A 13. rész címe a Cheers főcímdalára utal, ami előrevetíti, hogy egy vidám, kicsit könnyedebb epizód elébe fogunk nézni, akárcsak annak idején a Tigh Me Up, Tigh Me Down esetén. Csakhogy a készítők, úgy tűnik, egész egyszerűen már nem tudják lazára venni a figurát. A sztori nagy újdonsága Joe Bárja, a Galactica különbejáratú szórakozóhelye, mely a Cloud Nine hiányát igyekszik pótolni. Elvileg a jövőben is fogunk vele találkozni, bár van egy olyan előérzetem, hogy a hozzá kapcsolódó jelenetek többségét továbbra is alaposan ki fogják vágni. Most is feláldozták a történetét Baltar kihallgatásáért. Nem tett rosszat az epizódnak, de hogy vidám nem lett, az biztos.
Szerencsére a negyvenegynéhány percnek csak a töredéke foglalkozik a Starbuck-Apollo kapcsolat lezárásával, amit sikerült elég jól, olyan battlestarosan megoldani. Jobb ez így. Kicsit megfűszerezte a kapcsolatukat ez a fellángolás, de nagyon nem tett volna nekik jót, ha együtt maradnak. Különben is, Kara és Sam az egyik legjobb páros, akiket valaha láttam a tévében, Dualla pedig túl szeretnivaló ahhoz, hogy csak úgy elbánjanak vele. Lee persze hű marad önmagához, és a feleségével szemben végtelenül tisztességes, még ha közben ő maga szenved is.
Az ő vívódásukat azonban csak részleteiben ismerjük meg, át-átváltva Baltar jeleneteiről. Edward James Olmos keze nyoma nagyon meglátszik a vágáson, ugyanis a Battlestartól szokatlan módon szakítják meg a legfeszültebb, legintenzívebb momentumokat, hogy a finoman hangolt, érzelmes pillanatokat mutassák be a két párkapcsolatban.
A rendező a színészekből is a maximumot hozza ki, egy kicsit kicsavarja és felrázza a szerepeiket: Mary McDonnell óriásit alakít, amikor Baltarral kell elhitetnie, hogy pillanatokon belül képes kidobni az első légzsilipen, ha nem beszél. James Callis, ha nem épp egy kábelcsatornán futó sci-fiben játszana, Emmyt is kaphatna a mostani teljesítményéért. Mindenki számára világossá válik Baltar meghasonlottsága, a benne dúló kettősség, hogy tudja, hogy bűnös, de meggyőződése, hogy nem tehet semmiről. Életében talán először mondja ki a szerelme nevét, és Caprica Six-et, mint a bűnökért felelős Cylont nevezi meg.
A kihallgatási módszerek sora, amely ide juttatja Baltart, lenyűgöző. Pusztán pszichológiai nyomásnak vetik alá, a legvégsőkig nem folyamodnak fizikai kínokozáshoz, és eredményre is jutnak. Zseniális a módszerek egymásra építettsége, az ötletek sorozata. Természetesen itt is képbe jön a sci-fi elem, de ilyennel már a 24-ben is találkozhattunk, és még mindig messze fantáziadúsabb, mint a Cylonok vallatási módszerei: az Adama által bevetett hallucinogén szer csak segít, hogy Baltar pszichéjét befolyásolják, és ügyes fogalmazással rávezessék őt a színvallásra.
Baltar így végre szembesül a bűneivel, tudatosul benne, hogy felelősségre vonható minden szörnyűségért, ami az embereket érte a Cylonok megjelenése óta, és kétségbeesik. A legszebb, hogy magát is megkérdőjelezi, ártatlan-e, vagy pedig valahol belül tisztában volt azzal, hogy a kezdetektől az ellenséget segítette. Gaetával való beszélgetése alatt, mikor korrigálni kezdi egykori tanácsadója számításait, újra szembesülünk hihetetlen lángelméjével, mely talán a közvetlen oka annak, hogy ő a Galactica emberi ésszel legkevésbé érthető és értelmezhető karaktere. Az őrület és a zsenialitás közti vékony határon egyensúlyozva néha olyanokat tesz, amiket mi sosem fogunk tudni megérteni, mégis ő a leghitelesebb, legkonzisztensebb jellem, mert profán és önös érdekek vezérlik, és ha nem is szívesen, de tudunk vele azonosulni.
Csak a felfoghatatlan, mindent tisztábban és magasabb szinten átlátó elméje, mely időnként Six kivetüléseként jelenik meg, az egyetlen tényező, ami elidegenít minket a személyiségétől, hiszen az általa sugallt motivációk már annyira mélységesen önzőek, olyannyira nincsenek tekintettel semmire és senkire, hogy képtelenség csak részben is elfogadni őket. És ez teszi őt olyan érdekessé, nélkülözhetetlenné. Leginkább a Star Trek (bocs, megint) Dr. Bashirjéhez lehet őt hasonlítani, illetve az általa istápolt génmanipuláltakhoz, akik készek lettek volna elveszteni egy véres háborút, mert a számításaik szerint pár évtizeden belül egy lázadás újra talpra állította volna és stabilizálta volna a haldokló Föderációt. Erről majd legközelebb, részletesen.
Végezetül elmesélem, mi volt a bónuszjelenetben, amit a scifi.com/battlestar oldalon lehetett megtekinteni a tévéadás után (én is csak olvastam, lehet hogy nem pont így volt).
Roslin belép Six cellájába, akit épp megszabadítanak a béklyóitól. Az elnökasszony megkérdezi, hogy hogy szólíthatja Sixet, ám ő előbb biztosítékot akar, hogy nem fogják kidobni a légzsilipen, mint egykor Leobent. Roslin ígéretét teszi, Six pedig Capricaként mutatkozik be. Roslin elmondja, hogy tudják, Baltar nem vett részt a kolóniák elpusztításában, és látja Capricán, hogy szereti Gaiust. Erre Six azzal vádolja őt, hogy megkínozták Baltart, pedig régen tisztességes itélőszékük volt. Roslin egyezséget akar ajánlani, ám Six megelőzi: ha Gaius megkapja a tárgyalását, ő tanúskodni fog, és mindent elmond. Az elnökasszony egy szó nélkül távozik, Six pedig ledől a priccsre. Vége.
Szóval Six megint megmentette Baltart. A tárgyalásra az évad végéig azonban várnunk kell, egyelőre el leszünk foglalva egyéb karakterközpontú epizódokkal. Jövő héten nem lesz Battlestar, mert mindenki a Superbowlt fogja nézni, ezért a Sci Fi Channel is csak egy B-filmet mert bevállalni vasárnap estére. Utána pedig a The Woman Kinget láthatjuk, én sokat agyaltam, mit jelenthet ez a cím, aztán kiderült, hogy a King egy nő neve lesz. Bár biztos szójátéknak szánták.
