Nemrég írt Human Insect a sorozatjunkie-ra egy bejegyzést "Baltar, our hero" címmel, teljesen jogosan. Baltar tényleg hatalmas figura a sorozatban, és Human értelmezésében őrá is igaz a Hero cím :). És ha már kifejtettem lentebb, miért többjelentésű a cím, most elregélem, miért Tigh az én hősöm.
Ejtettem már róla szót, hogy az utóbbi időben egyre nagyobbra tartom Michael Hogant, a karakteréről már nem is beszélve. Tighnak egyszerűen fantasztikus sztorit találtak ki a harmadik évadra. Sosincs középpontban, mégis ő az, aki a legszembetűnőbben változik folyamatosan. A Hero meg nem énekelt hőse is Tigh ezredes. Miközben Edward James Olmos feladata lenne, hogy minden jelenetet kitöltsön, addig Hogan észrevétlenül ellopja előle az egész epizódot. Minden egyes mondatának súlya van. Amit Eick a szájába adott, azt Hogan teszi hitelessé.
Egyértelművé teszi, hogy a három veterán közül Tigh a legtapasztaltabb. Az első Cylon háborúban hajók sorát lőtték ki alatta, míg fedélzeti főnök volt; közelhercba került a kenyérpirítókkal, aztán pilóta lett, és még szörnyűbb események részese lett. Messze szörnyűbb és véresebb csatákat élt át, mint Adama valaha is. New Capricán pedig mindenkinél többet veszített el. “Sometimes surviving can be it’s own death sentence.”, mondja Bulldognak, és ezzel kifejez mindent.
Mégis képes innen talpra állni. Már saját magát is leírta, leírta őt Adama és a legénység is, de ő talpra áll. Először hibáztatja az admirálist (“Are you here to talk to your friend, or your XO? Because last time I checked, I was neither.”), de magában belátja, hogy saját életéért csak ő a felelős. A maga és a barátja felé érzett bizonyítani akarás hajtja rá, hogy visszavegye egyenruháját, és így álljon két régi bajtársa közé, mikor azok egymásnak esnek. Épp az a keserű bölcsesség, ami sem Bulldogban, sem Adamában nincs meg, teszi az ezredest a konfliktus megoldójává: “It’s better to know the truth than to live a lie. We’re all soldiers, Danny. We’re all expendable. And we did what we had to do to protect the mission.” Még Adama is túl naív, hogy ezt belássa.
Tigh Danny sorsában a sajátjára ismer, és rövid monológjával valójában magának tesz vallomást: “I'll tell you a dirty little secret. The toughest part about getting played is losing your dignity. Feeling like you are not worth the oxygen you are sucking down. You get used to it. Start to believe it. You start to love it. It's like a bottle that never runs dry and you keep reaching for it over and over again.”
Átalakulása szinte kézzel fogható: az ember, aki teljesen elhagyta magát az utóbbi időben, újra egyenes háttal jár uniformisában. Aki a legelső jelenetben még szemfedő nélkül próbálgatta periférikus látását, a történet végére tisztességes kötőt húz a sebére. Mentálisan és fizikailag is rendbe szedve magát, újra Adama elé áll, bár maga sem tudja pontosan, hogy miért. A barátságuk azonban helyreáll, és előbb-utóbb a munkakapcsolatuk is, ahogy arra a jelek utalnak.
Aki pedig eddig naivan úgy gondolta, hogy Cottle csodadoki kitalál valami műszemet Tighnak, csalódhat: bizony meg kell szoknunk, hogy az egyik főszereplő arcán most már állandóan ott lesz egy kötés. Egyrészt ez nem a Star Trek, ahol egy harmadfokú égési sérülést zseblámpával begyógyítanak, másrészt a Deep Space Nine-ban is volt már rá példa, hogy egy fontosabb karaktert félig megvakítottak, és onnantól végig úgy szerepelt.