Beláthatatlan következmények

Hogy Adama
admirálist idézzem, ez a rész annyira jó volt, hogy nem akartam, hogy
vége legyen. Sőt, tulajdonképpen már az egész évaddal kapcsolatban így
érzek, és ha ez így folytatódik, nem is fogom bánni, ha kicsit rá kell
pihennünk erre a tíz részre, csak ne húzzák sokáig azt a nyavajás szünetet.

http://battlestar.freevo.hu/files/gwctd5.jpg

Hát igen, a Guess What's Coming to Dinner
felülmúlta az elvárásokat, gyorsabban pörögnek az események, mint azt
reméltük. Ezért is olyan jó a Battlestar Galactica, mert ilyen sokszínű
bír lenni: megvannak a sokak által a Lostnak tulajdonított
misztikus-rejtélyes sztorielemek,
amelyek izgalmassá teszik, de az egész mit sem érne a ritkán látott
kidolgozottságú karakterek és a finoman hangolt dráma nélkül. A kettő
együtt pedig csak úgy működhet ilyen jól egyszerre, ha a feladatot el
tudják vinni a vállukon a stáb tagjai is, és ennek láthattuk most a
mintapéldáját, amihez bizony kevés másik sorozat bír felérni minden
fronton.

Nehéz
erről az epizódról részletekbe menően beszélni, pedig megnéztem
néhányszor. Annyira magával ragadó a cselekménye, hogy hajlamos voltam
elveszni benne, és csak sokadjára észrevenni az olyan nüanszokat, amelyek istenigazából kiemelik a sorból a Guess What's Coming to Dinnert. Annyira sok volt a vízválasztó esemény, hogy nehéz beszélni bármi másról mellettük.

http://battlestar.freevo.hu/files/gwctd7.jpg

Kezdem azzal, amit még a múlt héten tettem szóvá. A legutóbbi epizódmustrám óta ugyan rájöttem, hogy Samre biztosan nem vár büntetés Gaeta
meglövése miatt, de örülök, hogy a képernyőn is érintették valamennyire
a témát, még ha nem is magyarázták el szájbarágósan, hogy mi zajlott a
háttérben. Gaetát kivéve ugyanis mindenkinek érdeke, hogy ne derüljön ki, hogy zendülés volt a Demetriuson.

Helóék elég súlyos büntetésre számíthatnának, a cylonok
szándékait pedig eléggé akadályozná, ha kiderülne, hogy mennyi
összekülönbözés volt miattuk és velük, mielőtt idejutottak. Az, hogy Tigh magától feltételezi-e (teljes joggal), hogy valamelyik cylon lőtte meg a hadnagyot, vagy ezt hazudták neki a Demetrius emberei, nem derül ki, de simán el tudom képzelni, hogy rákenték az egészet arra a Sixre, aki Barolayjel is végzett. A lényeg, hogy ez a magyarázkodás nem lopta el a képernyőidőt a fontosabb események elől, de még kérdéses, hogy fog-e Gaeta beszélni, ha felépül.

http://battlestar.freevo.hu/files/gwctd8.jpg

Ha már a megnyomorított hadnagynál tartunk, akkor felhívom a figyelmet, hogy nagyon érdekes dolgokat ír a daláról Bear McCreary a blogján. Az ötlet akkor merült föl, amikor Alessandro Julianiról kiderült, hogy operaénekesnek is tanult fiatal korában (valamelyik találkozón már be is mutatta a rajongóknak a tehetségét).

Michael Angeli megkapta az engedélyt, hogy megírja a szöveget, amelynek a Gaeta's Lament címet adta, majd Bear komponált alá egy dallamot és kísérőzenét, amelybe Alessandrónak is jócskán volt beleszólása, és így jött létre ez a ballada, amely végül a színész csodálatosan szívszorító hangjával együtt igazi mesterművé fejlődött. Tényleg csak a tökéletes jelzővel tudom illetni, a megfelelő pillanatban mindig a megfelelő hangerővel
hallhattuk, a hangszerek mindig a megfelelő pillanatban léptek be, a
végén pedig nagyon szépen rezonált az utolsó sor a hibrid
felébredésével, Michael Angeli rejtett szándékainak megfelelően. Én pedig megkaptam vele a karakterközpontú B-szálamat, amelyet úgy reméltem.

http://battlestar.freevo.hu/files/gwctd1.jpg

A fő cselekménysodrásból először is a fantasztikus űrjeleneteket
kell megemlítenem. Csak most figyeltem fel rá, hogy a hajók mennyit
mozognak, úsznak "álló helyzetben" is, amire eddig szerintem nem
fordítottak figyelmet az animátorok. Az egyetlen furcsaság, hogy a gyűrűhajót sikerült megjavítani a premier óta, de a tömény látványért cserébe még ezt is el lehet nézni.

A Kvórum-jeleneteknek ismét csak örültem, Lee és Roslin párbeszédei különösen tetszettek. Az elnöknő
megnyilvánulása arról, hogy a tanács tagjainak semmi köze a flotta
jólétéhez, amíg ő betölti a posztját, erősen autokrata
beállítottságról tesz tanúbizonyságot. Nemcsak arról van itt szó, hogy Roslin félti a pozícióját, mint az emberiség vezetője, hanem a fejébe is szállt a hatalom, a nyilvánvalóan csak félig-meddig kompetens politikusokból álló küldöttgyűlést pedig messzemenően lenézi és negligálja. Éppen ezért volt hatásos az a momentum a gyengélkedőn, mikor Leet előre le akarja beszélni a seggnyalásról, pedig az azt jött bejelenteni, hogy a leváltását fontolgatják.

 
http://battlestar.freevo.hu/files/gwctd9.jpg

Az elnöknő
arcán is tükröződik a felismerés, hogy a próféciák ellenére sem
körülötte forog a világ, nélküle is tud levegőt venni a flotta, sőt, a Kvórum is működik a jelenléte nélkül. Natalie
bemutatása előtt már így is beszél a kollégáihoz, félreteszi a szokásos
(gondolom, a képviselők számára unalmassá váló) érvelési szisztémáját,
és a cylonra bízza a magyarázatot. Érdekes, hogy ehhez Lee tanácsára volt szüksége. Végre egyenes az embereivel, ami különösen Baltar
kritikája után szembetűnő, aki szerint a patriotizmus retorikájával
valójában csak sötétségben tartja a flottát és a körülötte levőket.
(Mellesleg mi ez, ha nem a legnagyobb diktatúrák első számú eszköze? Mi
ez, ha nem direkt utalás Bush módszereire?)

Talán most már hajlandó lesz azt is belátni az elnöknő, hogy Lee Adama valóban nem ellene dolgozik. Képes volt Baltar tárgyalása miatt elfeledni az elmúlt éveket, amikor a pilóta, az ő Apollo
századosa katonai tanácsadónak csapott fel a kedvéért, fegyvert emelt
miatta egy felettesére, az apját és a hivatását megtagadva vele tartott
Kobolra, amikor a flotta kettészakadt, és még sorolhatnám, hányszor bizonyította Lee a lojalitását a demokrácia felé, amelyet most épp ő, az eszme legfőbb reprezentatív személyisége tipos sárba.

http://battlestar.freevo.hu/files/gwctd10.jpg

Roslin azonban képes a belátásra, bár lehet, hogy csak a saját hatalmát féltve adott igazat Leenek. Ugyanakkor Starbuckkal szemben is megtörik, amikor kiderül, hogy az őáltala kijelölt jövőkép nem is feltétlenül ellentéte a cylonok
tervének. Az, hogy a hibrid őt is megemlíti a próféciájában, csak egyet
jelenthet, hogy mindnyájan ugyanannak a nagy tervnek a részesei, és nem
ellenlábasok két különböző útvonalon.

Natalie beszéde a Kvórum
előtt a sztori szempontjából nem a küldöttség megnyugtatása miatt
fontos, ez egyértelmű. Egyrészt azzal, hogy a halandóságukról beszél,
ráébreszti Starbuckot, hogy mit jelenthet az ő szerepe, mint a halál hírnöke. Egyre valószínűbb, hogy a végzetet ő épp a cylonok számára hozza el, hiszen a kulcsszerepe teljesen nyilvánvaló a halandóvá tételükben. Nem csodálkoznék, hogyha a Földet az emberek és a cylonok valóban együtt érnék el, ugyanakkor ez csak azt jelentené, hogy egy Leoben, egy Caprica Six és egy Athena marad fenn az egész fajból.

http://battlestar.freevo.hu/files/gwctd11.jpg

Emellett Natalie-t ez a találkozás ébreszti rá az emberek milyenségére, arra a tényre, hogy ironikus módon a cylonok
megbízhatóbbak, mint az emberiség, genocídium és háborús bűnök ide vagy
oda. A két nép szövetsége egy jó ideje ott lógott a levegőben, ám Új-Caprica
óta tudjuk, hogy ez nem működik ilyen egyszerűen. A tanulságokat
mindenki leszűrte azokból a hónapokból, és mi is tudjuk, hogy csak úgy
alakulhat ki fegyverszünet, hogyha tétje is van. És itt rejlik Ron Moore és csapata zsenialitása, akik jóformán kényszerűségből hozták be a Final Five-vonalat a történetbe, de okosan felhasználták őket arra, hogy békét teremtsenek a két nép között.

A megnyugvást azonban nem könnyű elérni, valószínűleg az öt utolsó cylon
lelepleződése sem egy nagy, patetikus összeboruláshoz vezet majd. Az
alkotók ennél profibban játsszák ki kártyákat azzal, hogy a Final Five
jelenlétét a kényszerű béke eszközévé teszik, és későbbi konfliktusokat
alapoznak meg általuk. A Földdel való kapcsolatuk nem is bonyolítja,
hanem éppenséggel egyszerűsíti a háttérben húzódó mitológiát, nem
mellesleg pedig fontossá teszi őket mindkét fél számára. A zsilipen
ezek után legalábbis biztosan nem lökhetik ki őket, és igen, kezd
összeérni a sokáig egymástól függetlennek tekintett otthonkeresés és a cylon misztikum története.

http://battlestar.freevo.hu/files/gwctd12.jpg

Nemcsak a nagy léptékű dolgok, hanem a kisebb szálak is egyre jobban összefonódnak, a mostani epizód végén Baltar és Roslin lassan épülő sztorija is találkozik. Máris nem tűnik fölöslegesnek a lassan és részletesen bemutatott jellemfejlődés, amin ezek az emberek keresztülmentek idáig. Állítom, minden eddigi, fokozatosan bemutatott és aprólékosan kidolgozott karaktersztori meg fogja hozni a gyümölcsét, nem helykitöltés
céljából időztünk el ennyi szereplő fölött a korábbi epizódokban. Talán
meg is tudjuk majd bocsátani azt a néhány fölösleges jelenetet a
jövőben az íróknak, amelyek látszatra nem tettek hozzá semmit az addig
elmondottakhoz.

Hadd emeljem ki néhány kedvenc momentumomat az epizódból: Sam Anders őrült tekintete, amikor a cylon sorstársaival beszél Gaetáról; Roslin megjegyzése Torynak,
hogy neki mindegy, hogy imádkozva vagy hogyan tölti térdeléssel az
éjszakáját; és az összes olyan pillanat, amikor a rendező nem az éppen
beszélő szereplő arcát mutatja meg nekünk, hanem azt, aki hallgatja őt. "Bosszú", mondja Natalie az előtte ülő fogadóbizottságnak, mire az elnöknő lesüti a szemét, mert a cylon bizony rátapintott a lényegre. "Halandóság", mondja a küldöttgyűlés előtt, Roslin arcán pedig halvány káröröm suhan át, annyira halvány, hogy Mary McDonnellnek kell lennie az embernek ahhoz, hogy ezt érzékeltetni tudja.

Wayne Rose kiváló munkát végzett, nemcsak a látványos űrjelenetekkel, hanem a karakterek megragadásával egyaránt, Bear McCreary pedig fantasztikusan használta föl a Gaeta dala számára megírt zenét a kettős csúcspont aláfestésére az epizód végén. Natalie, a létező legszebb Hatos-példány viszont nagyon hiányozni fog.