A Battlestar Galactica 25 legjobb monológja

Elkészültünk talán mind közül a legfontosabb toplistával, és meglepődve tapasztaltam, hogy ez egyben a legrövidebb is. Kevés sorozat van, amelyben annyira szeretik az írók a monológ vagy a beszéd műfaját, mint a Battlestar Galacticában, ebben viszont nem is lehet őket utolérni, de talán megközelíteni sem. A retorika ugyan egy megszerkesztett, előre megírt műfaj, így a beszédekben elhangzottak a legritkább esetben nevezhetők természetesnek, mégsem lehet haragudni az írókra, hiszen olyan fantasztikus szövegeket adtak a karaktereik szájába, amelyekre hosszú idő múlva is emlékezni fogunk.

Ez a lista igazán a dialógusokkal együtt teljes, hiszen oda csusszant át néhány remek fogalmazvány, úgyhogy ne felejtsétek el a toplista címkét böngészni. A tovább mögött megtaláljátok a teljes idézeteket a kommentárommal és a kiemeléseimmel, hogy ne kelljen feltétlenül végigolvasni mindent, mégis megmaradjon ez a gyűjtemény az utókornak.

“You cannot play God then wash your hands”
William Adama, Minisorozat

Adama parancsnok már a minisorozat első felében megmutatta szónoki képességeit, ezzel a beszéddel pedig megalapozta a sorozat egyik alapkérdését, amely végül a fináléban oldódott fel, remekül keretbe zárva a történetet.

“The Cylon War is long over… yet we must not forget the reasons why so many sacrificed so much… in the cause of freedom. The cost of wearing the uniform can be high… but– Sometimes it’s too high. You know, when we fought the Cylons… we did it to save ourselves from extinction. But we never answered the question, why? Why are we as a people worth saving? 

We still commit murder because of greed, spite, jealousy. And we still visit all of our sins upon our children. We refuse to accept the responsibility for anything that we’ve done. Like we did with the Cylons. We decided to play God… create life. When that life turned against us… we comforted ourselves in the knowledge… that it really wasn’t our fault, not really. You cannot play God then wash your hands of the things that you’ve created. Sooner or later, the day comes… when you can’t hide from the things that you’ve done any more.”

“As of this moment, we are at war”
William Adama, Minisorozat

Ugyan az “as of this moment” egy létező angol kifejezés, de a BSG egyik kedvenc szófordulata lett, először pedig itt hallhattuk. Adama érces, akkor még szokatlan hangjával ezek a szavak nagyon nagyot ütöttek.

“This is the commander. Moments ago this ship received word of a Cylon attack against our home worlds… is under way. We do not know the size or the disposition or the strength of the enemy forces. But all indications point… to a massive assault against Colonial defences. 

Admiral Nagala has taken personal command of the fleet… aboard the Battlestar Atlantia… following complete destruction of Picon Fleet Headquarters… in the first wave of the attacks. How, why… doesn’t really matter now. What does matter is that, as of this moment, we are at war. You’ve trained for this. You’re ready for this. Stand to your duties, trust your fellow ship mates… and we’ll all get through this. Further updates as we get them. Thank you.”

“Earth! I know where it is!”
William Adama, Minisorozat

 Ez az a beszéd, amelyet a Battlestar Galactica forgatásának legelső napján vettek föl, és amelyet Edward James Olmos rögtön egy váratlan improvizációval, a többszörösen elskandált So Say We All-lal nyitott. Az előadásmód és szóhasználat egyszerre teszi csontig hatolóvá és borzongatóvá ezt a szöveget, amelynek egyes sorai azóta is ott visszhangzanak számos rajongó füleiben.

“Are they the lucky ones? That’s what you’re thinking, isn’t it? We’re a long way from home. We’ve jumped way beyond the Red Line… into uncharted space. Limited supplies. Limited fuel. No allies. And now no hope! Maybe it would’ve been better for us to have died quickly… back on the colonies with our families… instead of dying out here slowly… in the emptiness of dark space. Where shall we go? What shall we do? 

“Life here began out there.” Those are the first words of the sacred scrolls. And they were told to us by the Lords of Kobol… many countless centuries ago. And they made it perfectly clear that we are not alone in this universe.

[…]

It’s not unknown. I know where it is! Earth– the most guarded secret we have. The location was only known by the senior commanders of the fleet… and we dared not share it with the public. Not while there was a Cylon threat upon us. For now we have a refuge to go to… a refuge that the Cylons know nothing about! It won’t be an easy journey. It will be long and arduous. But I promise you one thing. On the memory of those lying here before you… we shall find it. And Earth will become our new home.”

 “We are still expected to do our jobs!”
Saul Tigh, 33

Erre a rövid beszédre reflektál az az egysoros, amit korábban kiemeltünk: ha a legénység nem gyűlöli az XO-ját, akkor az rosszul végzi a dolgát. Tigh ezredes a CIC-hoz intézte ezeket a szavakat, miután az Olympic Carrier, feltételezetten Dualla hibájából, eltűnt. Az utolsó, harsogó szavak azóta is felejthetetlenek, pedig hallottuk már Tigh-t nagyon sok mindenért leteremteni a legénységet.

“Yes, we’re tired. Yes, there is no relief. Yes, the Cylons keep coming after us time after time after time. And yes, we are still expected to do our jobs!” 

“This is the first day of a new era”
Tom Zarek, Bastille Day

Tom Zarek sosem aprózta el a dolgokat, ha politikáról volt szó. A taktikája hosszú távon végül is bevált, hiszen mindig többet követelt, mint amennyire alapja lehetett volna, és tökéletesen fel tudta használni az a töredéket, amit a követeléseiből megkapott.

“The crew are my prisoners. They will not be harmed. But I have two conditions before I release my captives. First, the government which controls our fate is illegal and illegitimate, and it must submit to the will of the people. I demand the immediate resignation of Laura Roslin and her ministers. 

Second, I demand free and open elections to choose a new leadership and a new government that represents all of the people. These demands are made not for me or for the former slaves held on this ship, but for you, the people, the survivors of the holocaust and the children of humanity’s future. I am Tom Zarek, and this is the first day of a new era.”

“Betrayal has such a powerful grip on the mind”
William Adama, Home I.

Úgy látszik, Adamából a halálközeli élmény előhozta a költőt, hiszen nem sokkal ezelőtt mondott el egy igen érzelmes beszédet a CIC legénységének a szeretetről. Ezt a rövid szöveget meglepetésünkre Deehez intézi, miközben a híres-hírhedt modellhajóval pepecsel – remek kontraszt a visszafojtott dühvel, amely ott fortyog legbelül a parancsnokban. David Eick írói karrierjének talán eddigi legmagasabb pontja. 

“It’s interesting. Betrayal has such a powerful grip on the mind. It’s almost like a python. It can squeeze out all other thought. Suffocate all other emotion until everything is dead except for the rage. I’m not talking about anger. I’m talking about rage. I can feel it. Right here. Like it’s gonna burst. Feel like I wanna scream. Right now, matter of fact.” 

“With Galactica at our side, we will endure”
D’Anna Biers, Final Cut

D’Anna a riportfilmjének végén mondja el ezeket a sorokat, miközben egy igen hangulatos montázst látunk a Galactica legénységéről. Teljesen mindegy, hogy tudjuk-e, valójában kicsoda D’Anna, a beszéd akkor is megkapó, és a végére becsempészett kolóniai himnusszal együtt igazán hatásos. Végignézve a sorozatot, ismerve a legénység minden szenvedését, még inkább szívbemarkoló ez a remekül megírt szöveg.

“I came to Galactica to tell a story. In all honesty, I thought I knew what that story was before I ever set foot here. How an arrogant military let their egos get in the way of doing their job safeguarding the lives of the civilian population. But I found the truth was more complex than that. These people aren’t cylons. They’re not robots blindly following orders and polishing their boots. They’re people. Deeply flawed, yes, but deeply human too. And maybe that’s saying the same thing. 

What struck me the most is that despite it all– the hardships, the stress, the ever-present danger of being killed– despite all that, they never give up. Never lie down in the road and let the truck run them over. They wake up in the morning, put on their uniforms, and do their jobs. Every day, no pay. No rest. No hope of ever laying down the burden and letting someone else do the job. There are no relief troops coming, no Colonial fleet training new recruits every day. The people on Galactica are it. They are the thin line of blue separating us from the cylons. 

Lieutenant Gaeta told me a remarkable statistic. Not a single member of Galactica’s crew has asked to resign. Not one. Think about that. If you wore the uniform, wouldn’t you want to quit? To step aside and say, “Enough. Let someone else protect the fleet.” I know I would. But then, I don’t wear a uniform. Most of us don’t, most of us never will. The story of Galactica isn’t that people make bad decisions under pressure. It’s that those mistakes are the exception. Most of the time, the men and women serving under Commander Adama get it right. The proof is that our fleet survives. And with Galactica at our side, we will endure. This is D’anna Biers, Fleet News Service.”

“This is more than a ship. This is an act of faith”
Laura Roslin, Flight of the Phoenix

Sajnos Laura Roslintól kevés valódi beszédet találtunk. Volt, amelyiket csak részleteiben hallhattunk, volt, amelyiket félbeszakítottak, és volt, amelyik tényleg nem volt érdekes, de ez a néhány sor, amelyet Tyrol hajója, a Blackbird felavatásakor hallhattunk, igazán megkapóra sikerült, még akkor is, ha a sorozat egyik állandó motívumát visszhangozta. 

“After what we’ve been through, it would be very easy to give up, to lose hope. But not here. Not today. This is more than a ship, Chief. This is an act of faith. It is proof that despite all we’ve lost, we keep trying. And we will get through this, all of us, together. I promise.”

“Do not flinch”
Helena Cain, Resurrection Ship II.

A beszédek nem feltétlenül azért fontosak, mert annyira megindítóak vagy közel állnak a szívünköz. Cain admirális szavaival gyakran nehéz egyetérteni, erről a Razor is meggyőzött bennünket, viszont a gyakorlatiasságát, a hidegfejűségét nem lehet kétségbe vonni. Persze egész más megvilágításba helyezi az érveit az a tudat, hogy mögöttük valójában ott állnak a legsötétebb emberi érzelmek.

“Let me tell you something. I’ve had to watch a lot of kids be put into body bags. They’re covered with flags and they float out that airlock. You think I don’t understand his feelings towards his men? 

Sometimes terrible things have to be done. Inevitably, each and every one of us will have to face a moment where we have to commit that horrible sin. And if we flinch in that moment, if we hesitate for one second, if we let our conscience get in the way, you know what happens? There are more kids in those body bags. More kids floating out that airlock. I don’t know why… but I have a lot of faith in you. And I want you to promise me that when that moment comes you won’t flinch. Do not flinch.”

“The insurgency stops now”
John Cavil, Occupation

Cainnél gyakorlatiasabb és embertelenebb csak úgy lehet valaki, hogyha nem is ember. Ezt Cavil atya bizonyította az Occupationben, amikor többedmagával összefoglalta az emberiségellenes stratégiáját. A gondolatmenetet az teszi hátborzongatóvá, hogy ez valószínűleg tényleg így működik. 

“We round up the leaders of the insurgency, and we execute them, publicly. We round up random groups off the street, and we execute them, publicly. Send a message that the gloves are coming off. The insurgency stops now, or else we start reducing the human population to a more manageable size. I don’t know, say, uh… less than a thousand.”

“A feat that will be told and retold down through the ages”
William Adama, Exodus I. 

Akárhányszor meghallgatom, ettől a beszédtől könnyek szöknek a szemembe, annak ellenére, hogy egészen sablonos. Valahogy a pátoszos, nagy szavak Edward James Olmos előadásában nem hangzanak annyira túlírtnak, amit hála az Istennek rendszeresen ki is használtak az írók. Kell egyfajta ízlés ahhoz, hogy az ember szeresse az ilyen szövegeket, de engem nagyon megtaláltak.

“This is the Admiral. You’ve heard the news. You know the mission. You should also know there’s only one way that this mission ends. And that’s with the successful rescue of our people on New Caprica.

Look around you. Take a good look at the men and women that stand next to you. Remember their faces. For one day you will tell your children and your grandchildren that you served with such men and women as the universe has never seen. And together you accomplished a feat that will be told and retold down through the ages, and find immortality as only the Gods once knew. I’m proud to serve with you. Good hunting.”

“I have to prove I’m a person every day”
Sharon Agathon, A Measure of Salvation

Az egyetlen dolog, ami emészthetővé tette ezt a kétrészest, az Michael Angeli írása, aki bármelyik karaktert bármilyen helyzetben képes lelkileg szénné elemezni, hogy aztán olyan mondatokat adjon a szájába, amiktől letesszük a hajunkat. 

“I have to prove [I’m a person] every day. Let me tell you something, Helo. My people may die. My entire race may be wiped out. But this Cylon will keep her word, even if it means she’s the last Cylon left in the universe. Can a human being do that?”

“We’re all soldiers. We’re expendable”
Saul Tigh, Hero

David Eick megszenvedett a Heróval, nem tudott értelmes szöveget írni Tigh-nak, ami megmagyarázta volna az epizód befejezését. Ron Moore ugrott a helyére, és olyat alkotott, hogy egy évig azt hittük, Eick jó író. A beszéd nemcsak Bulldog helyzetével, hanem az ezredes Új-Caprica utáni sorsával is rezonál, amitől ez a filler epizód végül igazán fontosnak bizonyult. 

“You don’t wanna believe it, do you? I know. The truth hurts, Bulldog, but it’s better to know the truth than to live a lie. We’re all soldiers, Danny. We’re all expendable. And we did what we had to do to protect the mission. It’s ugly, but there it is. The Cylons let you go. The question is why? Ask yourself that, Danny. Because up until a minute ago, you were doing exactly what they wanted you to do. Come here and learn the truth and seek revenge. And that’s exactly what you did. You almost gave them what they wanted. 

Tell you a dirty little secret: The toughest part of getting played is losing your dignity. Feeling like you are not worth the oxygen you are sucking down. You get used to it. You start to believe it. You start to love it. It’s like a bottle that never runs dry. You can keep reaching for it over and over and over again.” 

“The nexus between man and machine”
Hibrid, The Passage

Szinte minden epizódban előfordult, hogy az írók némi meglepetést csempésztek a cylonok hibridjének beszédébe — naná, ki bírná megállni? –, Jane Espenson például ezzel a mondattal rombolta le a negyedik falat. 

“Throughout history the nexus between man and machine has spun some of the most dramatic, compelling and entertaining fiction.” 

“This trial is going to bring the entire Fleet down”
Tom Zarek, The Woman King

Az alelnök egészen pontosan megjósolta Baltar tárgyalásának következményeit, ami nem csoda, hiszen az írók már rég tudták, merre akarják elvinni az évadot. Mégis ütős ez a kirohanás, amelyben Richard Hatch ismét parádézik, nem mellesleg ez egy remek módja annak, hogy holmi flash-forwardok nélkül belengessük az izgalmakat.

“Listen to me, Baltar will get his trial. And this is what you’ll get. A hurricane. The media will descend on you and watch and scrutinize and question your every move. You will have sectarian violence. You will have assassination attempts. You will have civil unrest on a scale we’ve never seen. Work, labor, everyday routine in this Fleet will come to a complete halt. This trial is going to bring the entire Fleet down. 

[…]

A hurricane, Laura. If I were you, I’d declare martial law during the trial. You’re gonna need a lot more than a little patience to survive. I’m here if you need me.” 

“This case is built on emotion”
Lee Adama, Crossroads II.

Minden beszédek királya. Hosszúságra és tartalomra egyaránt. Valószínűleg ezt néztem meg a legtöbbször a Battlestar Galactica összes jelenete közül, és még mindig odavagyok érte. Jamie Bamber majdnem kizárólag Michael Rymer vezetése alatt alakít nagyokat, ez az ötperces beszéd is ennek az ékes bizonyítéka. A hangjátéka, a mozdulatai, minden nagyon a helyén van. A “where do I begin” résznél mindig összeszorul a gyomrom, az “I’m the traitor, I’m forgiven”-től pedig már írás közben is könnyek szöknek a szemembe. Hiába no, hüppögős típus vagyok.

“Did the defendant make mistakes? Sure, he did. Serious mistakes. But did he actually commit any crimes? Did he commit treason? No. I mean, it was an impossible situation. When the Cylons arrived, what could he possibly do? What could anyone have done? I mean, ask yourself, what would you have done? What would you have done? If he had refused to surrender, the Cylons would’ve probably nuked the planet right then and there. So did he appear to cooperate with the Cylons? Sure. So did hundreds of others. What’s the difference between him and them?

The President issued a blanket pardon. They were all forgiven. No questions asked. Colonel Tigh. Colonel Tigh used suicide bombers, killed dozens of people. Forgiven. Lieutenant Agathon and Chief Tyrol. They murdered an officer on the Pegasus. Forgiven. The Admiral? The Admiral instituted a military coup d’etat against the President. Forgiven. 

And me? Well, where do I begin? I shot down a civilian passenger ship, the Olympic Carrier. Over a thousand people on board. Forgiven. I raised my weapon to a superior officer, committed an act of mutiny. Forgiven. And then on the very day when Baltar surrendered to those Cylons, I, as Commander of Pegasus, jumped away. I left everybody on that planet alone, undefended, for months! I even tried to persuade the Admiral never to return. To abandon you all there for good. If I’d had my way, nobody would’ve made it off that planet. I’m the coward. I’m the traitor. I’m forgiven. 

I’d say we’re very forgiving of mistakes. We make our own laws now, our own justice. We’ve been pretty creative at finding ways to let people off the hook for everything from theft to murder. And we’ve had to be. Because… Because we’re not a civilization anymore. We are a gang. And we’re on the run. And we have to fight to survive. We have to break rules. We have to bend laws. We have to improvise. But not this time, no. Not this time. Not for Gaius Baltar. No. You, you have to die. You have to die, because… Well, because we don’t like you very much. Because you’re arrogant. Because you’re weak. Because you’re a coward. And we the mob, we want to throw you out the airlock because you didn’t stand up to the Cylons, and get yourself killed in the process. That’s justice now. You should’ve been killed back on New Caprica, but since you had the temerity to live, we’re gonna execute you now. That’s justice!

This case… This case is built on emotion. on anger, bitterness, vengeance. But most of all, it is built on shame. It’s about the shame of what we did to ourselves back on that planet. And it’s about the guilt of those of us who ran away. Who ran away. And we are trying to dump all that guilt and all that shame onto one man, and then flush him out the airlock and hope that that just gets rid of it all. So that we can live with ourselves. But that won’t work. That won’t work. That’s not justice. Not to me. Not to me.

“A species worth saving”
Doyle Franks bírónő, Crossroads II.

Még csak a második idézetnél járunk a Crossroadsból, de már kezdhetjük érteni, miért ért el olyan jó helyezést ez az epizód a szavazásokon. Michael Hogan felesége ugyan alig szerepelt, de többek közt a tárgyalás verdiktjének kihirdetése előtti rövid beszéde is tehet arról, hogy ennyire emlékezetes maradt a karaktere. Nem tudom, mennyire újdonság a mondanivalója, de abban a helyzetben ez a pár sor nagyon találó volt.

“Like everything human, justice is imperfect. It’s flawed. But it’s those very imperfections that separates us from the machines and maybe even makes us a species worth saving.” 

“My name is Saul Tigh”
Saul Tigh, Crossroads II.

Michael Hogan emlékezetes alakítása tette igazán hatásossá ezeket az egyszerű szavakat, amelyek egyszersmind deklarálták az ezredes személyiségének, karakterességének lényegét. Nincs mit hozzátenni, nem is Galactica-rajongó az, aki ezt a pár sort nem tudja fejből.

“My name is Saul Tigh. I am an officer in the Colonial Fleet. Whatever else I am, whatever else it means, that’s the man I want to be. And if I die today, that’s the man I’ll be.”

“If you want someone to suffer, take me”
Gaius Baltar, He That Believeth in Me

Gaius Baltar, a prófétának felcsapott tudósból lett politikus és népvezér beszédeinek hosszú sora következik most, amelyek tartalmilag ugyan alig-alig különböznek, mégis érdekessé teszi őket a kontextus, és jó látni az írók különböző stílusának eltéréseit. Nem is fűzök hozzájuk külön kommentárt, a sorok magukért beszélnek.

“Please, God. I’m only asking you this one last time. Don’t let this child die. Has he sinned against you? He can’t have sinned against you. He’s not even had a life yet. How can you take him and let me live? After all I’ve done. Really, if you want someone to suffer, take me. We both know I deserve it. I have been selfish and weak. I have failed so many people. And I have killed. I’m not asking for your forgiveness. I’m just asking that you spare the life of this innocent child. Don’t take him. Take me.” 

“The truth is we are all perfect”
Gaius Baltar, Escape Velocity

“I’m not a priest. I’ve never even been a particularly good man. I have, in fact, been a profoundly selfish man. But that doesn’t matter, you see. Something in the universe loves me. Something in the universe loves the entity that is me. I will choose to call this something “God.” A singular spark that dwells in the soul of every living being. If you look inside yourself, you will find this spark too. You will. But you have to look. Deep. 

Love your faults. Embrace them. If God embraces them, then how can they be faults? Love yourself. You have to love yourself. If we don’t love ourselves, how can we love others? 

And when we know what we are, then we can find the truth out about others. See what they are. The truth about them. 

And you know what the truth is, the truth about them…

…About you. About me. Do you? The truth is we are all perfect, just as we are. God only loves that which is perfect, and he loves you.

He loves you because you are perfect. You are perfect just as you are. We are all perfect just as we are.”

“I have committed unconscionable crimes”
Gaius Baltar, The Road Less Travelled

“Look, uh, Chief. I’m … I’m here to ask for your forgiveness. About my presumption earlier. You were right, you know. I hardly knew your wife. I’m sorry. Would you mind if I… just, um… I know it’s hard to… make sense of things sometimes. In my own life, I… In my own life, I joined the Fleet as a scientist, as a skeptic, as supposedly a man of reason. Only to have fate turn that all on its head. But I understand now that there is a purpose to it. We change. We evolve. Maybe we even learn something along the way. 

I have committed… Unconscionable crimes. And I have been offered one last chance at redemption. Because I chose to accept my fate, not fight it anymore. I’m so sorry for your loss, Chief. She was a very beautiful woman, your wife. I’m also told quite spiritual. You know, I don’t expect you to believe me, but… I would very much like to have known her better.”

“We have arrived… at Earth”
William Adama, Revelations

David Weddle és Bradley Thompson ismét azt bizonyítják, hogy az egyszerű szavakkal, a tömörséggel milyen érzelmi hatást lehet elérni. A rövid beszéd, a hozzá kapcsolódó képsorok és természetesen a zene együtt gondoskodnak arról, hogy akkor is átérezzük a legénység eufóriáját, ha pontosan tudjuk, mi vár rájuk a Föld felszínén. Én máig képes vagyok együtt örülni Leevel, Roslinnal és Figurskivel, ami azért nem semmi teljesítmény egy sorozattól.

“Crew of Galactica… People of the fleet… This is Admiral Adama. Three years ago, I promised to lead you to a new home. We’ve endured a difficult journey. We’ve all lost, we’ve all suffered, and the truth is I questioned whether this day would ever come. But today, our journey is at an end. We have arrived… at Earth.”

“We are now free to go where we want to go”
Lee Adama, Sometimes a Great Notion

Lee Adama beszédét csupán úgy halljuk, hogy Duallának ismétli el, ami egy egészen más színezetet ad az egésznek, mégis el kell ismerni, hogy néhány remekbeszabott mondatot hallhatunk a sokat megélt képviselőtől. Persze legbelül tudjuk, hogy csak ügyes retorika az egész.

“Ladies and gentlemen, we now have a choice. We can either view this as a catastrophe or an opportunity. I, Lee Adama… ex-acting president, former commander of the obliterated Battlestar Pegasus, Apollo to my friends, I choose the latter. We’re no longer enslaved by the ramblings of Pythia. No longer pecking at the breadcrumbs of the Thirteenth Tribe. We are now free to go where we want to go… and be who we want to be.”

“I don’t want to be human!”
John Cavil, No Exit

A beszédek királya jelzőt már elhasználtam Lee vallomásánál, ezért most igen nagy gondban vagyok a szuperlatívuszokkal. Ez a beszéd — a “szupernóva-beszéd”, ahogy magamban hívom –, sci-fi történeti jelentőségű, ezt mindmáig tartom. Dean Stockwell Emmy-díjat érdemlően alakít, ahogy fortyogva, megvetően beszél az emberi mivoltáról, ahogy az “I’m a machine” közben néz, ahogy a “flowing over me” résznél gesztikulál, és még lehetne sorolni, de a helyzet az, hogy ennek a beszédnek minden mondata, minden tagmondata, de még a szóválasztása is brilliáns. A szöveg fogalmazása, a találékonysága, a mondanivalója egyaránt gyönyörű, amire talán egyetlen író képes az egész stábból, és ez Ronald D. Moore. A legszebben megírt monológok képzeletbeli dobogóján egyértelműen ott a helye a szupernóva-beszédnek.

“In all your travels, have you ever seen a star supernova? Well, I have. I saw a star explode and send out the building blocks of the universe. Other stars, other planets, and eventually, other life. A supernova. Creation itself. I was there. I wanted to see it. And be part of the moment. And you know how I perceived one of the most glorious events in the universe? With these ridiculous gelatinous orbs in my skull. With eyes designed to perceive only a tiny fraction of the EM spectrum. With ears designed only to hear vibrations in the air.

[…]

I don’t want to be human! I want to see gamma rays. I want to hear X-rays. And I want to… I want to smell dark matter. Do you see the absurdity of what I am? I can’t even express these things properly because I have to… I have to conceptualize complex ideas in this stupid limiting spoken language. But I know I want to reach out with something other than these prehensile paws and feel the solar wind of a supernova flowing over me. I’m a machine. And I could know much more. I could experience so much more. But I’m trapped in this absurd body. And why? Because my five creators thought that God wanted it that way.”

“The perfect world”
Sam Anders, Daybreak I.

A hibrid-monológok nem titkoltan az írók kedvelt eszközei volt arra, hogy az agyuk kreatív részében keletkezett mellékterméket kiürítsék. A többségüket valószínűleg nem tudnák megmagyarázni, hogy milyen gondolati síkon keletkeztek, mégis kisültek belőlük néha olyan csodásan megfogalmazott darabok, mint Sam Anders szavai a Daybreakben, közvetlenül azután, hogy megismertük, miért is szeretett igazán sportolni. 

“Spins and turns, angles and curves. The shape of dreams, half remembered. Slip the surly bonds of earth and touch the face of perfection – a perfect face, perfect lace. Find the perfect world for the end of Kara Thrace. End of line.”