James Callis, akit a Battlestar Galacticában Gaius Baltarként láthatunk, adott egy kiváló interjút az IGN-nek, és most tudtam időt szakítani rá, hogy lefordítsam. A honlap további színészekkel is készített és készít interjúkat, majd meglátom, mennyire lesznek érdekesek, de biztosan hosszabban fogok róluk írni. Addig is, alant néhány érdekes észrevétel James Callistől, a tovább mögött pedig még folytatódik is!
Milyen volt az utolsó napokon a forgatáson?
Nagyon sokan elérzékenyültek. Ami azt illeti, óriási is a történet. Michael Rymer, a csodálatos rendezőnk, aki annyi mindenen ment velünk keresztül, az utolsó epizódkat – amelyeket mind ő rendez – ezekkel a szavakkal kezdte: "Figyelem, szeretném, ha most mindenki számot vetne. A legtöbb jelenlévő a kezdetekkor is itt volt velünk, és mindnyájan együtt jártuk végig ezt a hihetetlen utazást. Most pedig arra készülünk, hogy az egyik legnagyszerűbb dolgot készítsük el, amit valaha is készítettünk. Nagyon izgalmas. Amit mondani szeretnék, az az, hogy ha már idáig eljutottunk, legyünk kedvesek egymáshoz. Ne felejtsük el, hogy a másik honnan jutott el idáig. Alkossuk meg ezt a dolgot közösen, jussunk át rajta megértéssel, tudva, hogy mind azért vagyunk itt, hogy egymásnak segítsünk abban, hogy valami csodálatosan teremtsünk, ahelyett, hogy egymással veszekednénk." Öt órával később pont ő borult ki valakin. [Nevet.] Csodás volt ez a zen buddhista beszéde…
Furcsa volt látni az embereket, ahogy bármelyik pillanatban képesek lettek volna elsírni magukat. Én is és Tricia Helfer is annyiszor sírtunk a sorozat öt éve során, hogy akkor szinte képtelen voltam rá. Sokan nem is éreztek még hasonlót. Mintha elhagytuk volna a családunkat. Szomorú. És csak hetekkel később tört ránk igazán ez a furcsa szomorúság. Ahogy a kezembe veszek egy forgatási beosztást, és tudom, hogy nem megyek már oda vissza többet. Olyan érzés, mintha a történelem egy darabkája lenne, ahova már soha többé nem mehetünk vissza. Van benne valami rettentő elszomorító, nem tudom pontosan, mi az, de érzem.
Elégedett volt a befejezéssel?
Mindenki ezt kérdezi. Az nem kifejezés, hogy "elégedett". Régen, ha elégedett voltál, az nagyon jó volt. "Milyen volt az ebéded?" "Kielégítő." Ha ma ilyet mond valaki, visszakérdeznek, hogy "De hát mi a baj, hogyhogy csak kielégítő?". Szóval több mint elégedettek voltunk. Nem mondom, hogy olyan, mintha egy álom vált volna valóra, mert sejteni sem lehetett, hogy Ron Moore merre akarja vinni a történetet. De eljutottam valahova, és ebben az értelemben minden karakter elérte az útja végét. Gyönyörű.
Megfelelőnek érezte Gaius Baltar sorsát? Nem volt meglepve?
De, nagyon meglepődtem. Azt sajnos nem mondhatom el, hogy miért. Lényegében, bár sokáig tartott neki, de Gaius elkezd felnőni. Számomra nagyon érdekes volt, mert a minisorozat meghallgatásán egy olyan jelenetem volt, amelyben ágyban voltam egy nővel, és rám nyitott egy másik. Mondtam, hogy "Kérem, ne ezzel legyen a meghallgatás! Itt még ő nem is igazán Gaius Baltar. Itt még nem ugyanaz a karakter.", mire ők, "Ezt hogy érti?", mire én, "Nos, ezután a jelenet után tudja meg, hogy egy robottal jár, és hogy a világ el fog pusztulni. Az az igazán meghatározó!" [Nevet.] "Azelőtt ő egy másik személyiség." És ennyi volt a meghallgatás, az volt a Gaius előtti Gaius.
A bűntudat szót szoktam használni, de rá kell jönnöm, hogy ez inkább szégyen. A szégyen annyira erőteljes érzés. A tudat, hogy ha a szeretteid megtudnák, hogy mennyire szörnyen viselkedtél és rosszat cselekedtél, akkor összetörne a szívük, és kínozná őket a fájdalom… Nehéz ezt feldolgozni, de egyszerre fantasztikus is. Nagyon sok emberségre leltem a szerepben.
Gondolja, hogy ő a legemberibb karakter?
Ron Moore feltétlenül így gondolja. Nem tudom, hogy ez mennyire csodálatos, de mindenképpen izgalmas a karakterrel kapcsolatban. Nem akart ő rossz ember lenni. Jó ember akart lenni, de rossz lett, mert hiú volt és narcisztikus, és mert annyit foglalkozik a világ jelentéktelen dolgaival. Ezek mind elő fognak kerülni a sorozat végén. Nagyon sokat tanultam Gaius Baltar megformálásából. Úgy beszélek, mintha évek óta tisztában lennék ezekkel a dolgokkal, de csak az elmúlt öt évben tanultam mindezt, mert magam is felnőttem valamennyire. Annyira nagy dolgokkal kellett szembenéznie a karakternek, amiket ésszel nehéz felfogni, és amikhez az agyunk egy rejtett zugába kell néznünk. Nem is megfelelő kifejezés a felnövés vagy a megkomolyodás. Mint a teve a tű fokán. "Nem fog átférni!" De igen, csak egy kicsit másmilyen állat jön ki a másik oldalon, és én ilyennek látom a karakterem fejlődését. Hatalmas önbizalmat ad a következő munkáimhoz. Alig várom, hogy azt a sok tapasztalatot és képzettséget, amit megszereztem e munka során, máshol is kamatoztassam. Szerintem mindannyian ugyanígy érzünk most. Mintha a Battlestar gyermekei továbblépnének a saját dolgaik felé.
Szívesen részt venne más sci-fi projektekben?
Mindent elvállalnék, aminek tetszik a forgatókönyve, de rossz ötlet lenne rögtön egy sci-fibe vágni, mert a műfajnak ugyanaz a közönsége, és azt mondanák, "Mi van, ez máshoz nem is ért?" Színészként mindig is számtalan dolgot ki akartam próbálni, úgyhogy nem zárom ki teljesen, de más világoknak szeretnék most a részese lenni.
Hazavitt valamit a stúdióból?
Nem, de kaptam egy csomó mindent! Adtak néhány dolgot a kellékek közül. Őszintén szólva Gaius holmijai közül nem sokan akartak magukénak bármit is. Mindenki a pilótaruháját vitte haza meg ilyesmi. Nekem felajánlották néhány követőmet, de nem vihettem őket magammal.