Az érdemtelenül ritkán látogatott rovatom ez alkalommal
kissé rendhagyó lesz, mert képtelenség, hogy egy negyedik évadját
taposó sorozat egyik fő karakterét teljes mélységéig kivesézzem. Sint
már így is teljes személyiségprofilt készített róla, én most
megpróbálom lerántani a leplet Dr. Gaius Baltar sötét múltjáról, arról,
amelyik a megszületése elé nyúlik vissza. A Final Five ismeretlen
története után itt van a doktoré is, lássuk, az ő figuráját honnan
merítette Ronald D. Moore.
A
fenti képen nem James Callis és az egyik imitátora látható, hanem –
Star Trek-nézőknek nem kell bemutatnom – Alexander Siddig, azaz Julian
Bashir, akire a második "doktor" vonatkozik a címben. Ő volt ugyanis a Deep
Space Nine piszkos titkot rejtegető orvosa. Vajon puszta véletlen, hogy
a mindkét sorozat fölött atyáskodó Ronald D. Moore egy hozzá ennyira
hasonló színészt kasztingolt Baltar szerepére? A tovább mögött
meglátjuk.
Alexander Siddigről tudni kell, hogy Szudánban látta meg a
napvilágot egy kicsit más néven, de angol anyja révén Nagy-Britanniában
nőtt fel, és ott tanulta meg a Received Pronounciationt, azt a
beszédstílust, amit még az anyanyelvű angolok is úgy tanulnak, és
nagyjából két százalékuk beszéli összesen. Muszlim vallásúnak tartja
magát.
James Callis egy kelet-európából származó zsidó család tagja, de
született londoni. Ugyan a természetes akcentusa kicsit más, de a
színészeti akadémián elsajátította azt az RP-t, amelyet Dr. Gaius
Baltarként is használ, akárcsak Siddig tette Bashir szerepében. A
két színész között hat év korkülönbség van, és fizikai felépítésük is
eltér, ám az arcvonásaikban nem lehet nem észrevenni a hasonlóságot. Az
orruk egyforma, a szemeik nagy, kerek szemek, összességében véve
ugyanolyan ártatlan, naiv a fizimisájuk. A színészi játékuk is megdöbbentően hasonló, magukban hordoznak némi gyermeki esetlenséget és valami felsőbbrendű kulturáltságot egyaránt, amelyet a perfekt brit akcentusok csak erősítenek.
A Battlestar Galactica indulásakor (mikor még hatmillióan
nézték az első epizódokat…) sokakat egyszerűen nem lehetett
meggyőzni, hogy nem Alexander Siddig játssza Baltar doktort. Ma már
ugyan nem fordul elő ilyesmi, de 2004-2006 között a rajongói
találkozókon szégyenletesen sokan kértek Siddigtől autogramot
Baltar-fotóra, és ugyanúgy Callistől Dr. Bashir képére. Mindketten
hamar megszokták a kínos helyzetet, és mosolyogva írták alá egymás
fényképeit azzal, hogy "Juliának James Callistől, NEM Alexander
Siddigtől", és ellenkezőleg.
Hogy mi az oka a véletlen egybeesésnek, hogy két, egymásra ennyire zavarbaejtően hasonlító ember szerepeljen doktorként Ronald
D. Moore egy-egy sorozatában, arra konkrét bizonyíték nincs, de az
igazság az, hogy nemcsak a színészek, hanem a karaktereik közti egyezések is
szembetűnőek. Talán ez is közrejátszott abban, hogy 2004-ben a brit
színész kapta meg Baltar szerepét, ám az igazat megvallva David Eick
volt az, aki James Callis meghallgatása után jóformán nem is volt
hajlandó más aspiránsokkal foglalkozni, tudta, hogy megtalálta az
emberét. Ennek ellenére nem sikkadhatunk el bizonyos tények fölött.
Ron Moore a harmadik évadban csatlakozott a DS9 írói
stábjához, így kellett elboldogulnia a már kidolgozott karakterekkel.
Akkor még meglehetősen szórakoztató, de egyoldalú karakternek
ismerhettük meg hősünket, Dr. Bashirt: a Csillagflotta egyik
legtehetségesebb orvosának indult, aki sohase beszélt a múltjáról és a
családi hátteréről, ellenben roppantul művelt és jó modorú férfinak
ismerhettük meg, aki a szakmáján kívül is számtalan dolog iránt
érdeklődött. A sorozat folyamán megismertük szenvedélyét a történelem
és a sportok iránt is, ismeretei igen széles skálát lefedtek.
Mindemellett imádta a nőket, a viselkedése azonban igencsak esetlen,
néha komikus és nevetséges volt. És rejtegetett egy nagy titkot.
Miután megismertük szerencsétlen sorsú, a társadalom
számára meglehetősen haszontalan szüleit, nemsokára kiderült a
doktorról, hogy születési rendellenességgel látott napvilágot,
szellemileg jócskán elmaradt a társaitól. A Bashir család mindent
megtett azért, hogy egyetlen gyermeküket alávethessék egy illegális
génmanipulációs eljárásnak, amelynek eredményeként a fiatal Julianből
igazi lángelme vált, az agya olyan gyorsan forgott, hogy vissza kellett
magát fognia, hogy ne tűnjön ki az iskolában.
Azok után, hogy minderről tudomást szereztek a kollégái is, nem titkolta tovább a tehetségét.
Fejben gyorsabban számolt, mint a komputer, és, ami azt illeti, egy
hozzá hasonló kis csapattal egy alkalommal kiszámolta a Föderáció
számára a lehető legoptimálisabb jövőt, azaz megjósolta az elkövetkező
harminc-ötven év történéseit. Ebben az új szerepben már egy sokkal
komolyabb, aligha nevetséges személyiség vált a doktorból. Nem fogjátok
elhinni, kinek köszönhette az ötödik évadban ezt a változást a
karakter: Ronald D. Moore-nak. Ő volt az, aki kitalálta az egész
koncepciót adoktor rejtett zsenialitásáról.
Hozzá képest Dr. Gaius Baltar szegény sorban nőtt föl, és
sosem beszélt senkinek a múltjáról és a családi hátteréről. Ennek
ellenére a flotta legműveltebb és legjobb modorú férfijaként ismertük
meg, akinek az ismeretei gyakorlatilag az összes létező
természettudományra kiterjednek valamennyire. Köztudottan imádja a
nőket, ám gyakran kerül miattuk nevetséges helyzetekbe (különösen, ha
egy bizonyos képzeletbeli szőke nőről van szó), és esetlen viselkedése gyakran vezet komikus helyzetekhez. És rejteget egy nagy titkot.
Mindmáig nem tudja róla senki – bár egy alkalommal csaknem lelepleződött -, hogy ő
tehető felelőssé az emberiség kiirtásáért. Erről a történetről nem
beszélek sokat, hiszen mindenki ismeri, de érdemes megjegyezni, hogy
Bashirhez hasonlóan nehezen tört fel a szülői körülményekből, igaz,
teljesen önerőből jutott oda, ahova. A brilliáns elméje tette híressé,
és szeretett is kérkedni vele. Pillanatok alatt számolt ki fejben
bonyolult összefüggéseket, képes volt memorizálni a cylonok
asztrometriai adatait a Föld felé vezető útról, és – feltehetően
szintén elképesztő elméjének köszönhetően – meg tudja jósolni a jövő
történéseit.
Ugyan nem látja olyan tudatosan és olyan pontosan az
elkövetkezendő eseményeket, mint Bashir és génmanipulált csapata, de
valószínűleg valahol tudat alatt képes felfedezni bizonyos mintákat az
univerzumban (ld. Leoben a Flesh and Bone-ban), amelyekből
kikövetkezteti a saját maga számára legoptimálisabb jövőt. Igaz, ezt
egy skizoid személyiség, egy Tricia Helfernek kinéző
alteregó segítségével teszi, de akkor is teszi (legalábbis a
materialista nézet szerint, amelyben virtuális Six nem isten angyala).
Miután Baltar is átmegy a saját nehéz időin, és átesik némi
karakterváltozáson, ő is veszít komikusságából, és a sorozat végére
egészen más szerepkörbe kerül, mint amelyben az elején megismertük –
épp úgy, mint Dr. Bashir.
Lehet, hogy én vagyok az egyetlen, aki belelátja ezeket a
hasonlóságokat a két karakterbe, de nem tagadhatjuk le, hogy mindketten
a zseni szerepét töltötték be a sorozataikban, nőimádók, esetlenek és komikusak voltak, és
a fejlődésük között is vonhatók párhuzamok. Dr. Bashir az egyik
legérdekesebb személyisége volt a Deep Space Nine-nak, és
elkerülhetetlen, hogy olyasvalaki, aki ennyi évet töltött már el alkotóként a
sci-fi műfajban, ne használjon fel újra olyan dolgokat,
amelyek egyszer már beváltak. Baltar talán csak a legszembetűnőbb
példája annak, hogy mi mindent örökölt a nagy elődöktől a Battlestar
Galactica, amely írói stábjának felében veterán Star Trek-írókat
tisztelhetünk.
Callis már viccet is űzött a gyakori félreértésből