Kevesen tudják minálunk, hogy a Battlestar Galactica felújításának ötlete nem Ron Moore és David Eick fejében fogalmazódott meg először. Az eredeti BSG atyja, Glen A. Larson maga is tervezgetett egy Battlestar Atlantis című előzmény-sorozatot, és Richard Hatch, az ős-Apollo, ismertebb nevén Tom Zarek, évekig kampányolt a folytatás mellett. Ő odáig jutott, hogy saját pénzből leforgatott egy három perces kamutrailert, hátha ráharap valamelyik stúdió, de a terve nem jött be, bármennyire is hatásosra sikerült a projektje.
Végül nem mások, mint Bryan Singer és Tom DeSanto vették kezelésbe az ügyet. A rendező és a producer épp túl voltak az X-Men forgatásán, amikor DeSanto szóba hozta kollégájának a régi álmát, hogy folytassa a BSG-t. Singernek, aki gyerekkori rajongója volt a sorozatnak, rögtön megtetszett az ötlet, és szerepet akart vállalni a projektben. A Universal stúdió azelőtt évekig hallani sem akart a dologról, mert nem ők birtokolták a szerzői jogokat, de miután a páros filmje kiválóan teljesített a mozikban, rögtön kinyílt az ő pénztárcájuk is. Megszerezték a szükséges jogokat, és áldásukat adták egy kétórás minisorozat forgatására, amely úgynevezett backdoor pilotként szolgált volna egy lehetséges sorozat számára, ha jó nézettségi adatokat ér el. Ismerős a történet?
Így 2001-ben meg is kezdődtek az előkészületek a Fox tévé kanadai stúdiójában, legyártottak több életnagyságú Vipert és cylon robotot, DeSantóék pedig megírták a konkrét sorozattervet is. Novemberre tűzték ki a forgatást, amire végül sosem került sor. Szeptember tizenegyedike eseményei után a sokkhatás, a megrendültség miatt érthetően egy hónapig tolódott a projekt, míg végül Bryan Singernek ki kellett szállnia a rendezői székből, hogy részt vehessen az X-Men folytatásában. Az egyedül maradt DeSanto rögtön keresni kezdte a lehetséges utódokat, ám hamarosan felröppent a hír, hogy a Fox csatorna zöld utat adott a Firefly-nak, egy sci-fi sorozatnak Joss Whedontól. Ez újabb szög volt a Battlestar Galactica koporsójában: egy földi sugárzású csatorna sem vállalna be egyszerre egynél több űrhajós műsort.
Az elszánt producer továbbra sem adta fel gyerekkori álmát, nyelt egyet, és átment a Sci Fi Channelhöz, akik benne is voltak egy négyórás, Dűne-szerű minisorozat leforgatásában. Közel fél év telt el, mialatt DeSanto folyamatosan a csatorna nyakára járt, ám 2002 tavaszán ők a folytatás helyett inkább az újrakezdés mellett döntöttek. Megköszönték Tom DeSantónak a lehetőséget, és átpasszolták a sorozat ötletét David Eicknek, aki hajlandó volt összehozni a Battlestar Galactica modernizált, újragondolt változatát Ronald D. Moore-ral. A sors iróniája, hogy ez a verzió épp szeptember 11-e utóhatását lovagolta meg, és annak a nyomán lett sikeres.
Übercool cylon pilóta a soha el nem készült sorozatból
A DeSanto-féle sorozatterv egyenes folytatása lett volna az eredeti sorozatnak. Huszonhárom évvel a finálé eseményei után vettük volna fel a fonalat (megjegyzendő, hogy a valóságban is épp ennyi idő telt volna el a vetítések között).
A kiesett két évtized legfontosabb eseményeiről gyorsan képbe kerültünk volna: a pilot nyitójelenetében történelemórán ülünk, ahol a tanárnő épp a letelepedés előtti korszakot meséli el. Megtudjuk, hogy az eredeti sorozatban még a Galacticával együtt cirkáló Pegasus elveszett egy összecsapásban, amelyben a gonosz idegen faj, a cylonok vereséget szenvedtek, és végleg eltűntek.
Adama parancsnok is a csata áldozatává vált, így a Galactica hídját Tigh ezredes vette át, hogy folytassák a Föld keresését. A flotta polgárai azonban hamar megunták az állandó, kilátástalan utazást, és föllázadtak a katonai vezetőség ellen, így döntöttek a letelepedés mellett egy nyersanyagokban gazdag aszteroidamezőn, amelyet Új-Capricának neveztek el. Ez az aszteroidamező szolgált a leendő sorozat helyszínéül.
A pilot eseményei szerint a több mint ötszáz éves Galacticát megérettnek nyilvánítják arra, hogy kivonják a forgalomból, és épp zajlanak a leszerelési ceremónia előkészületei. Nyilvánvalóvá válik az is, hogy a letelepedés után helyreállították a kolóniák politikai rendszerét is. A menekülés során itt nem nevezték ki Adar utódát, így a teljes hatalom Adama kezében volt, ám most, a folytatásban, megismertük volna az új elnökasszonyt, Marát, aki azért érkezik a Galacticára, hogy részt vegyen a búcsúünnepségen.
Eközben a cylonoknál is zajlanak az események. A teljesen robotikus faj társadalmában két évtizeddel korábban belső ellentétek alakultak ki, melynek végén arra jutottak, hogy a szabad akarat mérgezte meg a logikus gondolkodásukat. Baltar, aki eredetileg is a cylonokkal konspiráló ember volt, implantátumok segítségével asszimiláltatja magát a gépi társadalomba, ezzel bizonyítva, hogy milyen előnyei vannak az emberi létnek. Ténykedése nyomán azonban polgárháború tör ki a cylonok közt, melynek eredményeképp azt a döntést hozzák, hogy az emberiség kiirtása helyett az asszimilációjukat választják.
A megfelelő pillanatra várva leselkednek Új-Caprica fölött, és rögtön megindítják a támadásukat, amint a Battlestar Galactica áramköreit végleg lekapcsolják.
Ennyi maradt fenn az utókor számára abból a számtalan anyagból, amelyeket megsemmisítettek a projekt lefújása után. A hasonlóságok mindenesetre érdekesek mind a két irányban: tetten lehet érni némi lopást a Star Trektől, ugyanakkor egyértelmű, mi minden szivárgott át ebből a vázlatból az újragondolt Battlestar Galacticába, amelyet jelenleg is élvezünk.
Nem akarok konklúziókat levonni, mivel nyilvánvaló, hogy teljesen más sorozattal szembesültünk volna, ha DeSanto és Singer tervei megvalósulnak. Spekulálni lehet, hogy vajon a Foxnak jobban tetszett volna-e, mint a Firefly, amit elég hamar elkaszáltak, azt viszont mindenesetre elkönyvelhetjük, hogy egy X-Men- vagy Transformers-minőségű és -stílusú produkciót kaptunk volna, ugyanis ilyesmik fűződnek DeSanto nevéhez. Hogy ez jó-e vagy rossz, azt az olvasóra bízom. Én személy szerint Ronald D. Moore miatt kezdtem nézni a Battlestar Galacticát, engem Bryan Singer feleannyira se tudott volna megmozgatni, bármennyire is szeretem a munkáit.
