A következőkben egy vendégposztot olvashattok Mázlivitéz, azaz Zsolt
tollából, aki Londonban eljutott a Battlestar Starfury elnevezésű találkozóra, és
olyan kedves volt, hogy megkeresett azzal, hogy beszámolót írna az ott
látottakról és hallottakról. A lehetőséget természetesen örömmel
elfogadtam, és remélem, ti is élvezni fogjátok az igazán személyes
hangvételű és részletes leírást.
A Battlestar Galacticával először 2003-ban
találkoztam, egy akkori munkatársam adta oda a miniseries letöltött változatát,
mivel tudta, hogy mennyire szeretem a sci-fit. Sokszor megnéztem, annyira
megtetszett az új ötlet (akkor még nem tudtam semmit a BSG-ről), a komor
hangulat, a karakterek, a látványvilág, szóval az egész. De mivel nem vagyok
egy az internethez nagyon kötődő ember, így nem is nagyon keresgettem utána. Az
újabb találkozásom a bsg-vel évekkel később történt, talán 2005 végén, mikor a
tv2 elkezdte leadni az első évadot. Minden részt felvettem, és többször
megnéztem, de aztán elmaradt a folytatás. Egy barátom jóvoltából megszereztem
később mind a három évadot, és idén a negyedik évad első 10 részét is.
Mindegyiket nagyon imádom, egyszerűen fantasztikusak. Valamikor tavaly kezdtem
el olvasgatni Freevo blogját, amihez külön gratulálok neki, nagyon király, és
köszönöm a lehetőséget a beszámolómhoz.
Egy pár hónapja már kint élek Angliában, és nagyon
megörültem neki, mikor megtaláltam a Starfury Battlestar Convention honlapját.
Itt a lehetőség, hogy találkozzam pár színésszel a sorozatból! Egy kicsit
lelohadt a lelkesedésem, mikor megláttam a jegyárakat (78 font volt darabja), de
hosszas gondolkodás után az utolsó napon, amikor még lehetett jegyet rendelni,
megvettem a két jegyet (magamnak és a barátnőmnek, aki szintén nagyon szereti a
bsg-t). Pár nap múlva meg is kaptam a jegyeket postán. Hurrá, megyünk a
találkozóra!! Már nagyon vártam, szinte máson sem járt az agyam a találkozó
előtti pár napban. A várakozásomat fokozta, a youtube-on talált kis videó is, ami szerint lesz egy meglepetés vendég is. A honlapon mindenféle szépet és
jót ígértek a szervezők (autogram, fényképezkedés a színészekkel, bulik,
versenyek, vásár stb), szóval minden adott volt, hogy egy álmom váljon valóra.
A pénteki megnyitóra és a bulira nem tudtunk elmenni,
mivel aznap dolgoznom kellett, így szombat reggelre mentünk oda (9-kor
nyitották meg aznap a rendezvényt).
A szombati és vasárnapi nap programjai hasonlóak
voltak: délelőttönként fotózások a színészekkel, délután a beszélgetések velük
egy nagyteremben, 5 órától voltak az autogram osztások, és 7 – 8 körül
kezdődtek a bulik.
Nicky Clyne és Jennifer Halley
Megérkeztünk a szállodába, kezdtem izgulni, sokat
járt az agyam, milyen is lesz találkozni a színészekkel. Egy kicsit
kiábrándítóan hatott, hogy a szálloda a rendezvény céljából lefoglalt részén
semmi díszités, poszter, kép, vagy ilyesmi sem volt, ami egy kicsit fokozta
volna a hangulatot, de sebaj úgy sem a külsőségek számítanak. A bejárat
közelében egy hosszú asztalon a meghívott színészekről lehetett fényképeket
vásárolni 10 fontért, de akkora volt a tömeg, hogy még meg sem tudtuk nézni,
hogy milyenek a képek, így inkább elmentünk beregisztrálni, ahol megkaptuk
a hétvégi belépőket, illetve a végleges
programfüzetet, amiből kiderült ki is a meglepetés vendég, illetve kiderült az
is, hogy korábbiakhoz képest volt két
változás is. Tehát a színészek: Tahmoh Penikett (Helo), James Callis (Baltar),
Michelle Forbes (Admiral Cain), Jennifer Halley (Seelix), Mark Sheppard (Romo
Lampkin), Nicki Clyne (Cally) és Katee Sackhoff (Starbuck) (ő volt a meglepetés
vendég). James és Tahmoh mellett Kateevel is találkozhatunk (ők a kedvenceim)!
Ennek nagyon megörültünk.
Michelle Forbes és Katee Sackhoff
A regisztráció után felfedeztük a többi helyszínt
is, a nagytermet (színpad és egy csomó szék), és a vásárt, ami egy kis teremben
volt berendezve. Itt volt kb. 4 eladó, akik különböző sci-fi filmekkel, és
egyéb filmekkel kapcsolatos tárgyakat, játékokat árultak, de furcsa módon bsg-s
cuccokat alig (pár kitűzőt, bábut lehetett szinte csak kapni, amik ráadásul
elég csúnyák voltak). Ezen eléggé meglepődtünk, hiszen hol máshol lehetne jól
eladni bsg-s dolgokat, ha nem egy ilyen találkozón.
Izgalommal vártuk már az első fotózkodást, ami James
Callisszal volt. Mindegyik fotózásra külön kellett regisztrálni és fizetni, mi
ővele és Kateevel szerettük volna egy-egy fotót (illetve többre nem nagyon volt
pénzünk). Végre elérkezett a pillanat, mikor bementünk a terembe és megláttuk
élőben. 🙂 Fura volt látni civilben, a filmen kivül. Gondoltam, hogy nem egy
óriás, de meglepődtem, hogy mennyire alacsony. 🙂 Amúgy közvetlen és nagyon
kedves volt, de sajnos gyorsan pörgették a szervezők a fotózást, beszélgetésre
nem volt lehetőség, de nagy zavaromban nem is nagyon tudtam kinyögni semmit
értelmeset sem.
Aznap vittünk magunkkal egy kis plüss sárkányt, amit
a barátnőmtől kaptam, mikor kijöttem Angliába, és a nagy kedvencünkről
Baltarnak lett elnevezve. Mikor a fotózáskor James mellé álltunk, megkértem,
hogy tartsa a kezében a fotón (szerettük volna, ha a két Baltar egy fotón
szerepel). 🙂 Persze nem értette a dolgot, de aztán elmagyaráztam neki, hogy
miért is van az ott nálunk. Azért a fotón látszik, hogy valószínűleg azt
gondolta, hogy mit is tart a kezében, és hogy került az oda. 🙂
Túl voltunk az első találkozáson. A rövidsége
ellenére nagyon jó volt látni, és kezet fogni azzal az emberrel, akit annyiszor
láttam már a sorozatban, és akit nagyon jó színésznek tartok. Ezek után már
nagyon vártuk a barátnőmmel a Katee Sackhoff fotózást, főleg, hogy arra
előzőleg nem is számítottunk.
Sajnos a szervezők semmi olyanra nem gondoltak,
amivel el lehetett volna ütni az időt a sok várakozás közt, így csak abban a
pár rajongóban tudtunk gyönyörködni, akik különféle bsg-s jelmezbe öltöztek be
(persze a legnépszerűbb a pilóta jelmez volt).
James Callis és Mark Sheppard
A második fotózásig "szinte" elrepült az
idő, és már azon vettük észre magunkat, hogy már ott is állunk a sorban, és
nézzük a fotózást Kateevel. A macsós pilóta helyett ott állt egy talpig nő.
Hihetetlenül kedves volt mindenkivel, volt akivel váltott is pár mondatot, de
néha úgy nyávogott, mint egy macska. :)) Talán ez volt a legmeglepőbb így
elsőre. Persze ez is egyfajta szerep volt, és nagyon jó színésznő. A fotózáskor
volt egy kis kavarodás, hogy ki hova álljon, de egyébként ez is gyorsan
lezajlott. Ha lehet ő még nagyobb hatással volt rám, mint James Callis, nagyon
ért hozzá, hogyan vegye le az embert egy pillanat alatt a lábáról.
Ezek után már alig vártuk a beszélgetéseket velük.
Korábban a youtube-on láttam pár felvételt korábbi találkozókról, és tudtam,
hogy ezek mennyire jók.
Sajnos ezekről a beszélgetésekről én nem készítettem
jegyzeteket (ahogy láttam páran bőszen írogattak a beszélgetések alatt), így
magukat a beszélgetéseket nem tudom visszaadni, ráadásul nem is mindig értettem
mindent. A szombati beszélgetések ilyen sorrendben zajlottak le:
– Jim Swallow (egy régebbi bsg játék fejlesztője),
– Jennifer Halley és Nicki Clyne,
– Michelle Forbes és Katee Sackhoff,
– James Callis és Mark Sheppard,
– végül Tahmoh Penikett egyedül.
Maguk a beszélgetések a nagyteremben voltak, ahová
mind a kb. 320 vendég befért, a színészek egy kis színpadon csücsültek
fotelokban, a kérdéseket pedig a rajongók tehették fel nekik. Amikor nem voltak
folyamatosan kérdések (pl. főleg Jennifer és Nicki esetében), akkor a színészek
jól elszórakoztatták egymást és a közönséget.
Egy-két momentumot azért vissza tudok idézni, pl.
mikor Michelle Forbestól megkérdezték, hogy Star Trek v. BSG, mire ő
visszakérdezett viccesen, hogy ez most komoly-e. Azt mondta, hogy a Star Trek
már 10-en éve volt, de persze konkrét választ nem adott, hogy melyik. 🙂 Katee
mesélt arról, hogy ő az életben egyáltalán nem olyan személyiség, mint
Starbuck, hogy ő egy otthon ülös, nem annyira magabiztos ember, de szereti az
ilyen szerepeket, ahol magabiztos, erős nőt alakíthat, és ahol sokat
lövöldözhet. 🙂 Mesélt egy korábbi találkozóról, ahol megkérdezték, hogy
mennyivel megy egy Viper, mire azt válaszolta, hogy annyival, amennyivel
tolják. 🙂
Vagy amikor Tahmoh mesélt a forgatás azon részéről,
mikor a capricai üldözést vették fel, és két segéd egy cyclon robot felsőtestét
vitte az egyik jelenetben. A segédek állandóan komoran, gonoszan néztek rá,
mire ő azt mondta nekik, hogy srácok hagyjátok abba, ti úgy sem lesztek benne a
filmben. 🙂
Jennifer Halley és Nicki Clyne-hoz az első kérdés az
volt, hogy ha egy bsg-s naptárat kellene összeállítaniuk, kiket raknának bele,
mire Jennifer azt válaszolta (hosszas gondolkodás, és húúzás után), hogy
kiskutyákat. Persze Nicki válasza ezek utána kismacskák volt, amin jót
nevettek. Végül az egész beszélgetésük alatt újra és újra előjött a naptáras
téma, amin állandóan röhögtek. 🙂
Becsatoltam pár képet a beszélgetésekről, a minőség
nem igazán jó, de elég messze ültünk a színpadtól, ráadásul csak a
beszélgetések első öt percében lehetett vakuzni.
A délelőtti fotózásokon készült képeket délután már
be is tudtuk gyűjteni, ezek nagyon jó minőségű, szép képek lettek,
természetesen alá is írattuk ezeket a színészekkel másnap (erről egy kicsit
később írok még).
Aznap az esti buli előtt volt egy jelmezverseny,
ahol a színészek alkották a zsűrit, és ahogy már írtam napközben is lehetett
látni egy-két fanatikus rajongót, amint mindenféle bsg-s jelmezben mászkál, de
este felé exponenciálisan megnőtt a számuk. Volt Hatos piros ruhájába öltözött
nő, pilóta, kommandós, battlestar parancsnok.
A győztes cylon
A napközben elfogyasztott söröknek és a minimális
kajának hála, a verseny kezdetére egész jó hangulatba kerültünk, és már vártuk,
hogy mi fog kisülni ebből. A verseny előtt az egyik szervező bemondta, hogy
Michelle Forbesnak hamarosan születésnapja lesz, így egy hatalmas képeslapot
alá lehet írni neki. Barátnőmmel alá is írtuk (Happy birthday from Hungary és
persze a nevünk). Nagyon örült neki a színésznő, látszott rajta, hogy
meghatódott (a rajongók még el is énekelték neki a happy birthdayt.
Ezután kezdődött a verseny, amin a bsgből szerepelt
pilóta, kommandós, régi és új cylon (ez nagyon állatra sikerült), Romo Lampkin
és az ötödik még ismeretlen cylon (fehér csukjában). 🙂 Meglepetésünkre más
filmekben szereplő karakterekkel is lehetett nevezni, így megjelent pl. a nővér
ruhás Joker, a Resident Evil-ből a főhősnő és pár olyan karakter is, akiket nem
ismertünk fel (sztem különböző angol, amerikai rajzfilmekből, fantasyból).
Végül az új Cylon nyert, a második Joker lett. A verseny után kimentünk
kiszellőztetni a fejünket, ahol úgy 50 méterről kiszúrtam egy rohamosztagosnak
öltözött emberkét, aki a Három testőrök között ácsorgott, persze rögtön
lefotózkodtam velük is. 🙂
Mivel a verseny után egy szimpla disco volt, így
barátnőmmel az indulás mellett döntöttünk, a színészek már úgy sem jelentek meg
(kivéve Mark Sheppardot, aki jópár rajongóval beszélgetett egyszerre).
Alig vártam, hogy vasárnap visszamenjünk, de sajnos
egy családi kötelesség miatt csak fél 3 körülre tudtunk kiérni aznap. Így
lemaradtunk Michelle Forbes és Nicki Clyne beszélgetéséről, valamint Jennifer
Halley "faggatásáról" :), de még elértük Mark Sheppard és Tahmoh
Penikett beszélgetésének végét, de valahogy ez nem volt annyira érdekes, főleg
mivel sok kérdés a készülő Dollhouse-szal volt kapcsolatos. Utána aznap már
csak Katee Sackhoff és James Callis beszélgetése volt, amit én nagyon vártam,
de végül valahogy ez sem volt annyira pörgős, érdekes, mint az előző napiak
(vagy csak én voltam fáradtabb). Persze azért az vicces volt, amikor feltették
Jamesnek azt a kérdést, hogy szerinte Baltar hogyan szeretne meghalni, mire a
válasz az volt, hogy orgazmus közben. 🙂
Nagy nehezen találtunk két rövid videót a
beszélgetésükből, ezeket itt tudjátok megnézni:
Erre napra így már csak az aláírások maradtak, ahol
újra találkozhattunk a színészekkel. Tűkön ülve vártam már, hogy sorra
kerülhessünk és bemehessünk. Mi a két közös fotón kívül az első évad borítóját,
illetve az én belépőmet írattuk alá a színészekkel. Egy embernek színészenként
ingyen csak egy személyes dolgot lehetett aláíratni, újabb aláírásért egy kupont
kellett venni. Így egy kicsit sakkozni kellett, ki mit írjon alá.
Mindegyik színész egy asztalnál ült, mindegyikük
mellett egy asszisztens. Az asszisztensnek kellett odaadni az aláírandó
cuccokat, és elmondani mit, hogyan szeretnél látni rajta. Még az ajtóban
egy-egy kis postitre leírták a keresztnevünket, hogy a színészek tudják, hogy
kell írni. Először Kateehez kerültünk, akivel először a fényképet, majd a
borítót írattuk alá. A borítóra ráírattam vele, hogy a legnagyobb mo-i
rajongónak. :))) Sajnos beszélgetésre nem volt nagyon lehetőség, mivel elég
hosszú sor volt, sokáig időzni egy-egy színésznél nem lehetett.
Következett Michelle Forbes, aki nagyon jó fej volt.
Miközben aláírta a borítót és a belépőmet, megmondtam neki, hogy mi is aláírtuk
neki az előző napi szülinapi képeslapot, és Mo-ról jöttünk csak erre a
találkozóra (egy kicsit füllentettem, bocsánatos bűn :)). Nagyon meglepődött,
és persze mondta, hogy ez aztán az elhivatottság, és méltatta az
erőfeszítésünket. Rá is írta a borítóra, hogy Viva la Hungary. :)) Aranyos volt
nagyon.
Utána Tahmoh Penikett jött, vele csak simán
aláírattuk a borítót és a belépőt, és máris Mark Sheppardhoz kerültünk. Mivel
nem vettünk Jennifer Halleyről és Nicki Clyneról készült fotókat, így őket ki
kellett, hogy hagyjuk (ők voltak a bónusz vendégek, és velük csak így lehetett
aláíratni személyes tárgyat). Mark Sheppard is jó fej volt, több emberrel is
dumált aláírás közben, de nekem nem volt nagyon mondanivalóm hozzá, így csak
simán aláírta a dolgokat.
Utoljára James Callishez mentünk, amit nagyon
vártam. Ő is nagyon jó fej volt, és közvetlen. Persze felismerte a fotót, amin
a kicsi sárkány Baltart tartja. Egy kicsit el is gondolkodott, hogy mit írjon
rá fotóra, végül ezt írta rá: Dear Zsolt and Maja – will the real Gaius Baltar
– please stand up! :)) Vicces. 🙂
Az aláírások után kezdődött a záró ünnepség, ami
kemény 20 perces volt. Sajnos vasárnap már nem voltak jelmezbe öltözött
rajongók, amik előző nap feldobták egy kicsit a hangulatot, és a záró ünnepség
is elég laposra sikerült. A szervezők mindenkinek megköszönték a segítséget
(sok önkéntes dolgozott a rendezvényen), a főszervező megköszönte a színészeknek
az ottlétüket, és persze a rajongóknak is. Mindegyik színész mondott pár
mondatot, utána vége is volt az "ünnepségnek". Katee Sackhoff itt
sajnálatosan elszólta magát, hogy másodszor van a tengerentúlon, de hogy nem
tudja, hogy hol is van pontosan. Jennifer Halley elmondta, hogy neki ez volt az
első ilyen találkozója, és nagyon jól érezte magát, és már nagyon várja a
következő alkalmat. Mark Sheppard szerint ezen a rendezvényen a szervezők és
rajongók, a többi találkozóval ellentétben, itt nagyon közvetlenek voltak.
Az ünnepség után a színészek már el is mentek, és
újra csak a disco volt, így mi is elmentünk a barátnőmmel.
Hát ennyi volt.
Összeségében hatalmas élmény volt ezekkel a
színészekkel találkozni élőben, még ha csak rövidke pillanatokra is. De
igazából két dologban csalódtam. Többet vártam az esti buliktól, főleg, hogy
mindegyiknek volt témája, amikből semmi sem lett, és többet vártam esténként a
színészektől is, de valószínűleg csak én képzeltem túl sokat (ők is emberek,
gondolom pihentek). A másik dolog, amiben mindketten csalódtunk a barátnőmmel
az a szervezés volt. Ennyi pénzért többet vártunk volna. Az egésznek nem volt
hangulata, a vásár röhejes volt, igazából a beszélgeteseken (amik nagyon jók
voltak) és az esti "bulikon" kivűl csak várakoztunk mindig valamire.
A hely nem volt feldíszítve (hacsak a 3 posztert nem számítjuk annak). Egy-két
kis dologgal simán feldobhatták volna a helyet, pl. hogy kirakhattak volna
mondjuk két hangfalat, hogy szóljon a filmzene, és mondjuk egy kivetőt, hogy
menjen mindig valamelyik rész. Szerintem már csak ennyi is sokkal jobb
hangulatot teremtett volna.
Persze lehet, hogy csak mi csóró magyarok vártunk
túl sokat ettől az egésztől, valószínűleg az angoloknak a jegyárak, és az hogy
szinte mindenért pluszban fizetni kell nem számított sokat. De persze nem
bántam meg, hiszen találkozhattam a kedvenceimmel, és ha lehetne újra elmennék.