A szokásosnál hamarabb hozzájutottam a legújabb BSG epizódomhoz, így
hamarabb is írok róla. Cserébe spoilermentes leszek, ígérem.
Valaki írta nemrég egy blogban, hogy "Egyszer talán úgy fogok megnézni
egy Battlestar Galactica-részt, hogy nem sírom el magam". Eddig a
harmadik évaddal, úgy néz ki, ezt én is elmondhatom magamról. Ilyen
súlyos dráma egyszerűen nem létezik.
Nagy várakozásaim nem voltak az Unfinished Business című rész felé,
mert már hamar látszott, hogy töltelékepizód lesz. Nem mintha magával a
kategóriával bajaim lennének, állítom, hogy az összes kedvenc
sorozatomból az összes kedvenc részem filler. Individuálisak, kerek
egész sztorit adnak, így önállóan is maradéktalan élményt nyújtanak. Ha
az embernek olyan kedve van, hogy kicsit nosztalgiázni akar valamelyik
régi kedvencével, akkor biztosan a fillereket fogja elővenni, nem
azokat a részeket, melyeknek önmagukban se fülük, se farkuk. Ráadásul
az ilyen töltelékepizódok, abból kifolyólag, hogy nem tolják tovább a high concept
szekerét, sokkal nagyobb hangsúlyt fektetnek a karakterekre, a drámára.
Ronald D. Moore meg nem hogy imád ezzel foglalkozni, de ezt is csinálja
a legjobban.
Ezért múlja felül messze magasan a várakozásokat az Unfinished
Business. Ezért ez RDM egyik legkedvesebb része az egész sorozatból.
Ezért fogok erre az egyre emlékezni jóval azután, hogy már azt is
elfelejtettem, mi volt a harmadik évad történetíve. Mert pont az, és
kizárólag az van benne, amiért szeretem a BSG-t. Tömény, nagyon tömény
adagban kapjuk meg pár ember egyéves fejlődéstörténetét. A középpontban
Kara és Lee állnak, egy olyan történettel, amitől az egyik percben
dühös "akurvaéletbe", a másikban meglepett "miafasz", a harmadikban meg
örömteli kacaj hagyja el a számat. A másik pólust Adama képviseli,
Laura által megtámogatva. Belegondoltatok már, mi zajlott le az
admirálisban a Cylonok New Capricára érkezése óta? Hát, most bele
fogtok, és el fog szorulni a torkotok.
Ennyit elöljáróban azoknak, akik még nem látták az Unfinished
Businesst, akik meg igen, azok úgyis tudják, hogy miről beszélek.
Akinek nem tetszett ez a rész, annak hibásak az elképzelései a
sorozatról, és valószínűleg egész más miatt nézi, mint amiről szól. Aki
ebben a részben csalódott, annak nem magasabbak, hanem mások az
elvárásai, mint amit a Battlestar Galactica nyújt. Emiatt nem kell
egyből másik sorozat után nézni, csak el kell gondolkodni ezen egy
picit.
A podcastet pedig mindenkinek ajánlom, annak is, aki amúgy nem
szokta letölteni és meghallgatni őket. Elég gyenge a hang minősége
(pedig nemrég cserélték a mikrofont :)), de ott van Grace Park és
Tahmoh Penikett, és jót beszélgetnek a Moore házaspárral.