Kicsit most már megengedhetek némi offtopikolást magamnak, különösen, hogy egy, az olvasók többségének talán kedves témáról van szó. Bryan Fuller nyilatkozott arról, hogy mennyire jó lenne rebootolni a Star Trek franchise-t tévében, és az alábbiakat mondta:
I’d love to do what Ron Moore did with Battlestar Galactica, which is redefine an existing franchise, knock down certain barriers of perception and make it accessible to a broader audience.
A blog régi olvasói biztosan tudják, hogy milyen jó a kapcsolat a Fuller és Moore között (ajándék bat’leth, a munkájuk iránti kölcsönös tisztelet), aki lemaradt volna róla, annak meghagyom a keresés élményét. Ez a kis mondat szerintem elismerése annak is, hogy Ron Moore volt körülbelül az egyetlen olyan tökös fickó, aki Hollywoodban valaha is ennyire merészen remake-et mert készíteni egy olyan szent tehénből, mint a BSG. Persze ők már a Deep Space Nine-nal is a Star Trek zabigyerekeinek számítottak, szóval megvan mindennek az előképe, de nincs még egy olyan író vagy rendező, aki ilyen mértékben a saját képére merte volna formálni a kezébe nyomott matériát.
Aktualizálni, felfrissíteni, látványosabbá tenni mindenki tud. Egy ’80-as évekbeli horrort könnyű úgy felújítani, hogy csak kivesszük belőle a korszak összes gagyizmusát. Könnyű ráaggatni egy ötvenes évekbeli sci-fi felújítására a remake jelzőt úgy, hogy csinálunk belőle egy popkornmozit ugyanazzal a címmel, és homage jelszó alatt átemelünk pár közismert idézetet vagy karakternevet.
Felismerni egy kiváló alapanyagban rejlő kiaknázatlan lehetőségeket, szakítani az összes képzeletbeli műfaji korláttal egészen más. A Star Trekben vannak kiaknázatlan lehetőségek, de korántsem ugyanúgy, mint a BSG-ben voltak. Jóval nehezebb eset is a remake-elése, ha az ember nem akar megállni egy szörnyetegektől és Bourne-kézitusáktól meg robbanásoktól hemzsegő hatalmas eyecandynél.
Ha maradandóvá akarja tenni, akkor nem a heroizmus, a látvány és az akció pillanatnyi örömére kell koncentrálnia, hanem arra, hogy aktuálissá tegye az alapanyagot. Szakítani kell az eszképizmussal, hétköznapivá, kézzelfoghatóvá kell tenni a Star Treket. A karaktereknek háromdimenziósnak és földhözragadtnak kell lenniük, hogy a néző azonosulhasson velük. Nem lehet minden és mindenki a világegyetem legjobbja és legkülönlegesebbje.
A történetnek nem a világban jelen lévő rossz felett aratott morális vagy fizikai győzelmekről kell szólnia, hanem a hibákról, az emberi esendőségről, és ennek a következményeiről. Politika kell bele, amit nem a csodálatos Föderáció mindenek felett álló mivolta leng körbe. Vallás kell bele, ami áthatja a döntéseket, pozitív vagy negatív irányban befolyásolja a karaktereket, sokszínűbbé teszi a műfajt és változatossá a sztorilehetőségeket.
És ne felejtsenek el egy tökös karaktert nővé tenni.
You always have strong ideas about casting. Purely speculating, which actors are on your wish list for the leads?
Fuller: I want Rosario Dawson. She would be an interesting lead that wouldn’t have to be a captain. I just find her infectiously charming.
How about for the Captain Kirk archetype?
Fuller: I don’t know. The captains are always so tough in terms of who they would be. There’s ethnicity, gender and all these factors to consider. Angela Bassett as a captain would rock my boat, though.