Este BSG-összeülés

Tudom, nagyon későn szólok, de eddig nem jutott időm leülni a blog elé: este hat órától egy kis sörözéssel egybekötött beszélgetést csapunk a BSG jegyében Sinttel és a társaságunkkal, és mivel elég kevesen leszünk, gondoltuk, szólunk nektek is az eseményről. Semmi csinnadratta vagy ilyesmi, csak összeülünk egyet. Szóval ha valaki még nem tervezett be magának programot, és így, az utolsó pillanatban eljönne velünk, azt a Nyugati pályaudvarnál várjuk hat órakor az óra alatt, illetve a későket utána az Íjászban.

Én egyelőre nem tudom, hogy hol van a hely, úgyhogy pontos tájékoztatást sem tudok adni, de aki eljönne, az elér telefonon, vagy még közel tizenöt percig e-mailben. Azért azt nem akarom, hogy a blog és a Google révén a telszámom bevonuljon az örökkévalóságba, ezért csak iwiwen tudjátok lecsekkolni, de ott elég könnyen rám találtok. Várunk mindenkit szeretettel.

Este BSG-összeülés

Tudom, nagyon későn szólok, de eddig nem jutott időm leülni a blog elé: este hat órától egy kis sörözéssel egybekötött beszélgetést csapunk a BSG jegyében Sinttel és a társaságunkkal, és mivel elég kevesen leszünk, gondoltuk, szólunk nektek is az eseményről. Semmi csinnadratta vagy ilyesmi, csak összeülünk egyet. Szóval ha valaki még nem tervezett be magának programot, és így, az utolsó pillanatban eljönne velünk, azt a Nyugati pályaudvarnál várjuk hat órakor az óra alatt, illetve a későket utána az Íjászban.

Én egyelőre nem tudom, hogy hol van a hely, úgyhogy pontos tájékoztatást sem tudok adni, de aki eljönne, az elér telefonon, vagy még közel tizenöt percig e-mailben. Azért azt nem akarom, hogy a blog és a Google révén a telszámom bevonuljon az örökkévalóságba, ezért csak iwiwen tudjátok lecsekkolni, de ott elég könnyen rám találtok. Várunk mindenkit szeretettel.

BSG-vetítések január 19-től

Azt hiszem, egy örömteli hírrel szolgálhatok azoknak a rajongóknak, akik Budapesten és a környékén élnek, illetve kellőképpen elhivatottak: a január 16-án startoló félévad megtekintésére csoportos vetítéseket szervezünk. Terveink szerint minden héten hétfőn fog sor kerülni a közös videózásra, így addig a türelmetlenek otthon megnézhetik a szombati termést, és remélhetőleg CicMax jóvoltából a felirat is elkészül, mire összeülünk. 

Mivel az első időpont, január 19. még messze van, ezért csak az előzetes tervekről tudok beszámolni: egy kedves barátom jóvoltából a III. kerületben sikerült helyet találnunk a találkozóval egybekötött epizódnézésre, de pontosabbat a helyszínt illetően nem tudok és nem is fogok mondani a blogon. Akinek a helyszín nem esik túlságosan messze, és kedvet érez hozzá, arra este hét órakor számítunk, körülbelül fél nyolckor kezdődő vetítésekkel. Utána este tízig még meg is beszélhetjük a látottakat-hallottakat.

A helyszínről annyit, hogy a férőhelyhiánytól nem kell tartani, és relatíve jó hangrendszer áll majd a rendelkezésünkre, a projektorhoz viszont nem fogjuk erőltetni a 720p-s vagy jobb felbontású változatokat (na jó, egy próbát azért talán teszünk). Fogyasztási lehetőség ott nem lesz, hozott anyagból azért lehet dolgozni, csak diszkréten, kulturáltan. Részemről inkább egy utána bekövetkező sörözésre tartogatnám az energiáimat. 

Nos tehát, aki két hét múlva kedvet érez ahhoz, hogy néhányadmagával együtt hüledezzen, "frak"-eljen, rázza az öklét a vetítővászonra és szidja Ronald D. Moore-t, az kommenteljen egyet ide úgy, hogy érvényes e-mail címet ad meg* a neve után, és akkor mindenkit egyesével felkeresek, és elmondom a Terms & Conditions apróbetűs részét is, azaz a helyszínt és a rá vonatkozó további apró kéréseket. Egyébként nem szupertitkos börtönbe megyünk, úgyhogy nem kell tartani, csak az a jó barátom, aki szervezte számunkra a helyet, érthető okokból azt kérte, hogy ne verjük azt nagydobra. 

* az e-mail címet nem kell beírni a kommentdobozba, csak az előtte található mezőbe, és úgy nem jelenik meg sem a bejegyzésben, sem a kommentekben, nem fog felbukkanni pornóoldalakon, csak én látom, meg gondolom mr. a, de őt meg nem érdekli.

BSG-vetítések január 19-től

Azt hiszem, egy örömteli hírrel szolgálhatok azoknak a rajongóknak, akik Budapesten és a környékén élnek, illetve kellőképpen elhivatottak: a január 16-án startoló félévad megtekintésére csoportos vetítéseket szervezünk. Terveink szerint minden héten hétfőn fog sor kerülni a közös videózásra, így addig a türelmetlenek otthon megnézhetik a szombati termést, és remélhetőleg CicMax jóvoltából a felirat is elkészül, mire összeülünk. 

Mivel az első időpont, január 19. még messze van, ezért csak az előzetes tervekről tudok beszámolni: egy kedves barátom jóvoltából a III. kerületben sikerült helyet találnunk a találkozóval egybekötött epizódnézésre, de pontosabbat a helyszínt illetően nem tudok és nem is fogok mondani a blogon. Akinek a helyszín nem esik túlságosan messze, és kedvet érez hozzá, arra este hét órakor számítunk, körülbelül fél nyolckor kezdődő vetítésekkel. Utána este tízig még meg is beszélhetjük a látottakat-hallottakat.

A helyszínről annyit, hogy a férőhelyhiánytól nem kell tartani, és relatíve jó hangrendszer áll majd a rendelkezésünkre, a projektorhoz viszont nem fogjuk erőltetni a 720p-s vagy jobb felbontású változatokat (na jó, egy próbát azért talán teszünk). Fogyasztási lehetőség ott nem lesz, hozott anyagból azért lehet dolgozni, csak diszkréten, kulturáltan. Részemről inkább egy utána bekövetkező sörözésre tartogatnám az energiáimat. 

Nos tehát, aki két hét múlva kedvet érez ahhoz, hogy néhányadmagával együtt hüledezzen, "frak"-eljen, rázza az öklét a vetítővászonra és szidja Ronald D. Moore-t, az kommenteljen egyet ide úgy, hogy érvényes e-mail címet ad meg* a neve után, és akkor mindenkit egyesével felkeresek, és elmondom a Terms & Conditions apróbetűs részét is, azaz a helyszínt és a rá vonatkozó további apró kéréseket. Egyébként nem szupertitkos börtönbe megyünk, úgyhogy nem kell tartani, csak az a jó barátom, aki szervezte számunkra a helyet, érthető okokból azt kérte, hogy ne verjük azt nagydobra. 

* az e-mail címet nem kell beírni a kommentdobozba, csak az előtte található mezőbe, és úgy nem jelenik meg sem a bejegyzésben, sem a kommentekben, nem fog felbukkanni pornóoldalakon, csak én látom, meg gondolom mr. a, de őt meg nem érdekli.

Hát ez az új csík ott felül meg mi?

Csak jelzem, hogy én követtem el azt a horizontális menüt ott a bejegyzések fölött és a cím alatt. Az ilyen megoldások nem túl jellemzőek a blogokban, de egy ideje figyeltem, hogy merre szeretnek navigálni a látogatók, és kiraktam oda a népszerűbb linkeket, plusz néhányat csak úgy önkényesen. Egyelőre csak a főoldalon és a bejegyzések alatt látszik, de ha nektek is tetszik, sőt, használjátok is, akkor berakom mindenhova. Ellenkező esetben eltűnik, ne foglalja már ott a helyet fölöslegesen. 

Egyrészről remélem, nem csúfítja el nagyon a dizájnt, másrészről meg akármilyen pró is vagyok CSS-ből, nem vagyok benne biztos, hogy ez most egységesen fog kinézni mindenféle gépen. Aki úgy látja, hogy a menü nagyon csúnya, és nem csak esztétikai okokból, az kérem jelezze, hozzátéve, hogy milyen körülmények között nézte a blogot. Előre is köszi.

Hát ez az új csík ott felül meg mi?

Csak jelzem, hogy én követtem el azt a horizontális menüt ott a bejegyzések fölött és a cím alatt. Az ilyen megoldások nem túl jellemzőek a blogokban, de egy ideje figyeltem, hogy merre szeretnek navigálni a látogatók, és kiraktam oda a népszerűbb linkeket, plusz néhányat csak úgy önkényesen. Egyelőre csak a főoldalon és a bejegyzések alatt látszik, de ha nektek is tetszik, sőt, használjátok is, akkor berakom mindenhova. Ellenkező esetben eltűnik, ne foglalja már ott a helyet fölöslegesen. 

Egyrészről remélem, nem csúfítja el nagyon a dizájnt, másrészről meg akármilyen pró is vagyok CSS-ből, nem vagyok benne biztos, hogy ez most egységesen fog kinézni mindenféle gépen. Aki úgy látja, hogy a menü nagyon csúnya, és nem csak esztétikai okokból, az kérem jelezze, hozzátéve, hogy milyen körülmények között nézte a blogot. Előre is köszi.

Találkoztunk

Lezajlott hát az első Battlestar Galactica találkozó, amelyet eme blog olvasói hívtak életre október 11-én, hogy a kedvenc epizódjaik közös megtekintése mellett végre-valahára személyesen is összeismerkedjenek. Csak osztani tudom az eddigi véleményeket, hogy a buli fantasztikusan sikerült, amiért óriási köszönet illeti Novit, aki az életben még jobb fej, mint gondoltam, és akit teljesen elfelejtettem hálám jeléül meghívni egy jó üveg borra – de ami késik, nem múlik, találkozó biztosan lesz még.

Számomra hatalmas öröm, hogy ennyien megjelentek a rendezvényen, és ennyire különböző embereket sikerült egy fedél alá összehozni, akik kortól, nemtől, mindentől függetlenül egyvalamiben megegyeztek: mindannyian halálian jó fejek voltak, és élveztem minden egyes rövidke beszélgetést, amire sikerült sort keríteni a jelenlévőkkel. A hely kialakítása miatt természetesen nem is adódhatott lehetőség arra, hogy mindenki mindenkivel válthasson pár szót, de ez legyen a legnagyobb gondunk, legközelebb úgyis bepótolunk minden ilyesmit.

Jó érzés volt személyesen is megismerni a gyakori kommentelőket, az indexfórumosokat, új és régi blogolvasókat, és külön öröm volt, hogy olyanok is érkeztek, akik egyébként nem követik rendszeresen figyelemmel a sorozat körüli eseményeket és ezt a blogot, de engedtek a csábításnak és a jó barátok hívásainak. Ha másért nem, hát az sem adatik meg az embernek minden nap, hogy ilyen félelmetes minőségben lássa ezeket az epizódokat (még ha a háttérben az egyik asztalnál végig beszélgetnek is, amiért ezúton is bocsi).

Képtelenség lenne mindenkinek egyesével megköszönni, különösen az én névmemóriámmal, de egy ilyen szuper társasággal, Novi hibátlan szervezésével és profi moderálásával, Biga technikai segítségével, valamint természetesen a Véndiák rettentő jó fej felszolgálóival egyetemben ez a buli fényévekkel jobban sikerült, mint azt remélni mertem volna. Nagyon örülök, hogy találkozhattam a rajongókkal, és megtisztelő, hogy az eseményhez ez a blog szolgáltathatta a kiindulási alapot. Egy élmény volt, és egy tökéletes ajándék egy második születésnapra.

 

Megkérnék mindenkit, aki esetleg készített képeket, hogy valamilyen módon tegye elérhetővé őket a számunkra, akár e-mailben is, és a beérkezetteket majd kiteszem a blogra.

Találkoztunk

Lezajlott hát az első Battlestar Galactica találkozó, amelyet eme
blog olvasói hívtak életre október 11-én, hogy a kedvenc epizódjaik
közös megtekintése mellett végre-valahára személyesen is
összeismerkedjenek. Csak osztani tudom az eddigi véleményeket, hogy a
buli fantasztikusan sikerült, amiért óriási köszönet illeti Novit, aki
az életben még jobb fej, mint gondoltam, és akit teljesen elfelejtettem
hálám jeléül meghívni egy jó üveg borra – de ami késik, nem múlik,
találkozó biztosan lesz még.

Számomra hatalmas öröm, hogy ennyien
megjelentek a rendezvényen, és ennyire különböző embereket sikerült egy
fedél alá összehozni, akik kortól, nemtől, mindentől függetlenül
egyvalamiben megegyeztek: mindannyian halálian jó fejek voltak, és
élveztem minden egyes rövidke beszélgetést, amire sikerült sort
keríteni a jelenlévőkkel. A hely kialakítása miatt természetesen nem is
adódhatott lehetőség arra, hogy mindenki mindenkivel válthasson pár
szót, de ez legyen a legnagyobb gondunk, legközelebb úgyis bepótolunk
minden ilyesmit.

Jó érzés volt személyesen is megismerni a
gyakori kommentelőket, az indexfórumosokat, új és régi blogolvasókat,
és külön öröm volt, hogy olyanok is érkeztek, akik egyébként nem
követik rendszeresen figyelemmel a sorozat körüli eseményeket és ezt a
blogot, de engedtek a csábításnak és a jó barátok hívásainak. Ha másért
nem, hát az sem adatik meg az embernek minden nap, hogy ilyen
félelmetes minőségben lássa ezeket az epizódokat (még ha a háttérben az
egyik asztalnál végig beszélgetnek is, amiért ezúton is bocsi).

Képtelenség
lenne mindenkinek egyesével megköszönni, különösen az én
névmemóriámmal, de egy ilyen szuper társasággal, Novi hibátlan
szervezésével és profi moderálásával, Biga technikai segítségével,
valamint természetesen a Véndiák rettentő jó fej felszolgálóival
egyetemben ez a buli fényévekkel jobban sikerült, mint azt remélni
mertem volna. Nagyon örülök, hogy találkozhattam a rajongókkal, és
megtisztelő, hogy az eseményhez ez a blog szolgáltathatta a kiindulási
alapot. Egy élmény volt, és egy tökéletes ajándék egy második
születésnapra.

 

Megkérnék mindenkit, aki esetleg készített képeket, hogy valamilyen módon tegye elérhetővé őket a számunkra, akár e-mailben is, és a beérkezetteket majd kiteszem a blogra.

Amit a BSG szünetében érdemes nézni: Carnivàle

A lassan egy hónapja hanyagolt bejegyzéssorozat valószínűleg ezzel a fejezetével csúcsosodik ki, ugyanis szerény véleményem szerint – és tudom, hogy ezzel nem vagyok egyedül – a valaha készített legjobb tévésorozat lesz most a témánk, amely nem más, mint a Carnivàle.

Carnivale

Mindösszesen két hibáját tudnám felróni a produkciónak, ezek közül az első az, hogy nincs befejezve: ha valaki nem szereti, hogy a történet, amelyet oly hosszasan végigkövetett, lezáratlan marad, az inkább bele se kezdjen a Carnivàléba, ugyanis ezt a hat évadra tervezett monstre vállalkozást a második év végén levette a műsoráról az anyacsatorna, az HBO. A második hiba az, hogy Ronald D. Moore csak az első évad készítésében vett részt, de ezt még meg tudom bocsátani, ugyanis a Battlestar Galactica kedvéért hagyta ott a vezető produceri széket.

Az HBO egyik első vállalkozása volt ez a “period piece”-ek, azaz a valamely történelmi időszakot felölelő darabok terén, rögtön a Maffiózók mellett, és azóta sem nagyon tudott kiszakadni ebből a stílusból: igaz, a Carnivàle buk(tat)ása után elhajtották a Mad Men producereit az előző század közepén játszódó ötletükkel, de később ők adtak pénzt a Rómára, megcsinálták a John Adamset, és a trend azóta is tart.

A Carnivàle félig-meddig történelmi, félig-meddig fantasztikus sorozat, és ebben a kettősségében nagyon is hasonlít a BSG-re: mindkettő a maradéktalan realizmusra törekszik, ugyanakkor a történetét nem evilági, nem ritkán mitikus elemek fűszerezik. Az 1930-as évek Amerikájában, a nagy gazdasági válság idején követjük végig egy vándorcirkusz, maga a hangzatos nevű Carnivàle utazását az Államok különböző településein, és ezalatt nemcsak roppant érdekes karakterek garmadájával ismerkedünk meg, de kibontakozik előttünk a Jó és a Rossz ősi küzdelme is.

ben hawkins Ez a premissza elsőre talán nem túl sok jót ígér, de a sorozat atyja, a képregények világából előtört Daniel Knauf elővette a keresztény hitvilág kimeríthetetlen forrását, és valami egészen brilliáns, epikus ívű történetet tervezett meg a Krisztus-Antikrisztus konfliktusára építve, amely végül a második világháborúban (kvázi) tetőzött volna be, ha a legfelsőbb hatalmak is úgy akarják.

A két főhősünk Ben Hawkins, a nincstelen, vidéki fiú, akit Nick Stahl alakít, valamint Justin testvér, a metodista lelkész, akit Clancy Brown brilliáns játéka keltett életre, ám, akárcsak a Battlestar esetében, nem nevezhetjük őket a szó szoros értelmében vett főhősnek, ugyanis a közel húsz fontosabb mellékszereplőnek, többségében a vándorcirkusz tagjainak köszönhetően csak az adásidő töredéke jut nekik.

brother justin A sorozat remekül adja vissza a korszak hangulatát, a teljesen kilátástalannak tűnő gazdasági válság depresszióját, amit a ’30-as években pusztító homokviharoktól sújtott amerikai vidék szemszögéből láthatunk, és megspékeli ezt a legbizarrabb értelemben vett cirkuszi varázslatossággal, a kirekesztett, testi hibás emberek sokaságával, valamint az egészet körüllengő titokzatossággal, misztikussággal.

Első pillantásra csak szokatlan hangulati elemeknek gondolhatnánk a törpenövésű embert a Twin Peaksből, a krokodilbőrű férfit, a rákollókezű nőt, a vak mentalistát a Kaméleonból, a kómában vegetáló, ugyanakkor praktizáló jósnőt, vagy éppen a soha nem látott egyszemélyes Vezetőséget, ám ők mindnyájan kisebb-nagyobb mértékben hozzájárulnak a bonyolult, érdekes és megunhatatlan karakterekkel megtűzdelt történethez, a Ron Moore-ra oly jellemző módon, ahol még a legutolsó mellékszereplőnek is önálló személyisége és többé-kevésbé összetett jelleme van.

Más sorozatokkal ellentétben a Carnivàlénak nagyon nagy előnye, hogy pontosan tudja, mit akar, méghozzá minden fronton. Dan Knauf közel tíz évig dédelgette az ötletét a vándorcirkuszról, a produceri feladatokat pedig a televíziózás legnagyobbjai látták el, miután Knaufnak ebben vajmi kevés tapasztalata volt. Így nemcsak egy komplex és előre megtervezett háttértörténetet, de egy nagyon is kézzelfogható világot kapunk hús-vér karakterekkel, akiket nagyon alapos szereplőválogatás után kiválasztott, profi színészek tettek hihetővé, megdöntve minden klisét az egyszerű cirkuszi látványosságokról.

A Carnivàle megtekintése után lehet némi hiányérzetünk, hiszen a három fejezetéből csak az elsőt zárták le, ám a kíváncsiak a wikipédián utánajárhatnak annak, hogy mi történt volna a hátralevő évadokban, és körülbelül hogyan zárult volna le a generációkon átívelő cselekmény.

Minden Battlestar Galactica-nézőnek tudom ajánlani ezt a mozifilmes minőségű, többszörös Emmy-díjas alkotást: itt a mitológia és a rejtélyek szerelmesei és a remekbeszabott dráma kedvelői egyaránt meglelhetik a számításukat, csak bele ne feledkezzenek a megkapó és utolérhetetlen látványvilágba.

Amit a BSG szünetében érdemes nézni: Carnivàle

A lassan egy hónapja hanyagolt bejegyzéssorozat valószínűleg ezzel a fejezetével csúcsosodik ki, ugyanis szerény véleményem szerint – és tudom, hogy ezzel nem vagyok egyedül – a valaha készített legjobb tévésorozat lesz most a témánk, amely nem más, mint a Carnivàle.

Carnivale

Mindösszesen két hibáját tudnám felróni a produkciónak, ezek közül az első az, hogy nincs befejezve: ha valaki nem szereti, hogy a történet, amelyet oly hosszasan végigkövetett, lezáratlan marad, az inkább bele se kezdjen a Carnivàléba, ugyanis ezt a hat évadra tervezett monstre vállalkozást a második év végén levette a műsoráról az anyacsatorna, az HBO. A második hiba az, hogy Ronald D. Moore csak az első évad készítésében vett részt, de ezt még meg tudom bocsátani, ugyanis a Battlestar Galactica kedvéért hagyta ott a vezető produceri széket.

Az HBO egyik első vállalkozása volt ez a “period piece”-ek, azaz a valamely történelmi időszakot felölelő darabok terén, rögtön a Maffiózók mellett, és azóta sem nagyon tudott kiszakadni ebből a stílusból: igaz, a Carnivàle buk(tat)ása után elhajtották a Mad Men producereit az előző század közepén játszódó ötletükkel, de később ők adtak pénzt a Rómára, megcsinálták a John Adamset, és a trend azóta is tart.

A Carnivàle félig-meddig történelmi, félig-meddig fantasztikus sorozat, és ebben a kettősségében nagyon is hasonlít a BSG-re: mindkettő a maradéktalan realizmusra törekszik, ugyanakkor a történetét nem evilági, nem ritkán mitikus elemek fűszerezik. Az 1930-as évek Amerikájában, a nagy gazdasági válság idején követjük végig egy vándorcirkusz, maga a hangzatos nevű Carnivàle utazását az Államok különböző településein, és ezalatt nemcsak roppant érdekes karakterek garmadájával ismerkedünk meg, de kibontakozik előttünk a Jó és a Rossz ősi küzdelme is.

ben hawkins
Ez a premissza elsőre talán nem túl sok jót ígér, de a sorozat atyja, a képregények világából előtört Daniel Knauf elővette a keresztény hitvilág kimeríthetetlen forrását, és valami egészen brilliáns, epikus ívű történetet tervezett meg a Krisztus-Antikrisztus konfliktusára építve, amely végül a második világháborúban (kvázi) tetőzött volna be, ha a legfelsőbb hatalmak is úgy akarják.

A két főhősünk Ben Hawkins, a nincstelen, vidéki fiú, akit Nick Stahl alakít, valamint Justin testvér, a metodista lelkész, akit Clancy Brown brilliáns játéka keltett életre, ám, akárcsak a Battlestar esetében, nem nevezhetjük őket a szó szoros értelmében vett főhősnek, ugyanis a közel húsz fontosabb mellékszereplőnek, többségében a vándorcirkusz tagjainak köszönhetően csak az adásidő töredéke jut nekik.

brother justin
A sorozat remekül adja vissza a korszak hangulatát, a teljesen kilátástalannak tűnő gazdasági válság depresszióját, amit a ’30-as években pusztító homokviharoktól sújtott amerikai vidék szemszögéből láthatunk, és megspékeli ezt a legbizarrabb értelemben vett cirkuszi varázslatossággal, a kirekesztett, testi hibás emberek sokaságával, valamint az egészet körüllengő titokzatossággal, misztikussággal.

Első pillantásra csak szokatlan hangulati elemeknek gondolhatnánk a törpenövésű embert a Twin Peaksből, a krokodilbőrű férfit, a rákollókezű nőt, a vak mentalistát a Kaméleonból, a kómában vegetáló, ugyanakkor praktizáló jósnőt, vagy éppen a soha nem látott egyszemélyes Vezetőséget, ám ők mindnyájan kisebb-nagyobb mértékben hozzájárulnak a bonyolult, érdekes és megunhatatlan karakterekkel megtűzdelt történethez, a Ron Moore-ra oly jellemző módon, ahol még a legutolsó mellékszereplőnek is önálló személyisége és többé-kevésbé összetett jelleme van.

Más sorozatokkal ellentétben a Carnivàlénak nagyon nagy előnye, hogy pontosan tudja, mit akar, méghozzá minden fronton. Dan Knauf közel tíz évig dédelgette az ötletét a vándorcirkuszról, a produceri feladatokat pedig a televíziózás legnagyobbjai látták el, miután Knaufnak ebben vajmi kevés tapasztalata volt. Így nemcsak egy komplex és előre megtervezett háttértörténetet, de egy nagyon is kézzelfogható világot kapunk hús-vér karakterekkel, akiket nagyon alapos szereplőválogatás után kiválasztott, profi színészek tettek hihetővé, megdöntve minden klisét az egyszerű cirkuszi látványosságokról.

A Carnivàle megtekintése után lehet némi hiányérzetünk, hiszen a három fejezetéből csak az elsőt zárták le, ám a kíváncsiak a wikipédián utánajárhatnak annak, hogy mi történt volna a hátralevő évadokban, és körülbelül hogyan zárult volna le a generációkon átívelő cselekmény.

Minden Battlestar Galactica-nézőnek tudom ajánlani ezt a mozifilmes minőségű, többszörös Emmy-díjas alkotást: itt a mitológia és a rejtélyek szerelmesei és a remekbeszabott dráma kedvelői egyaránt meglelhetik a számításukat, csak bele ne feledkezzenek a megkapó és utolérhetetlen látványvilágba.


Deprecated: Function get_magic_quotes_gpc() is deprecated in /home/afogan/battlestar.freevo.hu/wp-includes/formatting.php on line 4365