Most a tavalyi év egyik úttörő sorozata kerüla a
terítékre, amelyet Ron Moore is nagyra tart a merészsége miatt. A
Breaking Bad a televízió egyik legmostohább gyermeke, az író sztrájkja
miatt csonkítás sújtotta, és annak ellenére, hogy kábelen fut, még az
enyhébb káromkodásokat is cenzúrázták belőle, ennek tetejébe pedig a
csatorna állítólag meg is vágta az epizódjait.
Hogyha a Battlestar Galactica olyan dráma, amit sci-fi
elemek fűszereznek, akkor a Breaking Badet a mindent átható fekete
komédia teszi különlegessé. A humor néha a Weeds című sorozatot, néha
pedig a Coen fivérek stílusát idézi, de összességében véve egy nagyon
is egyedülálló produkciót kapunk.
A sorozat középpontjában Walt White áll, a középiskolai
kémiatanár, akinek az életénél csak a másodállása unalmasabb. Autókat
mos, hogy el tudja tartani terhes feleségét és fogyatékos fiát. A
pilotban megtudja, hogy gyógyíthatatlan tüdőrákja van, így elhatározza,
hogy hasznosan tölti életének hátralevő részét:metamfetamin gyártásába és terjesztésébe kezd.
Ez az alaptézis először nem fogott meg annyira, de a nyári
szabadidőmben észrevettem, hogy mindössze hét részből áll az első évad,
így gyorsan végig is néztem, és egyáltalán nem bántam meg. A cselekmény
nagyon ügyesen vegyíti az epizodikus-tematikus formulát az összefüggő
történetvezetéssel, akárcsak a BSG, és szintén képes az izgalmas
morális kérdések felvetésére és meg nem válaszolására, ami jelen
esetben elsősorban a főszereplő személyes drámáját mélyíti tovább.
Walt White szerepében a Malcolm in the Middle-ből is
ismert Bryan Cranstont láthatjuk, akinek az alakításáról nem egyszer
Edward James Olmos teljesítménye jutott az eszembe. Már ebben a röpke
hét epizódban is képes volt maximálisan kibontakozni, eggyé válni a
karakterével, ésolyan apróságokat, finom rezdüléseket beleépíteni a játékába, amellyel rögtön szerzett is egy Emmy-jelölést.
Egy ilyen premissza természetesen nemcsak remek
történetlehetőségeket, hanem komplikált jellemfejlődést is előrevetít,
amihez nem könnyű felérni az X-Akták egykori készítőjének, Vince
Gilligannek és csapatának. Az események azonban jól átgondoltak, a
dráma tökéletesen hangolt és időzített, ígyugyanolyan érdekes tud lenni egy családi vita, mint egy emberrablásos, párbeszédközpontú sztori vagy egy drogos üzelmekkel és nyomozással teli , fajsúlyos epizód.
A sorozat egyetlen hátrányának egyelőre a hendikeppes
Walter Jr. karakterét érzem, aki a betegségével együtt természetesen
sokkal nagyobb hatással van a főhős személyiségére, mint egy egészséges
gyermek, de mind a története, mint a viselkedése inkább elidegenítő, mint szerethető.
A sorozat egyelőre az AMC nagyágyújának, a Mad Mennek az
árnyékában leledzik, és a második évadja is csak jövőre várható, de a
remek kritikai fogadtatása miatt bizonyára nagy jövő elé néz. A
DVD-kiadást már csak a cenzúramentes szövegek miatt is érdemes
megvárni, mert nagyon idegesítő, amikor egy "shit" le van halkítva
mondatban, de mindenkinek tudom ajánlani a sorozatot, aki vevő egy jó
kis karakterdarabra éscoeni humorra.