A bejegyzés szerzője a keresztény és a keleti vallások iránt is érdeklődik, és folytatott tanulmányokat a pszichológia terén is. Az írásához több forrásanyagot használt. Ez a bejegyzés első része.
Elsőként leszögezném, hogy szerintem Battlestar Galactica egyfajta modern mítosz. Mítosz olyan értelemben, hogy az emberi természet sokszínűségéről, hibáiról, erényeiről, és tanulságairól szól, a mai emberek nyelvén, és képi világán keresztül. A bűnről, a felelősségről, a szeretetről, a megbocsátásról, és minden olyan egyéb dologról, ami emberré tesz minket. Rengeteg benne az archetípus, a meghatározó személyiségű karakter, és a különféle személyiségek közötti alapvető konfliktus. Mivel a mítoszt nem lehet elkülöníteni a társadalomtól, a környezettől, mely létrehozta, ezért vessünk egy rövid kitekintést oda, ahol létrejött: az Amerikai Egyesült Államokra, és annak vallási képére.
Amerikában a vallás jóval jelentősebb, nagyobb szerephez jut, mint Európában, vagy akár mint Magyarországon. Többen látogatják a templomokat, többen vesznek részt közösségi hitéletben, és jóval magasabb az egyházak anyagi támogatása. Az evangéliumi protestanizmus hatalmas népszerűségnek örvend, több mint negyven millió fő tekinti magát „újjászületett kereszténynek”. Sokszor még magát a politikai választást is a vallás befolyásolja. Mint látható az Újvilág messze keresztényebb a hit őshazájánál. Egy új jelensége a lelki élet ilyen gazdagságának az indvidualizálódás. Ugyan ez sok esetben már nem közvetlen a kereszténységhez kötődik, de más hitek bevonásával is ugyanaz marad a lényege. Mégpedig az, hogy vallás nem kulturális hagyomány többé, hanem egyéni döntés tárgya lesz, egy személyes spirituális út. Ez foglalkoztatja az embereket, a gondolkodókat, és benne van a mindennapi életben. Így elérkeztünk a Battlestar Galactica szerintem legizgalmasabb egyénisége, Gaius Baltar „születési” hátteréhez.
Mert a sorozat egyik fő vonala az említett úriember – már amennyire annak mondható – lelki fejlődése, olykor visszaesése, bűnei, és úgy tűnik immár a tudásán kívüli értékei is. Ezen a sokszor meg-megbicsakló úton pedig mindenkori kísérője: saját hite, tudatalattija, angyala, avagy HeadSix (és újonnan HeadBaltar, bár itt még vannak kétségeim). Erre a mondatra még visszatérek, ám mielőtt filozofálni kezdenék, szeretném egy kicsit áttekinteni a műben megjelenő monoteizmus jellemzőit. Sok részletet ki fogok hagyni, részben saját emlékezetem rövidsége, részben a terjedelem véges volta okán. Valamire pedig azért nem térek ki, mert annyira minimális információ jött ki róla, hogy szinte bármi kihozható belőle.
Kétségtelen, hogy a Cylonok – vagyis főként Six –, és Baltar hite a kereszténységhez áll legközelebb. Az egyistenhit, és a bűn fogalmának tézisei mindenki számára érthetőek. Isten, személyes hibáktól független, mindenkire kiterjedő, egyetemes szeretetének elképzelése is, vagy sorsunk irányításának feladása, és az Úr kezébe helyezése. Ugyanakkor érdekesnek találom, hogy a cylon modellek – ha egyre fájdalmasabban is – végeredményben reinkarnálódnak. A keleti hitek alapja ez, úgy ahogy sok misztikus, filozófus elfogadott világnézete. A mai kereszténység tagadja, ugyanakkor létezik rá bizonyíték, hogy néhány gnosztikus őskeresztény szekta nem vetette el ezt az elképzelést. Persze nem feledhető, hogy Krisztus is újjászületett holtából, ahogy a hívő keresztény lelke is újjászületik a vízbe való szimbolikus alámerülés során. Itt bizony eszünkbe juthatnak a szmötyis kádból felmerülő cylonok. Mégis, a kereszténységben a célra mutató, lineáris üdvtörténet az elfogadott. Baltar esetében is ezt láthatjuk.
Ugyanakkor világ ciklikussága a cylonok hitében is megjelenik. Bizony, a hibrid szavai: „All of this has happened before and all of it will happen again… and again…". Ámen, vagy „so say we all”, nem is tudom eldönteni.:) Mindezek tetejébe a báziscsillagokat irányító hibridek már szinte élő paradoxonoknak, az időn kívüliség anyagi megtestesüléseinek tűnnek. Talán épp ezért nem tudnak teljesen érthetően kommunikálni, mert jelenben élő, adatokból álló, rendszerezett realistás érzékük, és az időn áttekintő korlátlan „látásuk” következében képtelenek megkülönböztetni a kettő között érzékelhető világot? Ki tudja? Az biztos, hogy a paradoxon szintén a keleti vallások, leginkább a buddhizmus kedvelt eszköze.
Hát igen, még ilyen rövid összefoglalás után is látható, hogy elég nagy az összevisszaság vallási téren, de talán reménykedhetünk benne, hogy a kakofonikus hangzavarból harmonikus szimfónia lesz a végére.
Térjünk vissza mítoszunk egyik főhősére, Gaiusra. Már tudjuk róla, hogy alacsony sorból, szegény körülmények közül származik. Élete során már korai időkben a folyamatos tanulás és változás útjára lépett. Még a beszédstílusát is átalakította, hogy elérje a céljait. Nem is beszélve arról, hogy zseni mivolta ellenére is minden bizonnyal keményen kellett tanulnia és küzdenie azért, hogy eljusson a megfelelő iskolákba. Ez már magában olyan ugrás amire – bizony be kell vallanunk – a legtöbb ember nem, vagy csak nagyon nehezen lenne képes. Meggyőződésem, hogy Baltart eddig kétszer láthattuk a csúcson: egyszer a sorozat kezdetén, a mindenki által ismert, és elfogadott tudós zseni képében, aztán, mint újonnan választott elnök. Az első a szellem, értelem csúcsa volt, a második a világi hatalomé. Biztos vagyok benne, hogy lesz egy harmadik csúcs is, ami felé most indult meg.
Sajnos nem tudjuk, hogy az első csúcsra jutásánál segédkezett-e valami különleges esemény – gondolok itt a HeadSixhez hasonló jelenségre. Eddig nem láttunk utalást rá. Nem tudjuk milyen hátteret kapott családjától, én viszont úgy sejtem, hogy eleinte a kemény körülmények, majd az idegen környezet hatására ki kellett benne alakulnia valaminek, amibe kapaszkodhatott. Nyilvánvaló, hogy később az egymást követő szerelmi – vagy inkább testi – kapcsolatokba menekülés ugyan rövid időszakokra pótolta, de mégsem elégítette ki a biztonságérzetét. Ezért – lehet nem is tudatosan – kialakította saját hitét. Ami több volt a kolóniák dogmatikus, megmerevedett tanításainál, ami némi biztonságot nyújtott az általa nagyon is jól ismert, könyörtelen fizikai világban… és amiben neki, Gaius Baltarnak fontos, nélkülözhetetlen szerepe volt. El lehet gondolkodni azon, hogy miért is egyezik ez annyira a cylonok, Six hitével. Vajon a körülmények tették őket hasonlatossá, a világ logikán alapuló, szívtelen törvényeinek magas fokú ismerete? Véletlen csupán, furcsa szinkronitás, vagy valóban létezik egyfajta mindent irányító erő? The One, and Only God, ahogy szájából hallhattuk?
Ez a tudatalattijában létező entitás, a Szuperisten úgy tűnik háttérbe szorult, mikor Baltar elismertséget és hírnevet kapott, majd mindaddig nem is jelent meg – Gaius racionális fele bizonyára önmaga számára is nevetségesnek érezte ezt a hitet –, míg kívülről nem érkezett több visszajelzés is valóságára. Az első azt hiszem a következő párbeszéd lehetett: „Tudod, miért csináltam, Gaius." – "Persze, mert szeretsz." – "Igen, valamint Isten azt akarta, hogy segítsek.". (Köszönet Freevónak az idézetért.) Talán nem is véletlen, hogy a képzeletéből kilépő fantom későbbi alakja az első impulzusnak köszönhető. De említhetnénk, a mellé járuló „miért pont én menekültem meg” érzést, vagy azt az elképesztő lelki törést, amit a felelősség és bűntudat hirtelen rászakadása okozott. Bizonyára ez mind, és még sok más is hozzájárult Gaius „csendes társának” megjelenéséhez.
Itt tegyünk egy kis kitérőt, lépjünk ki a történetből, és vizsgáljuk meg Gaius személyiségét Eric Berne tranzakció-elemzése szempontjából.Mivel helyünk véges csak a legfontosabb oszlopokat vázolom fel, de úgy gondolom ez is érdekes lesz annak, akit érdekel Baltar személyiségének lényege.
Az elemzés szerint a személyiség három fő szeletre osztható. A gyermek énre, a felnőtt énre, és a szülő énre. Ezen belül a gyermek én rendelkezik a pozitív alkalmazkodó, és a vele szemben álló negatív lázadó résszel, és a köztük elhelyezkedő szabad gyermek énnel. Míg a felnőtt én nagyjából egységes, addig a szülő én két részre, a pozitív gondoskodó, és a negatív kritikus részre bontható – a szülő ént nevéből fakadóan főként felmenőink, nevelőink hagyják ránk.
Gaius énjének legdominánsabb fele kétségtelenül a szabad gyermek én. Ez a rész bizony azt teszi, amihez épp kedve van, a legalapvetőbb késztetéseknek indukálják cselekedeteit. Jellemzője, hogy szereti magát, szeret megmutatkozni, ami örömet okoz neki. Kreatívan, és könnyeden áll a dolgokhoz, és ez sokszor új kérdésekhez, új elképzelésekhez vezeti. Tud spontánul viselkedni – emlékszünk arra a nyilatkozatra, amit Gaius a sajtónak adott az első választáskor –, és jó szexuális partner, hiszen intim helyzetekben is önmaga tud lenni. Ugyanakkor emellé tudósunk esetében bizonyosan járul egy majd ugyanilyen erős felnőtt én, melynek feladata a valóság ismerete, és állandó tesztelése. Ami ellenőrzi a gyermek én kreatív ötleteit. Ezen két szelet volt az, aminek kohéziója Baltart zsenivé tették. A szabad gyermek kreativitása párosulva a felnőtt elemző racionalitásával.
Felmerül, vajon mi van Baltar szülő énjével? A gondoskodó és kritikus szülővel, mely óvja, és ha szükséges dorgálja a gyereket, intelmeket, előírásokat, hagyományokat közvetít. Ami, ha az előző kettő mellett szintén erős pozícióval rendelkezik a személyiségbe, akkor a vallást, a filozófiát, és a társadalomtudományokat megújító, igen ritka elméket szül. Úgy gondolom ez esetünkben szinte eggyé vált hősünk önmagában alkotott Istenképével, és végül a tudatalatti alkotásán keresztül, egy Isteni angyal, Six képében testesült meg, hogy vezesse néha kissé habókos hősünket az élet útvesztőiben.