számíthatunk, még ha továbbra sem derül ki, hogy ki az utolsó cylon vagy milyen a Föld. Személy szerint nagyon remélem, hogy az epizód vedégszereplője, Nana Visitor sok időt tölt majd a képernyőn, és nem csak Starbuckékkal foglalkozunk. Nem azért várom annyira, mert úgy imádtam a Deep Space Nine-ban (szerintem nem is jó színésznő), hanem mert a karaktere és a története számomra baromi érdekes. Korábban azt hittem, hogy az övé és Rosliné lesz majd a fő cselekményszál, de sajnos úgy látszik, tévedtem. Épp ez az a sztori, ami fölött elidőzhetnénk egy kicsit, erre pont most fog bekavarni egy eseménydúsabb másik. 

Se az írásról, se a rendezésről nem tudok elmondani semmi érdemlegeset. Seamus Kevin Fahey-ről annyit tudni, amennyit összevadásztam róla a Battlestar Wiki-beli szócikkemhez, az pedig nem sok. Képregényírónak indult (ha minden igaz, Mark Verheiden protezsálta ide is), egy jó ideje harmadrendű tagja a BSG kreatív csapatának, ez az első igazi forgatókönyve, és a sorozatnál talán az utolsó is. Michael Nankin rendezett már idén, úgyhogy nem kell régre visszanyúlnunk hozzá, érti a dolgát, és vannak sajátos fogásai, amelyekre most is kíváncsi leszek.

A Road Less Travelleddel szemben magasak voltak az elvárásaim, és csalódtam. Most lejjebb eresztettem a lécet, de még így is sokat várok a Faithtől. Mivel azonban ezt az epizódot vártam a legjobban az egész évadból, most nem bír érdekelni a cylon-szál, csak hadd lássam már a vallásról filozofálni a két színésznőt. És szorítok Fahey-ért, hogy jól legyenek megírva azok a sorok.

4×06 – Faith

Rendezte: Michael Nankin

Írta: Seamus Kevin Fahey

Időpont: 2008. május 9.

Történet: A
ráktól szenvedő Laura Roslinnak és a forrófejű Starbucknak egyaránt
nehéz döntéseket kell meghoznia, ha bele akarnak menni a
kénytelen-kelletlen szövetségbe a cylonokkal.

Vélemény:
Nos hát, ennek az epizódnak jó zsúfoltnak kell lennie, ha a lassú
építkezésre lassan ráunó rajongók igényeit ki akarják elégíteni.
Mondjuk én nem bánom, ha annyira nem kapcsolnak rá, mert ha
belegondolunk, ezzel együtt is tizennégy rész áll még a
rendelkezésükre, hogy mindent kibontsanak, ami több mint egy alap
kábelsorozat egy teljes évadja. 

Azért apró, de fontos
eseményekre biztosan számíthatunk, még ha továbbra sem derül ki, hogy
ki az utolsó cylon vagy milyen a Föld. Személy szerint nagyon remélem,
hogy az epizód vedégszereplője, Nana Visitor sok időt tölt majd a
képernyőn, és nem csak Starbuckékkal foglalkozunk. Nem azért várom
annyira, mert úgy imádtam a Deep Space Nine-ban (szerintem nem is jó
színésznő), hanem mert a karaktere és a története számomra baromi
érdekes. Korábban azt hittem, hogy az övé és Rosliné lesz majd a fő
cselekményszál, de sajnos úgy látszik, tévedtem. Épp ez az a sztori,
ami fölött elidőzhetnénk egy kicsit, erre pont most fog bekavarni egy
eseménydúsabb másik. 

Se az írásról, se a rendezésről nem tudok
elmondani semmi érdemlegeset. Seamus Kevin Fahey-ről annyit tudni,
amennyit összevadásztam róla a Battlestar Wiki-beli szócikkemhez, az
pedig nem sok. Képregényírónak indult (ha minden igaz, Mark Verheiden
protezsálta ide is), egy jó ideje harmadrendű tagja a BSG kreatív
csapatának, ez az első igazi forgatókönyve, és a sorozatnál talán az utolsó is. Michael Nankin rendezett már idén, úgyhogy nem kell régre
visszanyúlnunk hozzá, érti a dolgát, és vannak sajátos fogásai,
amelyekre most is kíváncsi leszek.

A Road Less Travelleddel szemben magasak voltak az elvárásaim, és csalódtam. Most lejjebb eresztettem a lécet, de még így is sokat várok a Faithtől.
Mivel azonban ezt az epizódot vártam a legjobban az egész évadból, most
nem bír érdekelni a cylon-szál, csak hadd lássam már a vallásról
filozofálni a két színésznőt. És szorítok Fahey-ért, hogy jól legyenek
megírva azok a sorok.

4×06 promó

SevorTB, a lelkes youtuber jóvoltából kaptunk egy meglehetősen spoileres előzetest a jövő heti epizódhoz, amelynek a címe Faith. A továbbra csak azok kattintsanak, akik nagyon kíváncsiak, mi lesz most Starbuckkal.

4×06 promó

SevorTB, a lelkes youtuber jóvoltából kaptunk egy meglehetősen spoileres előzetest a jövő heti epizódhoz, amelynek a címe Faith. A továbbra csak azok kattintsanak, akik nagyon kíváncsiak, mi lesz most Starbuckkal.