Louis Hoshi admirális – írta Ák_

Abban az örömben lehet részem, hogy újabb vendégposztot
prezentálhatok a blogon, ez alkalommal Ák_ tollából, aki nem másra
vállalkozott, mint a BSG egyik közönségkedvenc mellékszereplőjének,
Hoshi hadnagynak a bemutatására. Nem is szaporítanám tovább a szót,
következzen a méltatlanul hanyagolt Karakterrajz rovat legújabb
darabja, köszönet érte a szerzőnek.

Sziasztok, én Ák_ vagyok. Első alkalommal
vendégbloggerkedek itt, hatalmas BSG (és
battlestar.freevo.hu)-rajongó vagyok, szerencsére
csak múlt augusztus óta (ha minden epizód között
1-1 hetet kellett volna várnom, nem beszélve az évadok
közti hónapokról, valószínűleg
lerágtam volna a saját karomat. Vagy talán
mindkettőt). Szóval ide először írok,
egyébként a liszteslada.blog.hu-ra szoktam írogatni
két másik BSG-rajongó bajtársammal
együtt. Ezt egyébként ajánlom
figyelmetekbe, elsősorban mert van rajta mindenféle
érdekes ez-az, másodsorban mert van külön egy
„Battlestar Galactica” tag, ami alatt találhattok
ezt-azt. Persze ismerve Freevo alaposságát és
munkájának minőségét, nagyon-nagyon
könnyen elképzelhető, hogy már itt is fent
vannak a videók, illetve egyes linkeket innen vettem, de azért
hátha mégis találtok valami jófélét.
Egyébként jelen post Hoshi-ról fog szólni,
és nagyon remélem, hogy élvezni fogjátok.
Jó olvasást.

Admiral Louis Hoshi

Bizonyára mindnyájatok előtt ott van a jelenet,
amikor Adama átadja az admirálisi csillagokat egy
kézbe, aztán kiderül, hogy Hoshi az. Abban is
biztos vagyok, hogy sokan kitaláltátok, hogy Hoshi lesz
az, még mielőtt felért volna a kamera a fejéhez,
sokaknak pedig hatalmas meglepetés volt. De! Megérdemli-e
az admirális rangját, illetve – pontosabban ezzel
erősen összefüggésben – hogyan érik
el az alkotók, hogy elhiggyük, hogy megérdemli?
Most erre próbálok majd meg válaszokat találni.

 

Nem tudom, ti hogy éreztetek, amikor megtudtátok.
Hangos tiltakozás, némán somolygó
helyeslés. Én konkrétan csak beleegyezni tudtam
a szokásosnál ráncosabb Hoshi láttán.
Nem volt bennem semmi ellenérzés, habár ha a
látvány előtt közlik velem, valószínűleg
azt mondom, hogy: „Na neee…”, és mégis.
Azóta pedig az „Admiral Hoshi” kifejezés(vagy
mi) a kedvencemmé vált, egyszerűen isteni
kimondani 🙂

Azt azért előrevetíteném, hogy ha nem
tetszett a személyválasztás, akkor valószínűleg
nem fogom tudni megszerettetni veled, és egyáltalán
nem is ez lenne a célom. Csak szeretném végigvenni
Hoshi általunk ismert életútjának
fontosabb állomásait, és talán egy-két
indokot adni arra, hogy miért elfogadható a végén
a kinevezés, hogyan tették a sokáig elhanyagolt
karaktert éretté és késszé a
feladatra, valamint hogy milyen eszközökkel érzékeltették
velünk ezt a változást.

Általunk ismert életút, első állomás:
sétál a Pegasus folyosóin, kísérgeti
Shaw-t. Nem egy nagy jellemrajz egyelőre. Persze a sorozatban
nem ez az első megálló Hoshi kapcsán, csak
időrendben. Vagyis itt már talán komplexebb
elképzelésük volt a készítőknek,
és már tudták, hogy kihez kell előzménykaraktert
készíteni. Későbbi, a sétáláshoz
hasonlóan – jelen témánk szempontjából
– érdektelen és használhatatlan
megjelenései is vannak a Razorban. Érdekesség,
hogy a sorozat mind a két nuke-szituációjában
ott van és cselekszik.

Második állomás, Pegasus és a
Resurrection Ship epizódok a második évad
közepén. Nem igazán tudom, mit gondoljak: egyetlen
egyszer mutatja a kamera az ’Adama vs Cain’ jelenet
alatt, első benyomásként talán leginkább
egy ijedt gyerekre hasonlít, bár egy kicsit jobban
megnézve – és természetesen a későbbieket
is beleszámolva, akarva-akaratlan – talán nem
(nem csak?) félelem van a szemében, hanem egyfajta
helytelenítés (is)? Nem tudom, de a gyerekes arc
kétségtelenül ott van, és határozottan
emlékszem, hogy annak idején ijedtnek éreztem
Hoshit, és körülbelül ’Na most mi
lesz?’-nek tudtam be az arckifejezését. Tényleg
nem egy rettegő halálfélelemről van szó,
csak olyan naivan ijedt.

Ezt tulajdonképpen azért veszem ilyen hosszan, mert az
alkotók összeraktak számunkra egy benyomást
Hoshiról – földi időszámítás
szerint először itt –, majd eljuttattak minket oda, hogy
admirálist csináltak belőle. Egyébként
direkt írtam időrendben a Razort és a Pegasus-t.
Mert érdekességként meg akartam jegyezni, hogy
szerintem ráncosabbra sminkelték Hoshit a Razorban.
Persze nem túlzottan, éppen egy kicsit, hogy az ’ijedt
kölyök’ csak simán ’kölyökre’
cserélődjön. Az én tippem az lenne, hogy már
itt érezhették az alkotók, hogy vele talán
kezdhetnek majd valamit, és a negyedik évadba már
úgy akarták bevezetni, mint aki úgy néz
ki, mintha rendelkezne bizonyos tapasztalatokkal. (Addig nem merek
elmenni, hogy már ott tudták Moore-ék, hogy mi
lesz a vége. Illetve el mernék, de szerintem nem
tudták)

Apropó tapasztalatok, kétségkívül
van neki belőle bőven. Jó sok parancsnok alatt
szolgált, a három leghosszabb Cain és a két
Adama lehetett, de meg kell említeni Fisket, Garnert, valamint
– a negyedik évad hetedik részétől rövid
időn keresztül – Tight is. Tehát ha valaki
tanult már valamit a felettesei hibáiból,
illetve a különböző vezénylési
stílusokból, akkor az ő. Vagy legalábbis
potenciális esélyes. Tehát ilyen szempontból
logikus, ezt kipipálhatjuk.

De ugye, de ugye, jön a mindnyájunk számára
– bár más-más okokból –
feledhetetlen pillanat, amikor kiderül a Gaetával való
szerelmi viszonya. Itt egyébként még mindig egy
kicsit gyerekes, illetve talán nem is ez a jó szó.
Akárhogyis, halálpontosan jeleníti meg az
eszetlen szerelmest. Az indok talán nem ez, de a naivság
egyszerűen sugárzik belőle a webisode-ok végén.
Az elején pedig megtudjuk, hogy tulajdonképpen lopott –
méghozzá Gaetáért, Gaetának –
a gyengélkedőről (persze a lopás ténye
nem száz százalék, de legjobb esetben is a
„szerezni” szót használhatjuk), majd a
legkisebb reménnyel felvértezve megállás
nélkül keresi az eltűnt Raptort. Majd az említett
szakít vele, amire már leírtam a reakcióját.
Egyébként nem véletlenül hoztam az imént
szóba, hogy mindkét esetben ő készül
atomot indítani, ugyanis a gyógyszerlopás ilyen
szempontból is érdekes. Hiszen Hoshi nemhogy nem szól
semmit, de egy csöppnyi megrendülés nélkül
teljesíti Adama atom-parancsát, amire még Tigh
is csak csukott szemmel mer gondolni. Persze mindez felfogható
Cain lenyomataként is, de akkor is: bár nagyon explicit
módon, de a lopás is megerősíti azt, hogy
mennyire szereti Gaetát, nem véletlenül
’mocskolták be’ ezt a karaktert, ezzel is
súlyosabbá akarták tenni a kapcsolatukat, és
ily módon a szakításukat is.

Tehát azt hiszem, megegyezhetünk, hogy hatalmas
traumaként éri a szakítás. A lázadásos
részben a kapcsolatukról csak annyit tudunk meg, hogy a
CIC telefonján beszélgetve is tegezik egymást,
ami azért egy ilyen katonai légkörben minimum
barátságra utal. Ennek ellenére nem csatlakozik
a lázadáshoz – igazából nem
meglepő, olyan értelemben, hogy nem tudnám
elképzelni Hoshit a lázadók oldalán. De
nem is a nem csatlakozás a lényeg, hanem a felfedezés,
hogy mit tesz Gaeta. Ez tovább növeli azt a sokkot, amit
talán még mindig nem hevert ki teljesen. Bár
nincs rá különösebb hangsúly fektetve,
de Hoshi arckifejezésén a meglepetésen kívül
már jól látszik a teljes kiábrándultság
is, ezt már akkor is határozottan így éreztem.
Kár, hogy nem vitték tovább a sztoriját,
de mindenképpen a lázadás tehette fel az i-re a
pontot a karakter számára. De ezt nem a lázadós
részben tudjuk meg, hanem a következő állomásunkon.

Ami egyben az utolsó is a kinevezés előtt. Éspedig
nem más, mint az a bizonyos kávékiöntés
a CIC taktikai asztalára. Ez ugyan a legkevésbé
sem formálja tovább a jellemét, de egy
nagyon-nagyon fontos momentum. Itt van megmutatva a végleges
Hoshi, az, aki az egész út, az egész fejlődés
legvégén áll. Természetesen nem a
kávétörlés a lényeg, hanem az,
ahogyan Tighjal beszél. Sehol egy csepp megszeppentség,
a kezdetben erős ijedtség teljesen eltűnt –
véleményem szerint ezért kellett a kávé.
Mármint azért, mert: Tightól a legtöbb
ember – a második évad Hoshija valószínűleg
különösen – fél, akkor is, ha nem csinált
semmit. Ennek ellenére egy igencsak súlyos hiba után
csak egy nyugodt elnézést vet oda az ezredesnek.
Gondoljunk csak bele, ugyan Tigh is hatalmas változáson
ment keresztül, de ő tulajdonképpen „az egyik
leggonoszabb első tiszt”, és tényleg majdnem
mindenki fél tőle. Ezt tovább erősíti,
hogy Hoshi egy már-már nemtörődöm
félmondattal válaszol Tighnak az epizód végén,
amikor az ezredes azt kérdezi tőle, hogy eldöntötte-e
már, hogy megy-e a küldetésre. Természetesen
nem arról van szó, amit mond, hanem arról,
ahogyan mondja. Ha ezt összehasonlítjuk a korábbi
– akárcsak a szerelmi trauma előtti –
Hoshival, akkor azt hiszem, beláthatjuk a hatalmas változást.
Ezt a részletet mindenképpen érdemes újranézni,
ha érdekel a téma. Tizenkilencedik epizód
19:55-nél és 34:20-nál. Mellesleg megemlítendő,
hogy a haja is megváltozott, gondolom ezzel is éreztetni
akarták a változást, ami egyébként
egyértelmű, de mégsincs kimondva hangsúlyosan,
tulajdonképpen csak utalgatnak rá, és a
tudatalattinkat próbálják róla meggyőzni.
De ha tüzetesebben megvizsgáljuk az eseményeket,
rájöhetünk, hogy a vége felé már
egy nagyon is gondosan felépített változásról
van szó.

(és persze megemlítendő Tightól az utólag
erősen röhögésre sarkalló „You
will never make Admiral like that” mondat)

És így értünk el oda, hogy már
nemhogy nem lepődtem meg, hanem egy gondolatbeli bólintással
nyugtáztam a kinevezését, bár azért
előre nem tudtam volna kitalálni. Ami nem baj. Egyébként,
ha valakinek nem lenne tiszta, Hoshi jelentkezik a küldetésre.
Nekem először furcsa volt, mert nem emlékeztem, és
utólag nem illett bele a kiábrándult, gyökeresen
megváltozott személyiségébe, hogy ne
menjen. De aztán újranéztem, és
megértettem.

Nektek pedig a következőket javaslom, ha valami nem lenne
tiszta a postomban (ami könnyen előfordulhat, mert sokszor
nem fogalmazok érthetően): Kérdezzetek/kritizáljatok
nyugodtan akár itt kommentben, akár az e-mail címemen,
akár a liszteslada.blog.hu–n, szintén
kommentben. Remélem azért élveztétek a
kis, (nagyon) amatőr elemzésemet.

Ák_

http://liszteslada.blog.hu

ak.lisztesladablog@gportal.hu