Az érdemtelenül ritkán látogatott rovatom ez alkalommal kissé rendhagyó lesz, mert képtelenség, hogy egy negyedik évadját taposó sorozat egyik fő karakterét teljes mélységéig kivesézzem. Sint már így is teljes személyiségprofilt készített róla, én most megpróbálom lerántani a leplet Dr. Gaius Baltar sötét múltjáról, arról, amelyik a megszületése elé nyúlik vissza. A Final Five ismeretlen története után itt van a doktoré is, lássuk, az ő figuráját honnan merítette Ronald D. Moore.
A fenti képen nem James Callis és az egyik imitátora látható, hanem – Star Trek-nézőknek nem kell bemutatnom – Alexander Siddig, azaz Julian Bashir, akire a második "doktor" vonatkozik a címben. Ő volt ugyanis a Deep Space Nine piszkos titkot rejtegető orvosa. Vajon puszta véletlen, hogy a mindkét sorozat fölött atyáskodó Ronald D. Moore egy hozzá ennyira hasonló színészt kasztingolt Baltar szerepére? A tovább mögött meglátjuk.
Alexander Siddigről tudni kell, hogy Szudánban látta meg a napvilágot egy kicsit más néven, de angol anyja révén Nagy-Britanniában nőtt fel, és ott tanulta meg a Received Pronounciationt, azt a beszédstílust, amit még az anyanyelvű angolok is úgy tanulnak, és nagyjából két százalékuk beszéli összesen. Muszlim vallásúnak tartja magát.
James Callis egy kelet-európából származó zsidó család tagja, de született londoni. Ugyan a természetes akcentusa kicsit más, de a színészeti akadémián elsajátította azt az RP-t, amelyet Dr. Gaius Baltarként is használ, akárcsak Siddig tette Bashir szerepében. A két színész között hat év korkülönbség van, és fizikai felépítésük is eltér, ám az arcvonásaikban nem lehet nem észrevenni a hasonlóságot. Az orruk egyforma, a szemeik nagy, kerek szemek, összességében véve ugyanolyan ártatlan, naiv a fizimisájuk. A színészi játékuk is megdöbbentően hasonló, magukban hordoznak némi gyermeki esetlenséget és valami felsőbbrendű kulturáltságot egyaránt, amelyet a perfekt brit akcentusok csak erősítenek.
A Battlestar Galactica indulásakor (mikor még hatmillióan nézték az első epizódokat…) sokakat egyszerűen nem lehetett meggyőzni, hogy nem Alexander Siddig játssza Baltar doktort. Ma már ugyan nem fordul elő ilyesmi, de 2004-2006 között a rajongói találkozókon szégyenletesen sokan kértek Siddigtől autogramot Baltar-fotóra, és ugyanúgy Callistől Dr. Bashir képére. Mindketten hamar megszokták a kínos helyzetet, és mosolyogva írták alá egymás fényképeit azzal, hogy "Juliának James Callistől, NEM Alexander Siddigtől", és ellenkezőleg.
Hogy mi az oka a véletlen egybeesésnek, hogy két, egymásra ennyire zavarbaejtően hasonlító ember szerepeljen doktorként Ronald D. Moore egy-egy sorozatában, arra konkrét bizonyíték nincs, de az igazság az, hogy nemcsak a színészek, hanem a karaktereik közti egyezések is szembetűnőek. Talán ez is közrejátszott abban, hogy 2004-ben a brit színész kapta meg Baltar szerepét, ám az igazat megvallva David Eick volt az, aki James Callis meghallgatása után jóformán nem is volt hajlandó más aspiránsokkal foglalkozni, tudta, hogy megtalálta az emberét. Ennek ellenére nem sikkadhatunk el bizonyos tények fölött.
Ron Moore a harmadik évadban csatlakozott a DS9 írói stábjához, így kellett elboldogulnia a már kidolgozott karakterekkel. Akkor még meglehetősen szórakoztató, de egyoldalú karakternek ismerhettük meg hősünket, Dr. Bashirt: a Csillagflotta egyik legtehetségesebb orvosának indult, aki sohase beszélt a múltjáról és a családi hátteréről, ellenben roppantul művelt és jó modorú férfinak ismerhettük meg, aki a szakmáján kívül is számtalan dolog iránt érdeklődött. A sorozat folyamán megismertük szenvedélyét a történelem és a sportok iránt is, ismeretei igen széles skálát lefedtek. Mindemellett imádta a nőket, a viselkedése azonban igencsak esetlen, néha komikus és nevetséges volt. És rejtegetett egy nagy titkot.
Miután megismertük szerencsétlen sorsú, a társadalom számára meglehetősen haszontalan szüleit, nemsokára kiderült a doktorról, hogy születési rendellenességgel látott napvilágot, szellemileg jócskán elmaradt a társaitól. A Bashir család mindent megtett azért, hogy egyetlen gyermeküket alávethessék egy illegális génmanipulációs eljárásnak, amelynek eredményeként a fiatal Julianből igazi lángelme vált, az agya olyan gyorsan forgott, hogy vissza kellett magát fognia, hogy ne tűnjön ki az iskolában.
Azok után, hogy minderről tudomást szereztek a kollégái is, nem titkolta tovább a tehetségét. Fejben gyorsabban számolt, mint a komputer, és, ami azt illeti, egy hozzá hasonló kis csapattal egy alkalommal kiszámolta a Föderáció számára a lehető legoptimálisabb jövőt, azaz megjósolta az elkövetkező harminc-ötven év történéseit. Ebben az új szerepben már egy sokkal komolyabb, aligha nevetséges személyiség vált a doktorból. Nem fogjátok elhinni, kinek köszönhette az ötödik évadban ezt a változást a karakter: Ronald D. Moore-nak. Ő volt az, aki kitalálta az egész koncepciót adoktor rejtett zsenialitásáról.
Hozzá képest Dr. Gaius Baltar szegény sorban nőtt föl, és sosem beszélt senkinek a múltjáról és a családi hátteréről. Ennek ellenére a flotta legműveltebb és legjobb modorú férfijaként ismertük meg, akinek az ismeretei gyakorlatilag az összes létező természettudományra kiterjednek valamennyire. Köztudottan imádja a nőket, ám gyakran kerül miattuk nevetséges helyzetekbe (különösen, ha egy bizonyos képzeletbeli szőke nőről van szó), és esetlen viselkedése gyakran vezet komikus helyzetekhez. És rejteget egy nagy titkot.
Mindmáig nem tudja róla senki – bár egy alkalommal csaknem lelepleződött -, hogy ő tehető felelőssé az emberiség kiirtásáért. Erről a történetről nem beszélek sokat, hiszen mindenki ismeri, de érdemes megjegyezni, hogy Bashirhez hasonlóan nehezen tört fel a szülői körülményekből, igaz, teljesen önerőből jutott oda, ahova. A brilliáns elméje tette híressé, és szeretett is kérkedni vele. Pillanatok alatt számolt ki fejben bonyolult összefüggéseket, képes volt memorizálni a cylonok asztrometriai adatait a Föld felé vezető útról, és – feltehetően szintén elképesztő elméjének köszönhetően – meg tudja jósolni a jövő történéseit.
Ugyan nem látja olyan tudatosan és olyan pontosan az elkövetkezendő eseményeket, mint Bashir és génmanipulált csapata, de valószínűleg valahol tudat alatt képes felfedezni bizonyos mintákat az univerzumban (ld. Leoben a Flesh and Bone-ban), amelyekből kikövetkezteti a saját maga számára legoptimálisabb jövőt. Igaz, ezt egy skizoid személyiség, egy Tricia Helfernek kinéző alteregó segítségével teszi, de akkor is teszi (legalábbis a materialista nézet szerint, amelyben virtuális Six nem isten angyala). Miután Baltar is átmegy a saját nehéz időin, és átesik némi karakterváltozáson, ő is veszít komikusságából, és a sorozat végére egészen más szerepkörbe kerül, mint amelyben az elején megismertük – épp úgy, mint Dr. Bashir.
Lehet, hogy én vagyok az egyetlen, aki belelátja ezeket a hasonlóságokat a két karakterbe, de nem tagadhatjuk le, hogy mindketten a zseni szerepét töltötték be a sorozataikban, nőimádók, esetlenek és komikusak voltak, és a fejlődésük között is vonhatók párhuzamok. Dr. Bashir az egyik legérdekesebb személyisége volt a Deep Space Nine-nak, és elkerülhetetlen, hogy olyasvalaki, aki ennyi évet töltött már el alkotóként a sci-fi műfajban, ne használjon fel újra olyan dolgokat, amelyek egyszer már beváltak. Baltar talán csak a legszembetűnőbb példája annak, hogy mi mindent örökölt a nagy elődöktől a Battlestar Galactica, amely írói stábjának felében veterán Star Trek-írókat tisztelhetünk.
Callis már viccet is űzött a gyakori félreértésből
