Month: March 2009

Ronald D. Moore végre elkészítette az előző előtti, vagyis a 4×18-as epizód podcastját, és ez meglepően informatív is lett. Majdnem mindig jókat mond, de most aztán különösen belelendült. Titkokra derül fény a Kolónia kapcsán, Daniel kapcsán, a producer beszámol a legérdekesebb és a legrosszabb jelenetek keletkezéséről, és megtudjuk, mire számíthatunk a kibővített változatban. Ezt a podcastot mindenkinek ajánlom, annak is, aki sosem olvas ilyen háttérinfókat. Sok mindent kiemeltem, de ha csak egy-két pont is fontos belőle, akkor is megéri végigrágni magunkat rajta.

A finálé podcastja időben kikerül a netre, mert már holnap rögzíti Ron Moore. 

Ennek az epizódnak a történéseit a tavalyi, Tahoe-tó parti visszavonulásuk idején beszélték meg. Az írósztrájk idején Ron Moore-nak volt ideje gondolkodni a dolgokon, és ennek köszönhetően egész más irányba ment el ez a rész, mint eredetileg tervezték. A korábbi koncepcióról most nem beszélt, ez vagy szóba kerül majd a finálé podcastjában, vagy kikerül a netre/DVD-re a teljes Tahoe-tavi beszélgetéssorozat (ez két-három napnyi anyag).

A negyedik évad első fele előtt is volt egy írói visszavonulás, akkor Las Vegasban (tudnak élni), van esély arra is, hogy azt itt elhangzottakba is belefüleljünk. 

A gépész-Sixszel vitázó specialista eredetileg Figurski lett volna, de a színész épp nem ért rá. Ez azt jelenti, hogy nem fog felbukkanni a fináléban sem?

Az operaházat szándékosan most hozták vissza, hogy ezt a szálat is lezárhassák a fináléban. 

Edward James Olmos rendezői változata úgy 15 perccel hosszabb, néhány úgy jelenetet tartalmaz, néhány pedig simán csak hosszabb, mint a tévés vágás. A DVD-re valószínűleg rákerül. 

Fontos volt, hogy lássuk Roslin betegségének komolyságát. Nem feltétlenül azért, mert a sorozatban fog meghalni, de a rák most már nagyon súlyos. Ezt úgy fogalmazta meg Moore, hogy nem tette egyértelművé, meghal-e Roslin, vagy sem.

Baltar többet beszélt a rádióban, mint amennyit láttunk belőle. Így nyitotta a beszédét: 

“Jó reggelt, itt Isten beszél. Jól hallották, Isten. Élőben a választott prófétáján, Gaius Baltaron keresztül. Ebben a tekintetben a mi Istenünk nem különbözik annyira Pythia isteneitől: ő hozzám beszél, én hozzátok. Sok isten – sok próféta; egy isten – egy próféta. Ki marad ki a körből? Ti. Mindnyájatok. Elárulok egy titkot, amire magam is nemrég jöttem rá. Isten nem fentről beszél, valamilyen kijelölt emberi szájon át. Mindnyájunkhoz szól, a szívünkben, és a mi döntésünk, hogy meghallgatjuk-e.” 

Ez remélhetőleg benne van EJO változatában, de lehet, hogy már előbb kivágták. 

Eredetileg a finálét kétórásra tervezték, ezért az időbeosztások összecsúsztak kicsit. Amíg ez az epizód készült, már javában zajlottak a finálé munkálatai is. Annyira hatalmas lett a Daybreak, hogy mindenkinek dupla munkát kellett végeznie. Gyakorlatilag a két epizódot egyszerre forgatták, egyes jeleneteket egyszerre is osztottak be. 

A gázóriás nem a Jupiter.

Ron Moore ötlete volt, hogy Starbuck ott üljön a vécén, amikor Baltar borotválkozik, eredetileg csak később ment volna be, áttörve Baltar háremén. Így meghittebb a jelenet, abban az ambivalens értelemben, hogy ezek ketten nem is állnak közel egymáshoz.

Moore szerint Starbuck azért árulta el Baltarnak a titkát, mert már nem tudta magában tartani. Leenek megpróbálta már elmondani, Baltar pedig Isten emberének tünteti föl magát, és ha ezzel kapcsolatban Kara cinikus is, akkor is van jelentősége a döntésében. A közös hátterüket tekintve így a legjobb, hogy nagy gyónás helyett dühből mondja el neki az igazat. RDM emlékeztet arra, hogy ezek ketten lefeküdtek egymással, és ez az első alkalom, hogy erre halványan is utaltak. Érdekes lehetett volna, ha erre korábban és hangsúlyosabban visszatérnek.

Az írók egészen meglepték Moore-t az ötlettel, hogy Anderst hibridizálják. Ezzel kapcsolatban kiemelte, hogy mennyire hasznos és kreatív dolog csapatban dolgozni, ez volt az egyik olyan javaslatuk, amit teljes szívvel támogatott. 

Starbuck megölte volna Anderst, amikor pisztolyt szegezett a fejéhez? Igen. Egyértelműen, bizonyosan. Moore-nak kétsége sem fér hozzá. Tudja, hogy klisés a jelenet, amikor Sam elkapja a kezét és magyarázni kezd, de hatásos volt, és működött nekik. 

RDM félt attól, hogy a Sci Fi megint aggodalmaskodni kezd amiatt, hogy Roslinék betépnek, de mivel nem volt olyan tipikus “füves jelenet”, meglepetésére a csatorna egy szót sem szólt.

Ron Moore az elejétől kezdve hangsúlyozta, hogy ez a sorozat a karakterekről szól. Elsősorban dráma, és másodsorban science-fiction. Büszke arra, hogy ezt így tudták végigcsinálni. A sorozat nem a csatákról szól, nem a felrobbanó dolgokról, hanem ezekről az emberekről. Már a minisorozatnál problémázott a stúdió, hogy miért kell ennyit foglalkozni a karakterek felépítésével, miért nem vágunk egyből az akcióra, de Moore már akkor ellenállt. Ő a karaktermomentumok miatt, az életük miatt szereti ezt a sorozatot. Számára ők személyek, akiket jól ismer és szeret, és sokat jelentenek neki. 

Baltar CSI-jelenetét a mikroszkóppal meg a vércseppel nem is forgatták le. Ezekben az inzertekben nem James Callis kezét látjuk, amikor pedig Baltar belenéz a nagyítóba, az egy első évados jelenet, csak nem látszik, hogy hosszabb a haja. Ez nem is volt megírva a forgatókönyvben, de Moore szerint kellett némi átkötés a vécés és a hangáros jelenet közé. 

Az utolsó pillanatban került a forgatókönyvbe, hogy Adama kiküldött egy Heavy Raidert Hera után, mielőtt összeveszett Helóval. Felismerték, hogy Adama nem lenne ennyire nemtörődöm, hogy legalább egy kicsi felderítőakciót ne indítson. 

Voltak változatok, amelyekben a Roslinnal való beszélgetés, és amelyekben a Helóval való beszélgetés volt az, ami miatt úgy döntött Adama, hogy elhagyja a hajót. A végén úgy játszották ki, hogy inkább mindegyik együttese vezessen idáig. 

A forgatókönyvben három különböző temetés volt megírva, egymás után. Andy Seklir, a vágó ötlete volt, hogy mossák össze a hármat. EJO-nak nagyon tetszett a dolog, úgyhogy megcsinálták. Így hangsúlyosabb, hogy milyen kapcsolatban vannak a jelenetek és a szereplőik. 

Starbuck újjászületését a keresztény vallástörténethez kapcsolja, konkrétan Jézus újjászületéséhez. Kara halandó emberi lény (nem cylon!), aki visszajött a halottakból. Ez Gaius Baltar és mindenféle vallásos ember számára hatalmas dolog kell, hogy legyen. Maga az újjászületés egy epikus esemény, és jó ötletnek tűnt, hogy Baltar ezt megragadja, ezzel demonstrálja a maga igazát (saját magának is). 

Ron Moore kitért Starbuck és Daniel kapcsolatára, ami spoileres lehet azoknak, akik szeretnék még magukat fals elméletekben ringatni a finálé előtt: nincs közöttük semmi. Daniel nem az apja Karának. Daniel nem szuperhatalmú cylon modell, nem része a mítosznak. Ron Moore nem szereti tönkretenni a nézők szórakozását, nem szereti a teóriákat megölni, de ebben az esetben úgy érezte, hogy jobb, ha ezeket az elvárásokat lejjebb hangolja még a finálé előtt, nehogy úgy üljünk neki, hogy Daniel felbukkanását várjuk nagyban, és hoppon maradunk, miközben elsikkadunk a valódi történések fölött. A hetes cylon csak azért lett behozva (a számozásbeli hiba javításán kívül), hogy Cavilnek adjanak egy ilyen Káin és Ábel-allegóriát. Ron Moore bocsánatot kért, amiért ezt nem tették nyilvánvalóvá a képernyőn, és félrevezették a rajongóknak.

A Kolóniát a cylonok otthonuknak hívják. Az írók egy percig sem feledkezdtek meg a cylon homeworldről, mi több, a beszélgetéseken rendszeresen “Cylonia” névvel illették, inkább viccesen, mint komolyan. Sokáig nem akartak idejönni, mert féltek, hogy csak csalódást okozhatnak vele, nem lehet eléggé kielégíteni a rajongók fantáziáját. (És most hogy mondja, erről már beszélt egy korábbi interjúban vagy podcastban.)

Az írói visszavonuláskor is beszélgettek még Cyloniáról, és ekkor merült föl a Kolónia ötlete, úgyhogy összekötötték őket. Egy kis spoiler, bár belegondolva egyértelmű a dolog: a Kolónia szívében valahol ott van a Final Five eredeti, földi űrhajója. Az egész szerkezet lényegében aköré épült. Ez azt jelenti, hogy számítsunk egy Majmok bolygója-momentumra?

Ron Moore, ahogy nézte ezeket az utolsó részeket, elismerte, hogy hibázott, és túl sokat mutogatták a hajó javításai körül mászkáló Adamát. Az epizód végén az admirális döntése, hogy elhagyják a hajót, így nem lett kellőképpen hatásos. 

Úgy gondolja, hogy Adama sztoikus, magasztos figuráját meg kellett törni a sorozat végére. Érdekes látni ezt a szilárd figurát, ahogy egymás után érik a csapások, és végül már nem bírja. Azt sosem hangsúlyozták ki, hogy milyen bensőséges a kapcsolata a hajóval, de Moore-nak tetszett az ötlet, hogy a sorozat végére felfedezzük, hogy annyira szereti a Galacticát, mint James T. Kirk az Enterprise-t. Azt gondolta, hogy a nézőknek ez váratlan lesz, ezért emlékeztettek erre folyamatosan az ominózus jelenetekkel. 

A bővített verzióban azt is látni fogjuk, hogy hogyan kezdik meg a Galactica széthordását, miközben Adama a hangár függőfolyosójáról figyel. Ebből emeltek át néhány mondatot és felvételt a következő rész previously-ébe. Rendszeresen kerültek kivágott jelenetek a recapekbe a sorozat történetében, és erre a megoldásra különösen büszke.

Ron Moore egy hangos köszönömmel fejezte be a podcastot.