Rendezte: Edward James Olmos
Írta: Michael Taylor
Történet: Adama nem hajlandó elhagyni a pusztuló Galactica fedélzetét, és Baltar emelkedik föl a remény hangjaként.
Vélemény: Nagyon örülök, hogy az évad végére sikerült a legjobb író-rendező párosokat újra felvonultatni a BSG-ben (mondjuk, ahogy arra sztalker hívta fel a figyelmem, egy Sergio Mimica-Gezzan rendezés még tényleg beleférhetett volna). EJO brilliáns, és elsősorban a színészek rendezője, akárcsak Michael Rymer, ugyanakkor hihetetlen érzéke van a festői képbeállításokhoz és a színekkel való játékhoz.
Michael Taylor, akit a kezdetektől fogva egekig szoktam magasztalni, nem először kollaborál Olmosszal, hiszen a Taking a Break From All Your Worries is közös munkájuk volt. Emellett többek közt az Unfinished Businesst, a Razort és a Sine Qua Nont is neki köszönhetjük, amelyeket azért emeltem ki, mert jellemzően megosztják a közönséget. Innentől kezdve mindenki tudja, mit várhat az írótól.
Kíváncsi vagyok, hogy a hangsúlyok hogyan tolódnak majd el ebben az epizódban. Hirtelen sok mindennel kell foglalkoznunk, hiszen a dupla (tripla) finálé előtt ez az utolsó felvonás, és kulminálódik Baltar szála, a Galactica lassan leépül, Hera eltűnt, az elnöknő haldoklik, Kara nem találja önmagát, és Anders sem ébredt még föl a kómából.
A sok választási lehetőség közül nem tudom, pontosan mennyi mindennel fog foglalkozni az Islanded in a Stream of Stars, netalán lezár-e néhány cselekményt, de kinézek belőle egy lassabb folyású, szűkös, depresszív történetet ugyanúgy, mint egy sok karaktert felölelő enumerációt, amely a Daybreak című minieposz előhangjaként hivatott szolgálni. Erre az utóbbira talán azért van nagyobb esély, mert az érzelmi csúcspontok biztosan minden esetben a fináléra fognak jutni.
Akárhogy is legyen, Michael Taylor biztosan tudott időt szakítani arra, hogy átéljük a szereplők érzelmeit, és ez őt ismerve nem fog kimerülni egy-egy bedobott “We’re all in hell” félmondatban. Ez az egyetlen dolog, amit várok ettől a résztől, egy deka úgynevezett válaszra sincs igényem, csak látni akarok egy jó kis BSG-epizódot, mielőtt mindent belengne a finálé-érzés. A múlt héten megértettem, pontosan mi a célja az íróknak ezekkel az utolsó részekkel, és elfogadom, ha még mindig csak alapoznak, elfogadom, ha mindent más szemmel fogok nézni a finálé után.