Most a tavalyi év egyik úttörő sorozata kerüla a terítékre, amelyet Ron Moore is nagyra tart a merészsége miatt. A Breaking Bad a televízió egyik legmostohább gyermeke, az író sztrájkja miatt csonkítás sújtotta, és annak ellenére, hogy kábelen fut, még az enyhébb káromkodásokat is cenzúrázták belőle, ennek tetejébe pedig a csatorna állítólag meg is vágta az epizódjait.
Hogyha a Battlestar Galactica olyan dráma, amit sci-fi elemek fűszereznek, akkor a Breaking Badet a mindent átható fekete komédia teszi különlegessé. A humor néha a Weeds című sorozatot, néha pedig a Coen fivérek stílusát idézi, de összességében véve egy nagyon is egyedülálló produkciót kapunk.
A sorozat középpontjában Walt White áll, a középiskolai kémiatanár, akinek az életénél csak a másodállása unalmasabb. Autókat mos, hogy el tudja tartani terhes feleségét és fogyatékos fiát. A pilotban megtudja, hogy gyógyíthatatlan tüdőrákja van, így elhatározza, hogy hasznosan tölti életének hátralevő részét:metamfetamin gyártásába és terjesztésébe kezd.
Ez az alaptézis először nem fogott meg annyira, de a nyári szabadidőmben észrevettem, hogy mindössze hét részből áll az első évad, így gyorsan végig is néztem, és egyáltalán nem bántam meg. A cselekmény nagyon ügyesen vegyíti az epizodikus-tematikus formulát az összefüggő történetvezetéssel, akárcsak a BSG, és szintén képes az izgalmas morális kérdések felvetésére és meg nem válaszolására, ami jelen esetben elsősorban a főszereplő személyes drámáját mélyíti tovább.
Walt White szerepében a Malcolm in the Middle-ből is ismert Bryan Cranstont láthatjuk, akinek az alakításáról nem egyszer Edward James Olmos teljesítménye jutott az eszembe. Már ebben a röpke hét epizódban is képes volt maximálisan kibontakozni, eggyé válni a karakterével, ésolyan apróságokat, finom rezdüléseket beleépíteni a játékába, amellyel rögtön szerzett is egy Emmy-jelölést.
Egy ilyen premissza természetesen nemcsak remek történetlehetőségeket, hanem komplikált jellemfejlődést is előrevetít, amihez nem könnyű felérni az X-Akták egykori készítőjének, Vince Gilligannek és csapatának. Az események azonban jól átgondoltak, a dráma tökéletesen hangolt és időzített, ígyugyanolyan érdekes tud lenni egy családi vita, mint egy emberrablásos, párbeszédközpontú sztori vagy egy drogos üzelmekkel és nyomozással teli , fajsúlyos epizód.
A sorozat egyetlen hátrányának egyelőre a hendikeppes Walter Jr. karakterét érzem, aki a betegségével együtt természetesen sokkal nagyobb hatással van a főhős személyiségére, mint egy egészséges gyermek, de mind a története, mint a viselkedése inkább elidegenítő, mint szerethető.
A sorozat egyelőre az AMC nagyágyújának, a Mad Mennek az árnyékában leledzik, és a második évadja is csak jövőre várható, de a remek kritikai fogadtatása miatt bizonyára nagy jövő elé néz. A DVD-kiadást már csak a cenzúramentes szövegek miatt is érdemes megvárni, mert nagyon idegesítő, amikor egy "shit" le van halkítva mondatban, de mindenkinek tudom ajánlani a sorozatot, aki vevő egy jó kis karakterdarabra éscoeni humorra.