Szokás szerint nagyon informatív a podcast, a sok-sok kivágott jelenet mellett megtudunk egyet s mást az írói procedúráról is, illetve magyarázatot kapunk egy csomó kérdésre, amit Michael Angeli sem válaszolt meg a Chicago Tribune-interjúban. Listaszerűen következzenek a legfontosabb pontok az ugrás után.
Ron Moore jelenleg a Tahoe-tónál tartózkodik, most a Caprica írócsapatával, hogy megbeszéljék az évad cselekményét.
A zendüléssel az volt a céljuk, hogy a karaktereket még annál is mélyebben megrendítsék, mint amit a Föld okozott.
Az Oath eredeti változatában a Raptornak nagyon sokáig tartott kidokkolni Roslinékkal(nahát, nahát, a kiszámítható írói klisék), és ezért maradt hátra Adama, hogy addig is feltartsa a katonákat. Ezt kivágták, ezért a 4×14 elejét újra kellett forgatni, így kicsit finomabb lett a cliffhanger feloldása a flashbanges megoldással.
A lázadás sztori alkalmat adott, hogy sok karaktert visszahozzanak, Ron Moore külön kiemeli Gage-et és Vireemet (a Napsugár fiúkat), Narchót, Kellyt és Jaffe közlegényt. Külön örül annak, hogy Hot dog a jó oldalon van.
Elismeri, hogy “csaltak” egy kicsit Roslinék megmenekülésével, egy jó adag CGI ki lett vágva, miután elkerülték Narcho rakétáját. Nem tűnt izgalmasnak, miután már sikerült meglépni a Viperek elől, és költségvetési / idő okokból is logikus volt elhagyni őket. Úgyis nyilvánvaló volt, hogy feljutnak a bázishajóra.
Eredetileg Roslin és Tory komolyabb összetűzésbe került volna, ezt lassan elhagyták. Volt olyan változat is, ahol Laura felpofozta Toryt, de ez adott helyzetben nem illett a karakterhez. Moore megemlíti, hogy Laura egyetlenegyszer ütött meg valakit, az pedig Tigh volt Új-Capricán — amit természetesen ő írt.
Adama admirálisi rangjelzésének letétele nagyobb súlyt hordozott magában eredetileg, de Moore nem látta értelmét annyira, ezért majdnem az egész ezzel kapcsolatos sztorit kihúzatta a vázlatokból. Ugyanitt a producer kiemelte, hogy szőrszálhasogatóan ügyel arra, hogy az írók ne “battlestations”-t írjanak, hanem “action stations”-t, de most elkerülte a figyelmét Angeli hibája. 🙂
Roslin húzása, hogy bevitte a flottába a bázishajót, azért volt okos, mert Gaeta nemcsak a Galactica fölött akarta megszerezni az uralmat. Valóban hosszú távú terveik voltak, Zarekkel az emberiség új vezetői akartak lenni, és az nem mehetett volna, ha az első napjukon tüzet nyitnak a civilekre.
Moore-nak tetszett Zarek kis “flörtölése” Racetrackkel, hát, lelke rajta.
Roslin hajlandó lenne emberéletek százait, ezreit kockára tenni csak azért, mert úgy hiszi, hogy az emberiség pusztulásra lenne ítélve Zarek kezei között.
Adama tárgyalását Nicolae Ceauşescuéhoz hasonlította Moore. Nem jutott eszébe, hogy Románia vagy melyik kelet-európai ország diktátora volt (még Csehszlovákiát fontolgatta :)), de látott egy videófelvételt, amelyen a kommunista vezetőt és a feleségét hasonló körülmények közt ítélték el. Egy kis szobában, egy-egy asztal körül ülve gyorsan végigrohant a bíróság a vádpontokon, hagytak lehetőséget Ceauşescunak megvédeni magát, majd vitték őket lelőni.
Hasonlóan ez a forradalom/puccs sem arról szólt, hogy levágják az emberek fejét és karóba húzzák őket, hanem hogy legitim módon kormányozzák utána az embereket. Így verhetik a mellüket, hogy Adama valóban bűnös volt, mert bíróság ítélte el, és lehet hogy a puccs módszerei nem tetszenek, de helyesen cselekedtek. Persze Moore is hozzáteszi, hogy Gaeta személyes okokból, a saját megerősítése érdekében is cselekszik. Szembenéz Adamával, elmondja neki, hogy miért teszi ezt, de akkor is kivégezteti. Zarek pragmatikusabb, mert elég hasonló szituációban volt már, hogy tudja, nincs erre szükség. Ő lelőné Adamát, aztán azt mondaná, hogy menekülés közben eltalálták.
A bázishajó külön sztorijának része lett volna, hogy Gaetáék tervezik a megtámadását, de hülyeségnek tűnt, hogy ebben a pillanatban ezzel legyenek elfoglalva a Galacticán.
Zareket eredetileg elfogadta a Kvórum. Miután elmondta, hogy átvette a hatalmat és leváltotta Adamát, a tanácstagok megtapsolták és kinevezték elnöknek. Zarek szomorúan konstatálta, hogy ennek ellenére ki kell őket végeztetnie, és így küldte be a tengerészeket. Richard Hatch kereste meg Moore-t a Disquiet forgatásán, hogy elmondja az ezzel kapcsolatos ellenérzéseit, és RDM belátta, hogy igaza van. Hatch megértette, hogy ezt kell tennie Zareknek, de hitelesebbnek érezte, ha azért löveti le őket, mert elutasították.
Ron Moore egyfajta keretes szerkezetet akar adni a történetének, és ennek már most látszanak a nyomai: a Kvórum nélkül kezdtük a sorozatot, a Kvórum nélkül is fejezzük be. Baltar egy Sixszel dugott az elején, most is egy Sixszel dug, akkor is elmenekült, most is elmenekült.
Fontos volt, hogy a Kvórumot megsemmisítsék, hogy a sorozat szövete egyre jobban szétszakadjon. Hogy ebből hogy fognak talpra állni, hogyan fogják ezek után kormányozni a flottát, az egy érdekes kérdés.
Ron Moore kérése volt, hogy Kelly legyen tanúja a Kvórum kivégzésének, hogy több kontextust nyerjen az áttérése.
Romo Lampkin az első vázlatban még a bíró volt. A védőügyvédi szerepben jobban tudta húzni az időt, ebben a helyzetben okosabban tudott viselkedni, ezért váltottak. Adama valóban nem tűri, hogy ezt csinálják vele, ezért nem mond semmi hasznosat, csak beszólogat Gaetáéknak, és Lampkin lenne az, aki kicsit többet akarna nekik adni. Amint kiderül, hogy Tigh halott, még a szurkálódás is abbamarad.
Moore-nak fogalma sincs arról, hogy mi lett volna, ha Zarekék sikerrel járnak, főleg, miután a Kvórum kinyírása miatt annyira már nem voltak jóban senkivel. Görönygös egy út lett volna, és biztosan érdekes, de elképzelése sincs róla.
RDM Kara megmozdulásáról a piszoárnál: “remélem, mostantól minden férfinak ez jut az eszébe, amikor belép egy férfi wc-be”.
Sam Anders meglövését külön kiemelte Moore is, ez az egyik olyan jelenet, ami a sorozat vége felé viszi őket. Emellett megjegyezte, hogy örül, hogy Starbuck és Sam kapcsolata nem múlt el nyom nélkül.
A Leoben-féle villogó dobozról: ez kis trükk volt ez az írók részéről, RDM-ék nem akartak hosszas technomagyarázatot a dologra, teljesen mellékes volt az egész, de valahogy muszáj volt megoldani Roslin rádióadását. Innen jött, hogy Leoben csak előrántson egy “villogó techdobozt”, ahogy viccesen nevezték. Moore úgy volt vele, hogy ha valaki tényleg fennakad, hogy mi a picsa az a villogó techdoboz, akkor azt a nézőt már amúgy is elvesztették, magyarul le van szarva.
Adama álombeli lelövését piszkos trükknek, egy kis bűnös élvezetnek nézte, hogy átvághatják a nézőket. Nem tudom, valószínűleg a vágás és a rendezés együtt tehet róla, de ez nem igazán jött be, Ron.
Baltar viszonya a szektájával különös, mert valamennyire valóban elhiszi azt a sok szemetet, amit mond, de a követői felé van egy sajátos hozzáállása, és ezt akarták előhozni.
Hatásosabbnak tűnt, hogy nem mutatták be Adama pontos megmenekülését, és nem volt üvöltözve rohangálás meg fegyverlóbálás. Sokszor átírták a jeleneteket, az időzítés nagyon fontos volt, hogy mikor hozza meg Gaeta a döntést, mikor látjuk Roslint, stb. Gaetának már nem volt visszaút, nem tudott más döntést hozni, csak kiadni a kivégzési parancsot.
Adama kicsit hosszabban beszélt a kivégzőosztaghoz, a katonák dönthettek volna, hogy melléállnak-e, vagy elfutnak. A katonák összenéznek, haboznak, stb., ami jól nézett ki leírva, de a jelenet valahogy nem sült el jól, nem volt hiteles, ezért kihagyta Moore. Így sokkal inkább arról szólt a jelenet, hogy a katonák még képesek voltak visszafordulni, és nem kitartani a lázadás mellett, míg Narcho már nem.
Adama valóban csak Zareket és Gaetát végeztette ki, nem az egész lázadósereget. Ez részben kényszerből történt így, nem tűnt túl okos dolognak az admirális részéről, ha mindenkit lelövetett volna, részben pedig történelmi tények is igazolják a döntést. Az amerikai függetlenségi háború során Washington embereinek egy része fellázadt a közvetlen felettesük ellen, de leverték őket. Washington úgy döntött, hogy csak a zendülés vezetőit akasztja föl, a többieket pedig elengedi, mert egyben kellett tartani a sereget. Hosszú volt még a háború, nem kezdhettek el a saját embereikre lövöldözni.
Ron Moore steampunk-érzést lát az FTL magjában, amit Gary Hutzelék dobtak be, és sokkal jobban tetszik neki, mint a Star Trek-féle hajtóműmag-megoldás.
Adamáék bevonulását a CIC-ra mozisnak érezte Moore, és bevallotta, hogy csinált egy kis vágási hibát. Eredetileg az admirális a vezérlő felé befordulva fogta magát, és lelőtte az első lázadót, akit meglátott. Ez az egész zendülés kezdetét tükrözte, amikor szintén a CIC-n kezdtek lövöldözni. Moore ezt indokolatlannak érezte, mert az ember fegyvert se rántott Adamára, de most már hiányolja, mert adott egyfajta komolyságot a szituációnak. Most már visszatenné a jelenetet az epizódba, hát mit mondjak, egyetértek, és remélem, a DVD-re ki bírja eszközölni.
Baltar és Gaeta beszélgetése csak a harmadik vázlatba került be, és nem volt megbeszélve az írók között, Moore csak megbízta Angelit, tökmindegy, miről beszélnek, tökmindegy, milyen hosszan, csak brilliáns legyen. Egyetértünk abban, hogy az is lett. Irigyli is Moore Angelit, amiért ilyen költői módon tud mélyre hatolni a karakterekben, pszichológiailag kielemezve őket, és mindezt gyakorlatilag erőfeszítés nélkül teszi.
A repedés a burkolaton szintén egy fontos előjele a sorozat kimenetelének, de Moore hagyja, hogy legalább a következő epizódig gondolkodjunk rajta.
Adama és Roslin találkozása hosszabb volt, de Moore kivágta a közepét, mert hosszú volt, úgyis ismerjük már a kapcsolatukat, és így is gyönyörű a jelenet.
Gaeta lábának viszketését is Angeli találta ki, és Moore először nem igazán értette, ki akarta szedni. Végül belement, nem szívózott az írójával, és belepakoltak erre vonatkozó jeleneteket az előző két epizódba is. A kész vágásig kétségei is voltak, mire jó ez, de belátta, hogy milyen költői befejezés Gaeta utolsó mondata. Ők a tévében gyakran nem keresik, eszükbe se jut ez a fajta költőiség, pedig bizonyos értelemben ez teszi élővé az egészet, ez teszi megkapóvá ezeket a sorozatokat.
Moore szerint ez a legjobb kétrészesük, bár a többségük nagyon jó, de ezt érzi a legerősebbnek mind közül. Ebben is egyetértünk.
Wayne Rose-t már a Guess What's Coming to Dinnerben is Michael Angelivel párosították, és valószínűleg annyira tetszett nekik a kollaboráció eredménye, hogy a Blood on the Scalest is kettejükre bízták. Azt a munkát én imádtam, úgyhogy ha csak ugyanazt a minőséget nyújtja, akkor is emlékezetes rendezésnek lehetünk majd szemtanúi. Akkor kiemeltem, hogy