A szokásosnál hamarabb hozzájutottam a legújabb BSG epizódomhoz, így hamarabb is írok róla. Cserébe spoilermentes leszek, ígérem.
Valaki írta nemrég egy blogban, hogy "Egyszer talán úgy fogok megnézni egy Battlestar Galactica-részt, hogy nem sírom el magam". Eddig a harmadik évaddal, úgy néz ki, ezt én is elmondhatom magamról. Ilyen súlyos dráma egyszerűen nem létezik.
Nagy várakozásaim nem voltak az Unfinished Business című rész felé, mert már hamar látszott, hogy töltelékepizód lesz. Nem mintha magával a kategóriával bajaim lennének, állítom, hogy az összes kedvenc sorozatomból az összes kedvenc részem filler. Individuálisak, kerek egész sztorit adnak, így önállóan is maradéktalan élményt nyújtanak. Ha az embernek olyan kedve van, hogy kicsit nosztalgiázni akar valamelyik régi kedvencével, akkor biztosan a fillereket fogja elővenni, nem azokat a részeket, melyeknek önmagukban se fülük, se farkuk. Ráadásul az ilyen töltelékepizódok, abból kifolyólag, hogy nem tolják tovább a high concept szekerét, sokkal nagyobb hangsúlyt fektetnek a karakterekre, a drámára. Ronald D. Moore meg nem hogy imád ezzel foglalkozni, de ezt is csinálja a legjobban.
Ezért múlja felül messze magasan a várakozásokat az Unfinished Business. Ezért ez RDM egyik legkedvesebb része az egész sorozatból. Ezért fogok erre az egyre emlékezni jóval azután, hogy már azt is elfelejtettem, mi volt a harmadik évad történetíve. Mert pont az, és kizárólag az van benne, amiért szeretem a BSG-t. Tömény, nagyon tömény adagban kapjuk meg pár ember egyéves fejlődéstörténetét. A középpontban Kara és Lee állnak, egy olyan történettel, amitől az egyik percben dühös "akurvaéletbe", a másikban meglepett "miafasz", a harmadikban meg örömteli kacaj hagyja el a számat. A másik pólust Adama képviseli, Laura által megtámogatva. Belegondoltatok már, mi zajlott le az admirálisban a Cylonok New Capricára érkezése óta? Hát, most bele fogtok, és el fog szorulni a torkotok.
Ennyit elöljáróban azoknak, akik még nem látták az Unfinished Businesst, akik meg igen, azok úgyis tudják, hogy miről beszélek. Akinek nem tetszett ez a rész, annak hibásak az elképzelései a sorozatról, és valószínűleg egész más miatt nézi, mint amiről szól. Aki ebben a részben csalódott, annak nem magasabbak, hanem mások az elvárásai, mint amit a Battlestar Galactica nyújt. Emiatt nem kell egyből másik sorozat után nézni, csak el kell gondolkodni ezen egy picit.
A podcastet pedig mindenkinek ajánlom, annak is, aki amúgy nem szokta letölteni és meghallgatni őket. Elég gyenge a hang minősége (pedig nemrég cserélték a mikrofont :)), de ott van Grace Park és Tahmoh Penikett, és jót beszélgetnek a Moore házaspárral.