A Battlestar Galactica befejezés, amitől az írósztrájk mentett meg bennünket

Egy io9-interjúban Ronald D. Moore elmesélte, milyen befejezést szántak a BSG-nek az írók sztrájkja előtt. A száznapos kényszerpihenőn a producernek volt ideje átgondolni a dolgokat, és úgy látta, hogy ez a megoldás nem lenne elég epikus, nem elég érdekes. Az utolsó pillanatban így átgondolták, újraírták a sorozat utolsó felvonását. Íme, ez történt volna a sorozattal, ha nincs sztrájk:

[Az eredeti befejezés] Ellenről szólt volna a Kolónián. Cavil mellé állt, miután megtudta, hogy Tigh teherbe ejtette Caprica-Sixet, és ez nagy keserűséggel töltötte el. Bosszúból el akarta pusztítani a Galacticát és a flottát. Ő és Cavil megszerezték Herát, és a végső konfrontáció nagyon személyesen Tigh és Ellen között zajlott volna le, amelynek a végén megbocsájtanak egymásnak. Nagy általánosságokban ez volt a sztori, ennyit tudtunk kidolgozni a sztrájk előtt. 

Van egy érzésem, hogy ezek a videók nem lesznek fönt sokáig a YouTube-on, úgyhogy siessetek megnézni hét jelenetet a Caprica spinoffból.  

Grace Park itt válaszol viccesen a rajongók kérdéseire, Katee Sackhoff pedig a TV Guide-nak és a Schmoes Know-nak mesélt.

Kint van Ronald D. Moore audiókommentárja a teljes fináléhoz. Mark Verheiden röviden írt arról, hogy mi lehet az oka a megoszló véleményeknek a záró epizóddal kapcsolatban.

Ron Moore podcastja az Islanded in a Stream of Starshoz

Ronald D. Moore végre elkészítette az előző előtti, vagyis a 4×18-as epizód podcastját, és ez meglepően informatív is lett. Majdnem mindig jókat mond, de most aztán különösen belelendült. Titkokra derül fény a Kolónia kapcsán, Daniel kapcsán, a producer beszámol a legérdekesebb és a legrosszabb jelenetek keletkezéséről, és megtudjuk, mire számíthatunk a kibővített változatban. Ezt a podcastot mindenkinek ajánlom, annak is, aki sosem olvas ilyen háttérinfókat. Sok mindent kiemeltem, de ha csak egy-két pont is fontos belőle, akkor is megéri végigrágni magunkat rajta.

 

A finálé podcastja időben kikerül a netre, mert már holnap rögzíti Ron Moore. 

Ennek az epizódnak a történéseit a tavalyi, Tahoe-tó parti visszavonulásuk idején beszélték meg. Az írósztrájk idején Ron Moore-nak volt ideje gondolkodni a dolgokon, és ennek köszönhetően egész más irányba ment el ez a rész, mint eredetileg tervezték. A korábbi koncepcióról most nem beszélt, ez vagy szóba kerül majd a finálé podcastjában, vagy kikerül a netre/DVD-re a teljes Tahoe-tavi beszélgetéssorozat (ez két-három napnyi anyag).

A negyedik évad első fele előtt is volt egy írói visszavonulás, akkor Las Vegasban (tudnak élni), van esély arra is, hogy azt itt elhangzottakba is belefüleljünk. 

Ron Moore hangsúlyozni szerette volna, hogy a robbanás az epizód elején (és Boomer károkozása) nem az utolsó szög a koporsóban, nem ez az az esemény, ami a halálba küldi a Galacticát, egész egyszerűen csak egy újabb lépés a folyamatban. 

A gépész-Sixszel vitázó specialista eredetileg Figurski lett volna, de a színész épp nem ért rá. Ez azt jelenti, hogy nem fog felbukkanni a fináléban sem?

Az operaházat szándékosan most hozták vissza, hogy ezt a szálat is lezárhassák a fináléban. 

Edward James Olmos rendezői változata úgy 15 perccel hosszabb, néhány úgy jelenetet tartalmaz, néhány pedig simán csak hosszabb, mint a tévés vágás. A DVD-re valószínűleg rákerül. 

Fontos volt, hogy lássuk Roslin betegségének komolyságát. Nem feltétlenül azért, mert a sorozatban fog meghalni, de a rák most már nagyon súlyos. Ezt úgy fogalmazta meg Moore, hogy nem tette egyértelművé, meghal-e Roslin, vagy sem.

Baltar többet beszélt a rádióban, mint amennyit láttunk belőle. Így nyitotta a beszédét: 

“Jó reggelt, itt Isten beszél. Jól hallották, Isten. Élőben a választott prófétáján, Gaius Baltaron keresztül. Ebben a tekintetben a mi Istenünk nem különbözik annyira Pythia isteneitől: ő hozzám beszél, én hozzátok. Sok isten – sok próféta; egy isten – egy próféta. Ki marad ki a körből? Ti. Mindnyájatok. Elárulok egy titkot, amire magam is nemrég jöttem rá. Isten nem fentről beszél, valamilyen kijelölt emberi szájon át. Mindnyájunkhoz szól, a szívünkben, és a mi döntésünk, hogy meghallgatjuk-e.” 

Ez remélhetőleg benne van EJO változatában, de lehet, hogy már előbb kivágták. 

Eredetileg a finálét kétórásra tervezték, ezért az időbeosztások összecsúsztak kicsit. Amíg ez az epizód készült, már javában zajlottak a finálé munkálatai is. Annyira hatalmas lett a Daybreak, hogy mindenkinek dupla munkát kellett végeznie. Gyakorlatilag a két epizódot egyszerre forgatták, egyes jeleneteket egyszerre is osztottak be. 

A gázóriás nem a Jupiter.

Ron Moore ötlete volt, hogy Starbuck ott üljön a vécén, amikor Baltar borotválkozik, eredetileg csak később ment volna be, áttörve Baltar háremén. Így meghittebb a jelenet, abban az ambivalens értelemben, hogy ezek ketten nem is állnak közel egymáshoz.

Moore szerint Starbuck azért árulta el Baltarnak a titkát, mert már nem tudta magában tartani. Leenek megpróbálta már elmondani, Baltar pedig Isten emberének tünteti föl magát, és ha ezzel kapcsolatban Kara cinikus is, akkor is van jelentősége a döntésében. A közös hátterüket tekintve így a legjobb, hogy nagy gyónás helyett dühből mondja el neki az igazat. RDM emlékeztet arra, hogy ezek ketten lefeküdtek egymással, és ez az első alkalom, hogy erre halványan is utaltak. Érdekes lehetett volna, ha erre korábban és hangsúlyosabban visszatérnek.

Az írók egészen meglepték Moore-t az ötlettel, hogy Anderst hibridizálják. Ezzel kapcsolatban kiemelte, hogy mennyire hasznos és kreatív dolog csapatban dolgozni, ez volt az egyik olyan javaslatuk, amit teljes szívvel támogatott. 

Starbuck megölte volna Anderst, amikor pisztolyt szegezett a fejéhez? Igen. Egyértelműen, bizonyosan. Moore-nak kétsége sem fér hozzá. Tudja, hogy klisés a jelenet, amikor Sam elkapja a kezét és magyarázni kezd, de hatásos volt, és működött nekik. 

RDM félt attól, hogy a Sci Fi megint aggodalmaskodni kezd amiatt, hogy Roslinék betépnek, de mivel nem volt olyan tipikus “füves jelenet”, meglepetésére a csatorna egy szót sem szólt.

Ron Moore az elejétől kezdve hangsúlyozta, hogy ez a sorozat a karakterekről szól. Elsősorban dráma, és másodsorban science-fiction. Büszke arra, hogy ezt így tudták végigcsinálni. A sorozat nem a csatákról szól, nem a felrobbanó dolgokról, hanem ezekről az emberekről. Már a minisorozatnál problémázott a stúdió, hogy miért kell ennyit foglalkozni a karakterek felépítésével, miért nem vágunk egyből az akcióra, de Moore már akkor ellenállt. Ő a karaktermomentumok miatt, az életük miatt szereti ezt a sorozatot. Számára ők személyek, akiket jól ismer és szeret, és sokat jelentenek neki. 

Baltar CSI-jelenetét a mikroszkóppal meg a vércseppel nem is forgatták le. Ezekben az inzertekben nem James Callis kezét látjuk, amikor pedig Baltar belenéz a nagyítóba, az egy első évados jelenet, csak nem látszik, hogy hosszabb a haja. Ez nem is volt megírva a forgatókönyvben, de Moore szerint kellett némi átkötés a vécés és a hangáros jelenet közé. 

Az utolsó pillanatban került a forgatókönyvbe, hogy Adama kiküldött egy Heavy Raidert Hera után, mielőtt összeveszett Helóval. Felismerték, hogy Adama nem lenne ennyire nemtörődöm, hogy legalább egy kicsi felderítőakciót ne indítson. 

Voltak változatok, amelyekben a Roslinnal való beszélgetés, és amelyekben a Helóval való beszélgetés volt az, ami miatt úgy döntött Adama, hogy elhagyja a hajót. A végén úgy játszották ki, hogy inkább mindegyik együttese vezessen idáig. 

A forgatókönyvben három különböző temetés volt megírva, egymás után. Andy Seklir, a vágó ötlete volt, hogy mossák össze a hármat. EJO-nak nagyon tetszett a dolog, úgyhogy megcsinálták. Így hangsúlyosabb, hogy milyen kapcsolatban vannak a jelenetek és a szereplőik. 

Starbuck újjászületését a keresztény vallástörténethez kapcsolja, konkrétan Jézus újjászületéséhez. Kara halandó emberi lény (nem cylon!), aki visszajött a halottakból. Ez Gaius Baltar és mindenféle vallásos ember számára hatalmas dolog kell, hogy legyen. Maga az újjászületés egy epikus esemény, és jó ötletnek tűnt, hogy Baltar ezt megragadja, ezzel demonstrálja a maga igazát (saját magának is). 

Ron Moore kitért Starbuck és Daniel kapcsolatára, ami spoileres lehet azoknak, akik szeretnék még magukat fals elméletekben ringatni a finálé előtt: nincs közöttük semmi. Daniel nem az apja Karának. Daniel nem szuperhatalmú cylon modell, nem része a mítosznak. Ron Moore nem szereti tönkretenni a nézők szórakozását, nem szereti a teóriákat megölni, de ebben az esetben úgy érezte, hogy jobb, ha ezeket az elvárásokat lejjebb hangolja még a finálé előtt, nehogy úgy üljünk neki, hogy Daniel felbukkanását várjuk nagyban, és hoppon maradunk, miközben elsikkadunk a valódi történések fölött. A hetes cylon csak azért lett behozva (a számozásbeli hiba javításán kívül), hogy Cavilnek adjanak egy ilyen Káin és Ábel-allegóriát. Ron Moore bocsánatot kért, amiért ezt nem tették nyilvánvalóvá a képernyőn, és félrevezették a rajongóknak.

A Kolóniát a cylonok otthonuknak hívják. Az írók egy percig sem feledkezdtek meg a cylon homeworldről, mi több, a beszélgetéseken rendszeresen “Cylonia” névvel illették, inkább viccesen, mint komolyan. Sokáig nem akartak idejönni, mert féltek, hogy csak csalódást okozhatnak vele, nem lehet eléggé kielégíteni a rajongók fantáziáját. (És most hogy mondja, erről már beszélt egy korábbi interjúban vagy podcastban.)

Az írói visszavonuláskor is beszélgettek még Cyloniáról, és ekkor merült föl a Kolónia ötlete, úgyhogy összekötötték őket. Egy kis spoiler, bár belegondolva egyértelmű a dolog: a Kolónia szívében valahol ott van a Final Five eredeti, földi űrhajója. Az egész szerkezet lényegében aköré épült. Ez azt jelenti, hogy számítsunk egy Majmok bolygója-momentumra?

Ron Moore, ahogy nézte ezeket az utolsó részeket, elismerte, hogy hibázott, és túl sokat mutogatták a hajó javításai körül mászkáló Adamát. Az epizód végén az admirális döntése, hogy elhagyják a hajót, így nem lett kellőképpen hatásos. 

Úgy gondolja, hogy Adama sztoikus, magasztos figuráját meg kellett törni a sorozat végére. Érdekes látni ezt a szilárd figurát, ahogy egymás után érik a csapások, és végül már nem bírja. Azt sosem hangsúlyozták ki, hogy milyen bensőséges a kapcsolata a hajóval, de Moore-nak tetszett az ötlet, hogy a sorozat végére felfedezzük, hogy annyira szereti a Galacticát, mint James T. Kirk az Enterprise-t. Azt gondolta, hogy a nézőknek ez váratlan lesz, ezért emlékeztettek erre folyamatosan az ominózus jelenetekkel. 

A bővített verzióban azt is látni fogjuk, hogy hogyan kezdik meg a Galactica széthordását, miközben Adama a hangár függőfolyosójáról figyel. Ebből emeltek át néhány mondatot és felvételt a következő rész previously-ébe. Rendszeresen kerültek kivágott jelenetek a recapekbe a sorozat történetében, és erre a megoldásra különösen büszke.

Ron Moore egy hangos köszönömmel fejezte be a podcastot.

Ron Moore a Deadlock margójára

Ron D. Moore a legújabb podcastaban ismét finoman megpedzegeti a következő részek tartalmát (semmi új), és elmagyaráz néhány dolgot a látottakkal kapcsolatban. A karakterek motivációiról is ejtett pár szót, de azokat nem részleteztem nagyon a tovább után, mert új információt nem nagyon hordozott a podcast. Ellenben megtudjuk, hogy mi történt a lázadókkal (hogy miért innen, ne kérdezzétek), érintjük Boomer és Head Six szerepét is, és néhány forgatási apróságra is fény derül, amelyek szintén segíthetik az epizód megértését. Tehát a lapozás után a podcast legfontosabb részletei magyarul.

Mit keres Caprica Six Dogsville-ben? Semmit. A forgatás során helyezték oda a jelenetet, hogy kicsit megalapozzák a helyszínt, lássuk, hogy mi zajlik mostanában ott.

Tigh és Six gyermekének az ötletét az írók dobták be Moore-nak, egyszerűen betettek egy jelenetet az egyik epizódba, amelyben Cottle értesíti Adamát, hogy Tigh teherbe ejtette a nőt. RDM nevetve kérdezte, hogy mit akarnak ezzel kezdeni, mire az írók vállat vontak. Moore-nak tetszett az ötlet, komplexebbé tette a sorozatot, de elég nyilvánvaló volt, hogy mi lesz ennek a szálnak a vége. Azt akarták, hogy a vetélést kétféleképp is lehessen értelmezni: okozhatta Isten szeretetének hiánya, illetve prózaibb módon az, hogy a cylon-cylon utódlás lehetetlen, és a gyermek a fogantatás pillanatától halálra volt ítélve.

Az ehhez hasonló momentumokat Ron Moore-ék próbálták mindig úgy prezentálni, hogy sohase lehessen pontosan tudni, merő véletlen és egybeesés áll-e az események hátterében, vagy isteni közbeavatkozás. Vékony a vonal a kettő között, ők megpróbáltak azon haladni, hogy a nézők (és a karakterek) maguk dönthessék el, melyik magyarázatot fogadják el. Ennek ellenére szándékosan kerültek olyan momentumok a sorozatba, amit racionálisan egyszerűen nem lehet megmagyarázni.

Ellen érkezése szándékosan emlékeztet annyira a Tigh Me Up, Tigh Me Down hasonló jelenetére. Ő és a Final Five többi tagja (képletesen) akárhány ezer évnyi létezés és gépiesség ellenére ugyanúgy emberek, a hibáikat, az alapvető személyiségüket nem törölte ki Cavil. Ellen valószínűleg mindig is olyan volt, mint amilyennek korábban és most is láthattuk. Szándékos volt, hogy az újraegyesülésük Anders mellett nem vezetett semmi mitikus revelációhoz.

Boomer sztorijával sokáig nem tudtak mit kezdeni, csak be-bepakolgatták az eseményekbe, mert hát mégiscsak régi karakter. A negyedik évad végén időszerű volt visszahozni, megérdemelte, hogy saját lezárást kapjon, mert hiszen a minisorozatban fontos szerepe volt, konkrétan ővele zárult az egész.

Boomer, Ellen és Tigh része lett volna egy történetszálnak, amit az írósztrájk után végül kidobtak és átírtak. Remélhetőleg Moore a sorozat végén elmondja, mi lett volna ez, de helyette biztosan kapunk valami Tyrol-Boomer-centrikusat.

Ezt az évadot gyakorlatilag teljesen úgy írták, hogy egyszerűen követték a logikusan egymás után következő lépéseket. Mindent a karakterek szempontjából vizsgáltak. Ki mit tenne adott helyzetben, merre haladna tovább?

Roslin mondatát Caprica Sixnek (“Ó, ez érdekes, nem hiszem, hogy valaha is néven neveztem”) valószínűleg Mary találta ki, vagy ő improvizálta, Moore már nem emlékszik pontosan.

A zongora fontos eleme a következő epizódnak.

A negyedik évadban Moore már nem tisztázta le a forgatókönyveket úgy, mint régen. A Deadlock idején már a finálén dolgozott. Sokat nem tudott foglalkozni ezekkel az utolsó epizódokkal, mert miközben írnia kellett, a Caprica és a Virtuality előkészületei is zajlottak, egyfolytában el volt foglalva.

Adamát a Galacticához való ragaszkodása eszi belülről, az, hogy folyamatosan fel kell adnia a hajóhoz való ragaszkodását, az olyan elveit, mint a számítógépek hálózatba kötésének tiltása. Emiatt harapózik el az alkoholizmusa is.

Head Six azért tűnt el mostanában, mert egyszerűen nem volt semmi, ami miatt megjelenhetett volna, nem volt olyan mondat, amit fontos lett volna elmondania. Éppen ezért Moore nem akarta azt, hogy Baltar nagyon meglepődjön a visszatérésén, nem akarta éreztetni, hogy régóta nem láttuk a virtuális szeretőt, mert az a kamerákon kívül valószínűleg többször is felbukkant. Az viszont nem véletlen, hogy most hozták vissza, látni fogjuk még.

A lázadókat nem kivégezték, hanem átszállították a börtönhajóra. Racetrack, Skulls és a többiek most ott tartózkodnak. A Galacticán ennek köszönhetően most vannak folyosók, amelyeken nem lehet biztonságosan végigmenni, még Adamának sem. A tengerészgyalogosok csak a legfontosabb területeket tudják most védeni, a robbanófejeket, a CIC-t, a gépházat, stb.

Ez is a hajó életének végét jelképezi, az életet már nem lehet sokáig fenntartani a fedélzeten. a Galacticának is van egy jelentős felezési ideje.

A Galactica és Tigh-ék gyermekének haldoklása párhuzamba állítható, ezért láthatunk bevágásokat Adamáról, ahogy a szerelési munkálatokat felügyeli. Robert Young döntése volt, hogy ezek a jelenetek pszichológiai sorrendben kerüljenek egymás után. Se Ron Moore, se Jane Espenson nem szólt bele sokat a vágásba.

Baltar az epizód végén nagyon sok civil gondolatait közvetíti. A tengerészgyalogosok egyébként sincsenek kiképezve a tömegkontrollra (erre láthattunk is példát), és Moore szerint érthető megoldásnak tűnt, hogy Baltar embereit válasszák a feladatra, elvégre ők még megbízhatóak.

Ha van szent hely a Galacticán, akkor az az Emlékek Fala. Az, hogy a cylonok oda tehetik a képeiket, hatalmas lépés. Az emberek talán már személyekként kezdenek gondolni a cylonokra, elfogadják őket?

Moore nem nagyon tud másik olyan sorozatról, ahol olyan erős barátságot ábrázoltak volna, mint amilyen Tigh-é és Adamáé.

Az epizódok itt már nagyon összefüggnek. Mindegyik önálló a maga módján, de egy az egyben egy nagy történetfolyamot alkotnak. Moore biztosra veszi, hogy innentől érdekes útjuk lesz a végéig.

Moore miatt késnek a podcastok, ezután épp a finálé vizuális effektjeiről ment beszélni.

Ron Moore kommentárja a Blood on the Scales kapcsán

Szokás szerint nagyon informatív a podcast, a sok-sok kivágott jelenet mellett megtudunk egyet s mást az írói procedúráról is, illetve magyarázatot kapunk egy csomó kérdésre, amit Michael Angeli sem válaszolt meg a Chicago Tribune-interjúban. Listaszerűen következzenek a legfontosabb pontok az ugrás után.

Ron Moore jelenleg a Tahoe-tónál tartózkodik, most a Caprica írócsapatával, hogy megbeszéljék az évad cselekményét. 

A zendüléssel az volt a céljuk, hogy a karaktereket még annál is mélyebben megrendítsék, mint amit a Föld okozott.

Az Oath eredeti változatában a Raptornak nagyon sokáig tartott kidokkolni Roslinékkal(nahát, nahát, a kiszámítható írói klisék), és ezért maradt hátra Adama, hogy addig is feltartsa a katonákat. Ezt kivágták, ezért a 4×14 elejét újra kellett forgatni, így kicsit finomabb lett a cliffhanger feloldása a flashbanges megoldással.

A lázadás sztori alkalmat adott, hogy sok karaktert visszahozzanak, Ron Moore külön kiemeli Gage-et és Vireemet (a Napsugár fiúkat), Narchót, Kellyt és Jaffe közlegényt. Külön örül annak, hogy Hot dog a jó oldalon van.

Elismeri, hogy “csaltak” egy kicsit Roslinék megmenekülésével, egy jó adag CGI ki lett vágva, miután elkerülték Narcho rakétáját. Nem tűnt izgalmasnak, miután már sikerült meglépni a Viperek elől, és költségvetési / idő okokból is logikus volt elhagyni őket. Úgyis nyilvánvaló volt, hogy feljutnak a bázishajóra.

Eredetileg Roslin és Tory komolyabb összetűzésbe került volna, ezt lassan elhagyták. Volt olyan változat is, ahol Laura felpofozta Toryt, de ez adott helyzetben nem illett a karakterhez. Moore megemlíti, hogy Laura egyetlenegyszer ütött meg valakit, az pedig Tigh volt Új-Capricán — amit természetesen ő írt.

Adama admirálisi rangjelzésének letétele nagyobb súlyt hordozott magában eredetileg, de Moore nem látta értelmét annyira, ezért majdnem az egész ezzel kapcsolatos sztorit kihúzatta a vázlatokból. Ugyanitt a producer kiemelte, hogy szőrszálhasogatóan ügyel arra, hogy az írók ne “battlestations”-t írjanak, hanem “action stations”-t, de most elkerülte a figyelmét Angeli hibája. 🙂

Roslin húzása, hogy bevitte a flottába a bázishajót, azért volt okos, mert Gaeta nemcsak a Galactica fölött akarta megszerezni az uralmat. Valóban hosszú távú terveik voltak, Zarekkel az emberiség új vezetői akartak lenni, és az nem mehetett volna, ha az első napjukon tüzet nyitnak a civilekre. 

Moore-nak tetszett Zarek kis “flörtölése” Racetrackkel, hát, lelke rajta.

Roslin hajlandó lenne emberéletek százait, ezreit kockára tenni csak azért, mert úgy hiszi, hogy az emberiség pusztulásra lenne ítélve Zarek kezei között.

Adama tárgyalását Nicolae Ceauşescuéhoz hasonlította Moore. Nem jutott eszébe, hogy Románia vagy melyik kelet-európai ország diktátora volt (még Csehszlovákiát fontolgatta :)), de látott egy videófelvételt, amelyen a kommunista vezetőt és a feleségét hasonló körülmények közt ítélték el. Egy kis szobában, egy-egy asztal körül ülve gyorsan végigrohant a bíróság a vádpontokon, hagytak lehetőséget Ceauşescunak megvédeni magát, majd vitték őket lelőni. 

Hasonlóan ez a forradalom/puccs sem arról szólt, hogy levágják az emberek fejét és karóba húzzák őket, hanem hogy legitim módon kormányozzák utána az embereket. Így verhetik a mellüket, hogy Adama valóban bűnös volt, mert bíróság ítélte el, és lehet hogy a puccs módszerei nem tetszenek, de helyesen cselekedtek. Persze Moore is hozzáteszi, hogy Gaeta személyes okokból, a saját megerősítése érdekében is cselekszik. Szembenéz Adamával, elmondja neki, hogy miért teszi ezt, de akkor is kivégezteti. Zarek pragmatikusabb, mert elég hasonló szituációban volt már, hogy tudja, nincs erre szükség. Ő lelőné Adamát, aztán azt mondaná, hogy menekülés közben eltalálták.

A bázishajó külön sztorijának része lett volna, hogy Gaetáék tervezik a megtámadását, de hülyeségnek tűnt, hogy ebben a pillanatban ezzel legyenek elfoglalva a Galacticán. 

Zareket eredetileg elfogadta a Kvórum. Miután elmondta, hogy átvette a hatalmat és leváltotta Adamát, a tanácstagok megtapsolták és kinevezték elnöknek. Zarek szomorúan konstatálta, hogy ennek ellenére ki kell őket végeztetnie, és így küldte be a tengerészeket. Richard Hatch kereste meg Moore-t a Disquiet forgatásán, hogy elmondja az ezzel kapcsolatos ellenérzéseit, és RDM belátta, hogy igaza van. Hatch megértette, hogy ezt kell tennie Zareknek, de hitelesebbnek érezte, ha azért löveti le őket, mert elutasították.

Ron Moore egyfajta keretes szerkezetet akar adni a történetének, és ennek már most látszanak a nyomai: a Kvórum nélkül kezdtük a sorozatot, a Kvórum nélkül is fejezzük be. Baltar egy Sixszel dugott az elején, most is egy Sixszel dug, akkor is elmenekült, most is elmenekült.

Fontos volt, hogy a Kvórumot megsemmisítsék, hogy a sorozat szövete egyre jobban szétszakadjon. Hogy ebből hogy fognak talpra állni, hogyan fogják ezek után kormányozni a flottát, az egy érdekes kérdés. 

Ron Moore kérése volt, hogy Kelly legyen tanúja a Kvórum kivégzésének, hogy több kontextust nyerjen az áttérése.

Romo Lampkin az első vázlatban még a bíró volt. A védőügyvédi szerepben jobban tudta húzni az időt, ebben a helyzetben okosabban tudott viselkedni, ezért váltottak. Adama valóban nem tűri, hogy ezt csinálják vele, ezért nem mond semmi hasznosat, csak beszólogat Gaetáéknak, és Lampkin lenne az, aki kicsit többet akarna nekik adni. Amint kiderül, hogy Tigh halott, még a szurkálódás is abbamarad. 

Moore-nak fogalma sincs arról, hogy mi lett volna, ha Zarekék sikerrel járnak, főleg, miután a Kvórum kinyírása miatt annyira már nem voltak jóban senkivel. Görönygös egy út lett volna, és biztosan érdekes, de elképzelése sincs róla.

RDM Kara megmozdulásáról a piszoárnál: “remélem, mostantól minden férfinak ez jut az eszébe, amikor belép egy férfi wc-be”.

Sam Anders meglövését külön kiemelte Moore is, ez az egyik olyan jelenet, ami a sorozat vége felé viszi őket. Emellett megjegyezte, hogy örül, hogy Starbuck és Sam kapcsolata nem múlt el nyom nélkül.

A Leoben-féle villogó dobozról: ez kis trükk volt ez az írók részéről, RDM-ék nem akartak hosszas technomagyarázatot a dologra, teljesen mellékes volt az egész, de valahogy muszáj volt megoldani Roslin rádióadását. Innen jött, hogy Leoben csak előrántson egy “villogó techdobozt”, ahogy viccesen nevezték. Moore úgy volt vele, hogy ha valaki tényleg fennakad, hogy mi a picsa az a villogó techdoboz, akkor azt a nézőt már amúgy is elvesztették, magyarul le van szarva.

Adama álombeli lelövését piszkos trükknek, egy kis bűnös élvezetnek nézte, hogy átvághatják a nézőket. Nem tudom, valószínűleg a vágás és a rendezés együtt tehet róla, de ez nem igazán jött be, Ron. 

Baltar viszonya a szektájával különös, mert valamennyire valóban elhiszi azt a sok szemetet, amit mond, de a követői felé van egy sajátos hozzáállása, és ezt akarták előhozni. 

Hatásosabbnak tűnt, hogy nem mutatták be Adama pontos megmenekülését, és nem volt üvöltözve rohangálás meg fegyverlóbálás. Sokszor átírták a jeleneteket, az időzítés nagyon fontos volt, hogy mikor hozza meg Gaeta a döntést, mikor látjuk Roslint, stb. Gaetának már nem volt visszaút, nem tudott más döntést hozni, csak kiadni a kivégzési parancsot. 

Adama kicsit hosszabban beszélt a kivégzőosztaghoz, a katonák dönthettek volna, hogy melléállnak-e, vagy elfutnak. A katonák összenéznek, haboznak, stb., ami jól nézett ki leírva, de a jelenet valahogy nem sült el jól, nem volt hiteles, ezért kihagyta Moore. Így sokkal inkább arról szólt a jelenet, hogy a katonák még képesek voltak visszafordulni, és nem kitartani a lázadás mellett, míg Narcho már nem. 

Adama valóban csak Zareket és Gaetát végeztette ki, nem az egész lázadósereget. Ez részben kényszerből történt így, nem tűnt túl okos dolognak az admirális részéről, ha mindenkit lelövetett volna, részben pedig történelmi tények is igazolják a döntést. Az amerikai függetlenségi háború során Washington embereinek egy része fellázadt a közvetlen felettesük ellen, de leverték őket. Washington úgy döntött, hogy csak a zendülés vezetőit akasztja föl, a többieket pedig elengedi, mert egyben kellett tartani a sereget. Hosszú volt még a háború, nem kezdhettek el a saját embereikre lövöldözni. 

Ron Moore steampunk-érzést lát az FTL magjában, amit Gary Hutzelék dobtak be, és sokkal jobban tetszik neki, mint a Star Trek-féle hajtóműmag-megoldás.

Adamáék bevonulását a CIC-ra mozisnak érezte Moore, és bevallotta, hogy csinált egy kis vágási hibát. Eredetileg az admirális a vezérlő felé befordulva fogta magát, és lelőtte az első lázadót, akit meglátott. Ez az egész zendülés kezdetét tükrözte, amikor szintén a CIC-n kezdtek lövöldözni. Moore ezt indokolatlannak érezte, mert az ember fegyvert se rántott Adamára, de most már hiányolja, mert adott egyfajta komolyságot a szituációnak. Most már visszatenné a jelenetet az epizódba, hát mit mondjak, egyetértek, és remélem, a DVD-re ki bírja eszközölni. 

Baltar és Gaeta beszélgetése csak a harmadik vázlatba került be, és nem volt megbeszélve az írók között, Moore csak megbízta Angelit, tökmindegy, miről beszélnek, tökmindegy, milyen hosszan, csak brilliáns legyen. Egyetértünk abban, hogy az is lett. Irigyli is Moore Angelit, amiért ilyen költői módon tud mélyre hatolni a karakterekben, pszichológiailag kielemezve őket, és mindezt gyakorlatilag erőfeszítés nélkül teszi. 

A repedés a burkolaton szintén egy fontos előjele a sorozat kimenetelének, de Moore hagyja, hogy legalább a következő epizódig gondolkodjunk rajta. 

Adama és Roslin találkozása hosszabb volt, de Moore kivágta a közepét, mert hosszú volt, úgyis ismerjük már a kapcsolatukat, és így is gyönyörű a jelenet. 

Gaeta lábának viszketését is Angeli találta ki, és Moore először nem igazán értette, ki akarta szedni. Végül belement, nem szívózott az írójával, és belepakoltak erre vonatkozó jeleneteket az előző két epizódba is. A kész vágásig kétségei is voltak, mire jó ez, de belátta, hogy milyen költői befejezés Gaeta utolsó mondata. Ők a tévében gyakran nem keresik, eszükbe se jut ez a fajta költőiség, pedig bizonyos értelemben ez teszi élővé az egészet, ez teszi megkapóvá ezeket a sorozatokat. 

Moore szerint ez a legjobb kétrészesük, bár a többségük nagyon jó, de ezt érzi a legerősebbnek mind közül. Ebben is egyetértünk. 

Ron Moore kommentárja a Blood on the Scales kapcsán

Szokás szerint nagyon informatív a podcast, a sok-sok kivágott jelenet mellett megtudunk egyet s mást az írói procedúráról is, illetve magyarázatot kapunk egy csomó kérdésre, amit Michael Angeli sem válaszolt meg a Chicago Tribune-interjúban. Listaszerűen következzenek a legfontosabb pontok az ugrás után.

Ron Moore jelenleg a Tahoe-tónál tartózkodik, most a Caprica írócsapatával, hogy megbeszéljék az évad cselekményét. 

A zendüléssel az volt a céljuk, hogy a karaktereket még annál is mélyebben megrendítsék, mint amit a Föld okozott.

Az Oath eredeti változatában a Raptornak nagyon sokáig tartott kidokkolni Roslinékkal(nahát, nahát, a kiszámítható írói klisék), és ezért maradt hátra Adama, hogy addig is feltartsa a katonákat. Ezt kivágták, ezért a 4×14 elejét újra kellett forgatni, így kicsit finomabb lett a cliffhanger feloldása a flashbanges megoldással.

A lázadás sztori alkalmat adott, hogy sok karaktert visszahozzanak, Ron Moore külön kiemeli Gage-et és Vireemet (a Napsugár fiúkat), Narchót, Kellyt és Jaffe közlegényt. Külön örül annak, hogy Hot dog a jó oldalon van.

Elismeri, hogy “csaltak” egy kicsit Roslinék megmenekülésével, egy jó adag CGI ki lett vágva, miután elkerülték Narcho rakétáját. Nem tűnt izgalmasnak, miután már sikerült meglépni a Viperek elől, és költségvetési / idő okokból is logikus volt elhagyni őket. Úgyis nyilvánvaló volt, hogy feljutnak a bázishajóra.

Eredetileg Roslin és Tory komolyabb összetűzésbe került volna, ezt lassan elhagyták. Volt olyan változat is, ahol Laura felpofozta Toryt, de ez adott helyzetben nem illett a karakterhez. Moore megemlíti, hogy Laura egyetlenegyszer ütött meg valakit, az pedig Tigh volt Új-Capricán — amit természetesen ő írt.

Adama admirálisi rangjelzésének letétele nagyobb súlyt hordozott magában eredetileg, de Moore nem látta értelmét annyira, ezért majdnem az egész ezzel kapcsolatos sztorit kihúzatta a vázlatokból. Ugyanitt a producer kiemelte, hogy szőrszálhasogatóan ügyel arra, hogy az írók ne “battlestations”-t írjanak, hanem “action stations”-t, de most elkerülte a figyelmét Angeli hibája. 🙂

Roslin húzása, hogy bevitte a flottába a bázishajót, azért volt okos, mert Gaeta nemcsak a Galactica fölött akarta megszerezni az uralmat. Valóban hosszú távú terveik voltak, Zarekkel az emberiség új vezetői akartak lenni, és az nem mehetett volna, ha az első napjukon tüzet nyitnak a civilekre. 

Moore-nak tetszett Zarek kis “flörtölése” Racetrackkel, hát, lelke rajta.

Roslin hajlandó lenne emberéletek százait, ezreit kockára tenni csak azért, mert úgy hiszi, hogy az emberiség pusztulásra lenne ítélve Zarek kezei között.

Adama tárgyalását Nicolae Ceauşescuéhoz hasonlította Moore. Nem jutott eszébe, hogy Románia vagy melyik kelet-európai ország diktátora volt (még Csehszlovákiát fontolgatta :)), de látott egy videófelvételt, amelyen a kommunista vezetőt és a feleségét hasonló körülmények közt ítélték el. Egy kis szobában, egy-egy asztal körül ülve gyorsan végigrohant a bíróság a vádpontokon, hagytak lehetőséget Ceauşescunak megvédeni magát, majd vitték őket lelőni. 

Hasonlóan ez a forradalom/puccs sem arról szólt, hogy levágják az emberek fejét és karóba húzzák őket, hanem hogy legitim módon kormányozzák utána az embereket. Így verhetik a mellüket, hogy Adama valóban bűnös volt, mert bíróság ítélte el, és lehet hogy a puccs módszerei nem tetszenek, de helyesen cselekedtek. Persze Moore is hozzáteszi, hogy Gaeta személyes okokból, a saját megerősítése érdekében is cselekszik. Szembenéz Adamával, elmondja neki, hogy miért teszi ezt, de akkor is kivégezteti. Zarek pragmatikusabb, mert elég hasonló szituációban volt már, hogy tudja, nincs erre szükség. Ő lelőné Adamát, aztán azt mondaná, hogy menekülés közben eltalálták.

A bázishajó külön sztorijának része lett volna, hogy Gaetáék tervezik a megtámadását, de hülyeségnek tűnt, hogy ebben a pillanatban ezzel legyenek elfoglalva a Galacticán. 

Zareket eredetileg elfogadta a Kvórum. Miután elmondta, hogy átvette a hatalmat és leváltotta Adamát, a tanácstagok megtapsolták és kinevezték elnöknek. Zarek szomorúan konstatálta, hogy ennek ellenére ki kell őket végeztetnie, és így küldte be a tengerészeket. Richard Hatch kereste meg Moore-t a Disquiet forgatásán, hogy elmondja az ezzel kapcsolatos ellenérzéseit, és RDM belátta, hogy igaza van. Hatch megértette, hogy ezt kell tennie Zareknek, de hitelesebbnek érezte, ha azért löveti le őket, mert elutasították.

Ron Moore egyfajta keretes szerkezetet akar adni a történetének, és ennek már most látszanak a nyomai: a Kvórum nélkül kezdtük a sorozatot, a Kvórum nélkül is fejezzük be. Baltar egy Sixszel dugott az elején, most is egy Sixszel dug, akkor is elmenekült, most is elmenekült.

Fontos volt, hogy a Kvórumot megsemmisítsék, hogy a sorozat szövete egyre jobban szétszakadjon. Hogy ebből hogy fognak talpra állni, hogyan fogják ezek után kormányozni a flottát, az egy érdekes kérdés. 

Ron Moore kérése volt, hogy Kelly legyen tanúja a Kvórum kivégzésének, hogy több kontextust nyerjen az áttérése.

Romo Lampkin az első vázlatban még a bíró volt. A védőügyvédi szerepben jobban tudta húzni az időt, ebben a helyzetben okosabban tudott viselkedni, ezért váltottak. Adama valóban nem tűri, hogy ezt csinálják vele, ezért nem mond semmi hasznosat, csak beszólogat Gaetáéknak, és Lampkin lenne az, aki kicsit többet akarna nekik adni. Amint kiderül, hogy Tigh halott, még a szurkálódás is abbamarad. 

Moore-nak fogalma sincs arról, hogy mi lett volna, ha Zarekék sikerrel járnak, főleg, miután a Kvórum kinyírása miatt annyira már nem voltak jóban senkivel. Görönygös egy út lett volna, és biztosan érdekes, de elképzelése sincs róla.

RDM Kara megmozdulásáról a piszoárnál: “remélem, mostantól minden férfinak ez jut az eszébe, amikor belép egy férfi wc-be”.

Sam Anders meglövését külön kiemelte Moore is, ez az egyik olyan jelenet, ami a sorozat vége felé viszi őket. Emellett megjegyezte, hogy örül, hogy Starbuck és Sam kapcsolata nem múlt el nyom nélkül.

A Leoben-féle villogó dobozról: ez kis trükk volt ez az írók részéről, RDM-ék nem akartak hosszas technomagyarázatot a dologra, teljesen mellékes volt az egész, de valahogy muszáj volt megoldani Roslin rádióadását. Innen jött, hogy Leoben csak előrántson egy “villogó techdobozt”, ahogy viccesen nevezték. Moore úgy volt vele, hogy ha valaki tényleg fennakad, hogy mi a picsa az a villogó techdoboz, akkor azt a nézőt már amúgy is elvesztették, magyarul le van szarva.

Adama álombeli lelövését piszkos trükknek, egy kis bűnös élvezetnek nézte, hogy átvághatják a nézőket. Nem tudom, valószínűleg a vágás és a rendezés együtt tehet róla, de ez nem igazán jött be, Ron. 

Baltar viszonya a szektájával különös, mert valamennyire valóban elhiszi azt a sok szemetet, amit mond, de a követői felé van egy sajátos hozzáállása, és ezt akarták előhozni. 

Hatásosabbnak tűnt, hogy nem mutatták be Adama pontos megmenekülését, és nem volt üvöltözve rohangálás meg fegyverlóbálás. Sokszor átírták a jeleneteket, az időzítés nagyon fontos volt, hogy mikor hozza meg Gaeta a döntést, mikor látjuk Roslint, stb. Gaetának már nem volt visszaút, nem tudott más döntést hozni, csak kiadni a kivégzési parancsot. 

Adama kicsit hosszabban beszélt a kivégzőosztaghoz, a katonák dönthettek volna, hogy melléállnak-e, vagy elfutnak. A katonák összenéznek, haboznak, stb., ami jól nézett ki leírva, de a jelenet valahogy nem sült el jól, nem volt hiteles, ezért kihagyta Moore. Így sokkal inkább arról szólt a jelenet, hogy a katonák még képesek voltak visszafordulni, és nem kitartani a lázadás mellett, míg Narcho már nem. 

Adama valóban csak Zareket és Gaetát végeztette ki, nem az egész lázadósereget. Ez részben kényszerből történt így, nem tűnt túl okos dolognak az admirális részéről, ha mindenkit lelövetett volna, részben pedig történelmi tények is igazolják a döntést. Az amerikai függetlenségi háború során Washington embereinek egy része fellázadt a közvetlen felettesük ellen, de leverték őket. Washington úgy döntött, hogy csak a zendülés vezetőit akasztja föl, a többieket pedig elengedi, mert egyben kellett tartani a sereget. Hosszú volt még a háború, nem kezdhettek el a saját embereikre lövöldözni. 

Ron Moore steampunk-érzést lát az FTL magjában, amit Gary Hutzelék dobtak be, és sokkal jobban tetszik neki, mint a Star Trek-féle hajtóműmag-megoldás.

Adamáék bevonulását a CIC-ra mozisnak érezte Moore, és bevallotta, hogy csinált egy kis vágási hibát. Eredetileg az admirális a vezérlő felé befordulva fogta magát, és lelőtte az első lázadót, akit meglátott. Ez az egész zendülés kezdetét tükrözte, amikor szintén a CIC-n kezdtek lövöldözni. Moore ezt indokolatlannak érezte, mert az ember fegyvert se rántott Adamára, de most már hiányolja, mert adott egyfajta komolyságot a szituációnak. Most már visszatenné a jelenetet az epizódba, hát mit mondjak, egyetértek, és remélem, a DVD-re ki bírja eszközölni. 

Baltar és Gaeta beszélgetése csak a harmadik vázlatba került be, és nem volt megbeszélve az írók között, Moore csak megbízta Angelit, tökmindegy, miről beszélnek, tökmindegy, milyen hosszan, csak brilliáns legyen. Egyetértünk abban, hogy az is lett. Irigyli is Moore Angelit, amiért ilyen költői módon tud mélyre hatolni a karakterekben, pszichológiailag kielemezve őket, és mindezt gyakorlatilag erőfeszítés nélkül teszi. 

A repedés a burkolaton szintén egy fontos előjele a sorozat kimenetelének, de Moore hagyja, hogy legalább a következő epizódig gondolkodjunk rajta. 

Adama és Roslin találkozása hosszabb volt, de Moore kivágta a közepét, mert hosszú volt, úgyis ismerjük már a kapcsolatukat, és így is gyönyörű a jelenet. 

Gaeta lábának viszketését is Angeli találta ki, és Moore először nem igazán értette, ki akarta szedni. Végül belement, nem szívózott az írójával, és belepakoltak erre vonatkozó jeleneteket az előző két epizódba is. A kész vágásig kétségei is voltak, mire jó ez, de belátta, hogy milyen költői befejezés Gaeta utolsó mondata. Ők a tévében gyakran nem keresik, eszükbe se jut ez a fajta költőiség, pedig bizonyos értelemben ez teszi élővé az egészet, ez teszi megkapóvá ezeket a sorozatokat. 

Moore szerint ez a legjobb kétrészesük, bár a többségük nagyon jó, de ezt érzi a legerősebbnek mind közül. Ebben is egyetértünk. 

Aaron Douglas improvizál

A mi időnk szerint pénteken hajnalban egy podcastban bejelentenek egy fontos és jó hírt a BSG jövőjével kapcsolatban. Egyelőre semmit sem tudni, de az informátoruk elég megbízható, és próbálom majd hamar leközölni a mondanivalóját.

Bear McCreary nemrég megírta eddigi legszebb zenéjét a Battlestar Galacticához. Nem árulta el, mikor, hol fogjuk hallani,de valószínűleg rá fogunk jönni magunktól is.

Tricia Helfer most kezdi a forgatást a Burn Notice című sorozatnál. Szeptembertől néhány részben látni fogjuk ott is, de jelenleg ide-oda kell röpködnie Miami és Vancouver között, hogy mindkét produkcióban részt vehessen.

Jane Espenson forgatókönyvéből forgattak legutóbb epizódot a Battlestarhoz, amiről az írónő annyit mondott, hogy könnyen elhiszi magáról az ember, hogy brilliáns, amikor ilyen nagyszerű színészek elevenítik meg a mondatait. Pedig ő már dolgozott néhány helyen.

Bradley ThompsonAz egyik blogger felhívja a figyelmet, hogy az Escape Velocity volt az első olyan rész, amelyben rangos tengerésgyalogossal találkoztunk. Van egy ismerőse, aki tiszt a tengerészgyalogságnál, és részt vett Bradley Thompson egyik előadásán, ami után az író szétosztott pár névjegykártyát. Később ez az ürge így megismerte Thompsont, és meghívta az esküvőjére is. Azóta is kapcsolatban vannak, és egyszer rákérdezett, hogy mi az oka a tengerészgyalogsági tisztek hiányának a Galacticán, amire Thompson azt felelte, hogy nem szándékosan döntöttek így az írók, csak úgy alakultak a dolgok, hogy nem volt rá szükség a képernyőn. Aztán jött az Escape Velocity, benne egy hadnaggyal, és rögtön írt is a fickó Thompsonnak a dologgal kapcsolatban, az író pedig válaszolt neki, hogy igen, ez félig neki is köszönhető.

Szóval ilyen jó fej ez a Bradley. De például meghívta ezt az embert a Los Angeles-i irodájukba is, ahol az ő íróasztala szemben helyezkedik el David Weddle-ével, így többet látja az ő arcát, mint a korábbi feleségeit együttvéve. A hosszú ideje tartó közös munka során csak egyszer akadtak nézeteltéréseik, amikor tanácsadóhoz kellett fordulniuk, de szemmel láthatóan azt is megoldották. Egyébként Bradley az, aki a Battlestar Wiki készítésébe is besegít, ha épp van ideje.

A Google Reader fejlesztői a jelek szerint nagy iPhone-használók, és elmondják, hogy milyen jó, amikor kéznél van a készülék, és ki kell deríteni, micsoda Tyrol keresztneve. 

Megjelent Ron Moore podcastja a Road Less Travelledhez, melyből kiderül, hogy ebben az epizódban sokkal nagyobb hangsúlyt kapott volna a nyomozás Cally halála ügyében. Tyrol vizsgálgatta volna a naplókat, minden gyanús elemet Toryról, de végül RDM lefújta az egészet, mert nagyon CSI-os lett volna az egész, tele "tech-talk"-kal, ami nem passzol igazán a sorozatához.

Azt is elárulja, hogy Aaron Douglas maga találta ki, hogy nyírják le a haját, és az is kiderül, hogy a jelenete a pisztollyal a kabinjában nem volt előre megírva, és majdnem ki lett vágva, csak annak köszönhető, hogy bent maradhatott, hogy az epizód utolsó negyedét (amelyben Sam lábon lövi Gaetát) átemelték a Faithbe.

A másik érdekesség, hogy Baltar és Tyrol között lett volna párbeszéd az ezutáni jelenetben, és le is forgatták úgy az egészet. Csakhogy a két színész kitalálta, hogy meg akarják csinálni úgy, hogy Tyrol végig egy szót sem szól, ezért felhívták Moore-t, aki teljesen kiakadt, hogy minek akarnak az utolsó pillanatban elrugaszkodni a forgatókönyvtől, ezt előre kellett volna megbeszélni. Aztán végül a vágószobában rájött, hogy a beszéd nélküli verzió lett a jobb, és igazat adott a színészeknek.

Aaron Douglas improvizál

A mi időnk szerint pénteken hajnalban egy podcastban bejelentenek egy fontos és jó hírt a BSG jövőjével kapcsolatban. Egyelőre semmit sem tudni, de az informátoruk elég megbízható, és próbálom majd hamar leközölni a mondanivalóját.

Bear McCreary nemrég megírta eddigi legszebb zenéjét a Battlestar Galacticához. Nem árulta el, mikor, hol fogjuk hallani,de valószínűleg rá fogunk jönni magunktól is.

Tricia Helfer most kezdi a forgatást a Burn Notice című sorozatnál. Szeptembertől néhány részben látni fogjuk ott is, de jelenleg ide-oda kell röpködnie Miami és Vancouver között, hogy mindkét produkcióban részt vehessen.

Jane Espenson forgatókönyvéből forgattak legutóbb epizódot a Battlestarhoz, amiről az írónő annyit mondott, hogy könnyen elhiszi magáról az ember, hogy brilliáns, amikor ilyen nagyszerű színészek elevenítik meg a mondatait. Pedig ő már dolgozott néhány helyen.

Bradley ThompsonAz egyik blogger felhívja a figyelmet, hogy az Escape Velocity volt az első olyan rész, amelyben rangos tengerésgyalogossal találkoztunk. Van egy ismerőse, aki tiszt a tengerészgyalogságnál, és részt vett Bradley Thompson egyik előadásán, ami után az író szétosztott pár névjegykártyát. Később ez az ürge így megismerte Thompsont, és meghívta az esküvőjére is. Azóta is kapcsolatban vannak, és egyszer rákérdezett, hogy mi az oka a tengerészgyalogsági tisztek hiányának a Galacticán, amire Thompson azt felelte, hogy nem szándékosan döntöttek így az írók, csak úgy alakultak a dolgok, hogy nem volt rá szükség a képernyőn. Aztán jött az Escape Velocity, benne egy hadnaggyal, és rögtön írt is a fickó Thompsonnak a dologgal kapcsolatban, az író pedig válaszolt neki, hogy igen, ez félig neki is köszönhető.

Szóval ilyen jó fej ez a Bradley. De például meghívta ezt az embert a Los Angeles-i irodájukba is, ahol az ő íróasztala szemben helyezkedik el David Weddle-ével, így többet látja az ő arcát, mint a korábbi feleségeit együttvéve. A hosszú ideje tartó közös munka során csak egyszer akadtak nézeteltéréseik, amikor tanácsadóhoz kellett fordulniuk, de szemmel láthatóan azt is megoldották. Egyébként Bradley az, aki a Battlestar Wiki készítésébe is besegít, ha épp van ideje.

A Google Reader fejlesztői a jelek szerint nagy iPhone-használók, és elmondják, hogy milyen jó, amikor kéznél van a készülék, és ki kell deríteni, micsoda Tyrol keresztneve. 

Megjelent Ron Moore podcastja a Road Less Travelledhez, melyből kiderül, hogy ebben az epizódban sokkal nagyobb hangsúlyt kapott volna a nyomozás Cally halála ügyében. Tyrol vizsgálgatta volna a naplókat, minden gyanús elemet Toryról, de végül RDM lefújta az egészet, mert nagyon CSI-os lett volna az egész, tele "tech-talk"-kal, ami nem passzol igazán a sorozatához.

Azt is elárulja, hogy Aaron Douglas maga találta ki, hogy nyírják le a haját, és az is kiderül, hogy a jelenete a pisztollyal a kabinjában nem volt előre megírva, és majdnem ki lett vágva, csak annak köszönhető, hogy bent maradhatott, hogy az epizód utolsó negyedét (amelyben Sam lábon lövi Gaetát) átemelték a Faithbe.

A másik érdekesség, hogy Baltar és Tyrol között lett volna párbeszéd az ezutáni jelenetben, és le is forgatták úgy az egészet. Csakhogy a két színész kitalálta, hogy meg akarják csinálni úgy, hogy Tyrol végig egy szót sem szól, ezért felhívták Moore-t, aki teljesen kiakadt, hogy minek akarnak az utolsó pillanatban elrugaszkodni a forgatókönyvtől, ezt előre kellett volna megbeszélni. Aztán végül a vágószobában rájött, hogy a beszéd nélküli verzió lett a jobb, és igazat adott a színészeknek.

Podcastok Ron Moore-tól

Az Escape Velocity című epizódig bezárólag már felkerültek a netre Ron Moore podcastjai, amelyekből most szerezgetnék néhány érdekességet, összefüggés nélkül, röviden.

Az Escape Velocity párhuzamos történetfűzése Edward James Olmosnak, az epizód redezőjének nagyban köszönhető, ő az, aki a saját munkáit "pszichológiai sorrendben" vágja meg, nem törődve a folyamatossággal és az időrendiséggel.

Baltar története szándékosan hasonlít annyira Jézuséra, a párhuzamok mind tudatosak, aminek Moore a "clash of civilizations" titulust adta, de egyáltalán nincs semmi többről szó. Inkább metaforikus a jelentése, semmint direkt utalás a jövőre nézve.

Helo eredetileg a Galacticán maradt volna, és valami minimális jelenléte volt is néhány jelenetben, de a csatorna rászólt Moore-ékra, hogy miért hanyagolják a karaktert. Így került a Demetriusra, és így lett elég fontos része a sztorinak.

Baltar "levitációja" az Escape Velocityben kicsit túlzás lett, Moore szándéka az volt, hogy ne lehessen eldönteni, hogy önállóan állt-e lábra, miután a katona leütötte, vagy egy láthatatlan Six emelte föl. A körülötte lévőknek úgy tűnt volna eredetileg, hogy Baltar bátran feláll magától.

Edward James Olmos saját ötlete volt, hogy az Escape Velocity végén a könyvet becsukva mondja tovább a regényt, nem volt megírva.

Baltar beszédei szándékosan úgy vannak megírva, hogy ne lehessen eldönteni, mit is akar elérni, vajon gonoszak-e a tervei, vagy továbbra is az egoizmusa hajtja, netán valóban Isten vezérli. Ők pontosan tudják, melyik utat fogják bejárni a karakterrel, de a kérdések egyelőre nyitottak.

Kara Vipere a visszatérése után a He That Believeth in Me-ben egy csöppet másmilyen lett volna eredetileg: a pilótafülkébe karcolva találtak volna rajta néhány rúnát, pontosabban hieroglifa-szerű jeleket, amiket senki sem tudott megfejteni. Az ötletet aztán kidobták, mert rájöttek, hogy ezt ők se tudták – vagy akarták? – volna megmagyarázni.

Egy csomó Lee Adama-Öreg Adama jelenet lett volna az évadban, de vagy a vágószoba padlóján végezték, vagy le se lettek forgatva. Az egyikben az ifjú politikust az apja figyelmezteti, hogy "meg fog még kondulni a harang", azaz nincs még lejátszva az ő meccse. A legközelebbi csatában rá fog jönni Lee, hogy most már azok közé tartozik, akit meg kell védeni, nem azok közé, aki megvédi a többieket, és nem tud majd mit tenni ez ellen.

Nem csak én, Moore is imádta a CGI-jelenetet a landolóban sétálgató emberekkel Racetrackék lezuhanása előtt. Ki más, mint Gary Hutzel állhatott volna elő ezzel, aki a vizuális csapat feje, és néha meg bír lepni mindenkit, hogy mit ki bír hozni a szűk költségvetésből. RDM egyébként bevallja, hogy furcsa lehet, hogy minden pont Racetrackékkel történik meg, kezdve Új-Caprica megtalálásától a mostani balesetig, de jobb, mintha folyton vendégszereplő ismeretlenekkel történnének ezek.

Egyelőre ennyi hangzott érdekesnek az első négy rész kommentárjából (párat már korábban megírtam), majd még jöhetnek infók, ha érkeznek az újabb anyagok.

Podcastok Ron Moore-tól

Az Escape Velocity című epizódig bezárólag már felkerültek a netre Ron Moore podcastjai, amelyekből most szerezgetnék néhány érdekességet, összefüggés nélkül, röviden.

Az Escape Velocity párhuzamos történetfűzése Edward James Olmosnak, az epizód redezőjének nagyban köszönhető, ő az, aki a saját munkáit "pszichológiai sorrendben" vágja meg, nem törődve a folyamatossággal és az időrendiséggel.

Baltar története szándékosan hasonlít annyira Jézuséra, a párhuzamok mind tudatosak, aminek Moore a "clash of civilizations" titulust adta, de egyáltalán nincs semmi többről szó. Inkább metaforikus a jelentése, semmint direkt utalás a jövőre nézve.

Helo eredetileg a Galacticán maradt volna, és valami minimális jelenléte volt is néhány jelenetben, de a csatorna rászólt Moore-ékra, hogy miért hanyagolják a karaktert. Így került a Demetriusra, és így lett elég fontos része a sztorinak.

Baltar "levitációja" az Escape Velocityben kicsit túlzás lett, Moore szándéka az volt, hogy ne lehessen eldönteni, hogy önállóan állt-e lábra, miután a katona leütötte, vagy egy láthatatlan Six emelte föl. A körülötte lévőknek úgy tűnt volna eredetileg, hogy Baltar bátran feláll magától.

Edward James Olmos saját ötlete volt, hogy az Escape Velocity végén a könyvet becsukva mondja tovább a regényt, nem volt megírva.

Baltar beszédei szándékosan úgy vannak megírva, hogy ne lehessen eldönteni, mit is akar elérni, vajon gonoszak-e a tervei, vagy továbbra is az egoizmusa hajtja, netán valóban Isten vezérli. Ők pontosan tudják, melyik utat fogják bejárni a karakterrel, de a kérdések egyelőre nyitottak.

Kara Vipere a visszatérése után a He That Believeth in Me-ben egy csöppet másmilyen lett volna eredetileg: a pilótafülkébe karcolva találtak volna rajta néhány rúnát, pontosabban hieroglifa-szerű jeleket, amiket senki sem tudott megfejteni. Az ötletet aztán kidobták, mert rájöttek, hogy ezt ők se tudták – vagy akarták? – volna megmagyarázni.

Egy csomó Lee Adama-Öreg Adama jelenet lett volna az évadban, de vagy a vágószoba padlóján végezték, vagy le se lettek forgatva. Az egyikben az ifjú politikust az apja figyelmezteti, hogy "meg fog még kondulni a harang", azaz nincs még lejátszva az ő meccse. A legközelebbi csatában rá fog jönni Lee, hogy most már azok közé tartozik, akit meg kell védeni, nem azok közé, aki megvédi a többieket, és nem tud majd mit tenni ez ellen.

Nem csak én, Moore is imádta a CGI-jelenetet a landolóban sétálgató emberekkel Racetrackék lezuhanása előtt. Ki más, mint Gary Hutzel állhatott volna elő ezzel, aki a vizuális csapat feje, és néha meg bír lepni mindenkit, hogy mit ki bír hozni a szűk költségvetésből. RDM egyébként bevallja, hogy furcsa lehet, hogy minden pont Racetrackékkel történik meg, kezdve Új-Caprica megtalálásától a mostani balesetig, de jobb, mintha folyton vendégszereplő ismeretlenekkel történnének ezek.

Egyelőre ennyi hangzott érdekesnek az első négy rész kommentárjából (párat már korábban megírtam), majd még jöhetnek infók, ha érkeznek az újabb anyagok.

Ron Moore és Mark Verheiden kommentjei

Fölkerült Ron Moore podcastja a Six of One-hoz és a Ties That Bindhoz
(hogy miért pont ezekhez, azt nem tudom), Mark Verheiden pedig ismét
kommentálta a múlt heti epizódot. Az érdekességek mellett elereszt
néhány spoilert a jövőre nézve, de nem aggódnék miattuk. Moore néhány
kérdésre is megadja a választ, amelyekre a fenti két epizóddal
kapcsolatban vártunk, de mindent a tovább mögé rejtettem, mert elég sok
a mondanivalójuk.

Kezdjük Verheidennel. Az első és legnyilvánvalóbb kérdés az, hogy hogyan emelte meg virtuális Six Baltart az Escape Velocityben. Persze nem árulta el az igazságot a producer, de megkavarhatja azokat, akik most már biztosak voltak benne, hogy a képzeletbeli barátnő valóban Isten angyala. Verheiden szerint ugyanis a vallásos indulatoktól az embere gyakran képesek emberfeletti tettekre, elég ha néhány templomi istentiszteletre gondolunk.

Adama az utolsó jelenetében Roslinnal nem fejből mondja a könyvet, hiszen valóban nem olvasta még azt a fejezetet, hanem magától folytatja, és a jelenlegi helyzethez illeszti. Ha esetleg valaki másképp gondolta volna. Ugyanez igaz a könyvvel kapcsolatos megjegyzésére, hogy nem szereti, ha véget érnek a dolgok. Ezt is valójában egészen másként értette.

Valaki megkérdezte, hogy miért nem reagált Tigh Six vallomásra, hogy ő tehető felelőssé az emberiség kiirtásáért. Verheiden válasza erre: csak várjunk.

Ronald D. Moore a podcastjában elmeséli, hogy Cally Tyrol története majdnem csak mellékszál lett, és több hangsúly került volna a férjére. Egy jelenetben például azt is hallucinálta a főnök, hogy meg is üti a feleségét. Az epizód egyébként egész másként indult, mint ami lett belőle, RDM bocsánatot is kért, mert szerinte kicsit szétesett, inkoherens lett az egész. Egyébiránt Tyrol "szupererejét" is majdnem hangsúlyozták, amikor rácsapott az asztalra.

A Centurionok önállósága is jobban fel lett volna építve, nemcsak a vért törlgető és a "kérem"-re hallgató robotokkal jelezték volna, hogy megváltoztak, hanem több aprósággal is. Az utolsó pillanatban RDM az időre hivatkozva egy csomó CGI-t lefújt.

Laura Roslin politikája egyértelmű utalás a Bush-kormányzatra, ezt ki is mondta Moore.

A cylon polgárháborúval kapcsolatban emlékeztetett minket a következő szállóigére: "Ape has killed ape!". Remélem, mindenkinek ismerős.

Az Weapons Locker 1701-D poénba még Moore-t sem avatták be, utólag vette észre ő is.

A jelenetben, amikor Cally mögött csak homályosan látjuk Tyrolt, és ő a "rossz férj", eredetileg visszakerült volna a fókusz a főnökre végül, de Moore ragaszkodott hozzá, hogy ne így legyen. Így hatásosabb volt az elidegenítés, amit a kép közvetített. Azt, hogy Cally miért nem rohant Adamához árulkodni a felfedezéséről, RDM szerint is jobban ki lehetett volna dolgozni, de reméli, hogy így is elég egyértelmű lett, hogy a drogok hatására ment el az esze.

Amellett is Moore erősködött, hogy úgy tűnjön, mintha Tory lebeszélné az öngyilkosságról Callyt, és végül megoldódna minden. Így működik minden tévésorozat, minket is csőbe akartak húzni.

A Ties That Bind végén Adama beszélt volna Tyrolhoz, le is forgatták a dialógust arról, hogy még mindig nem értik, mi történt Callyvel, és folytatják a nyomozást, de végül kivágták, Moore szerint így sokkal hatásosabb a jelenet. Egyet kell értsek vele.