A bejegyzés szerzője a keresztény és a keleti vallások iránt is érdeklődik, és folytatott tanulmányokat a pszichológia terén is. Az írásához több forrásanyagot használt. Ez a bejegyzés első része.
Elsőként leszögezném, hogy szerintem Battlestar Galactica
egyfajta modern mítosz. Mítosz olyan értelemben, hogy az emberi
természet sokszínűségéről, hibáiról, erényeiről, és tanulságairól szól,
a mai emberek nyelvén, és képi világán keresztül. A bűnről, a
felelősségről, a szeretetről, a megbocsátásról, és minden olyan egyéb
dologról, ami emberré tesz minket. Rengeteg benne az archetípus, a
meghatározó személyiségű karakter, és a különféle személyiségek közötti
alapvető konfliktus. Mivel a mítoszt nem lehet elkülöníteni a
társadalomtól, a környezettől, mely létrehozta, ezért vessünk egy rövid
kitekintést oda, ahol létrejött: az Amerikai Egyesült Államokra, és
annak vallási képére.
Amerikában a vallás jóval jelentősebb, nagyobb szerephez
jut, mint Európában, vagy akár mint Magyarországon. Többen látogatják a
templomokat, többen vesznek részt közösségi hitéletben, és jóval
magasabb az egyházak anyagi támogatása. Az evangéliumi protestanizmus
hatalmas népszerűségnek örvend, több mint negyven millió fő tekinti
magát „újjászületett kereszténynek”. Sokszor még magát a politikai
választást is a vallás befolyásolja. Mint látható az Újvilág messze
keresztényebb a hit őshazájánál. Egy új jelensége a lelki élet ilyen
gazdagságának az indvidualizálódás. Ugyan ez sok esetben már nem
közvetlen a kereszténységhez kötődik, de más hitek bevonásával is
ugyanaz marad a lényege. Mégpedig az, hogy vallás nem kulturális
hagyomány többé, hanem egyéni döntés tárgya lesz, egy személyes
spirituális út. Ez foglalkoztatja az embereket, a gondolkodókat, és
benne van a mindennapi életben. Így elérkeztünk a Battlestar Galactica
szerintem legizgalmasabb egyénisége, Gaius Baltar „születési”
hátteréhez.
Mert a sorozat egyik fő vonala az említett úriember – már
amennyire annak mondható – lelki fejlődése, olykor visszaesése, bűnei,
és úgy tűnik immár a tudásán kívüli értékei is. Ezen a sokszor
meg-megbicsakló úton pedig mindenkori kísérője: saját hite,
tudatalattija, angyala, avagy HeadSix (és újonnan HeadBaltar, bár itt
még vannak kétségeim). Erre a mondatra még visszatérek, ám mielőtt
filozofálni kezdenék, szeretném egy kicsit áttekinteni a műben
megjelenő monoteizmus jellemzőit. Sok részletet ki fogok hagyni,
részben saját emlékezetem rövidsége, részben a terjedelem véges volta
okán. Valamire pedig azért nem térek ki, mert annyira minimális
információ jött ki róla, hogy szinte bármi kihozható belőle.
Kétségtelen, hogy a Cylonok – vagyis főként Six –, és
Baltar hite a kereszténységhez áll legközelebb. Az egyistenhit, és a
bűn fogalmának tézisei mindenki számára érthetőek. Isten, személyes
hibáktól független, mindenkire kiterjedő, egyetemes szeretetének
elképzelése is, vagy sorsunk irányításának feladása, és az Úr kezébe
helyezése. Ugyanakkor érdekesnek találom, hogy a cylon modellek – ha
egyre fájdalmasabban is – végeredményben reinkarnálódnak. A keleti
hitek alapja ez, úgy ahogy sok misztikus, filozófus elfogadott
világnézete. A mai kereszténység tagadja, ugyanakkor létezik rá
bizonyíték, hogy néhány gnosztikus őskeresztény szekta nem vetette el
ezt az elképzelést. Persze nem feledhető, hogy Krisztus is
újjászületett holtából, ahogy a hívő keresztény lelke is újjászületik a
vízbe való szimbolikus alámerülés során. Itt bizony eszünkbe juthatnak
a szmötyis kádból felmerülő cylonok. Mégis, a kereszténységben a célra
mutató, lineáris üdvtörténet az elfogadott. Baltar esetében is ezt
láthatjuk.
Ugyanakkor világ ciklikussága a cylonok hitében is
megjelenik. Bizony, a hibrid szavai: „All of this has happened before
and all of it will happen again… and again…". Ámen, vagy „so say we
all”, nem is tudom eldönteni.:) Mindezek tetejébe a báziscsillagokat
irányító hibridek már szinte élő paradoxonoknak, az időn kívüliség
anyagi megtestesüléseinek tűnnek. Talán épp ezért nem tudnak teljesen
érthetően kommunikálni, mert jelenben élő, adatokból álló,
rendszerezett realistás érzékük, és az időn áttekintő korlátlan
„látásuk” következében képtelenek megkülönböztetni a kettő között
érzékelhető világot? Ki tudja? Az biztos, hogy a paradoxon szintén a
keleti vallások, leginkább a buddhizmus kedvelt eszköze.
Hát igen, még ilyen rövid összefoglalás után is látható,
hogy elég nagy az összevisszaság vallási téren, de talán
reménykedhetünk benne, hogy a kakofonikus hangzavarból harmonikus
szimfónia lesz a végére.
Térjünk vissza mítoszunk egyik főhősére, Gaiusra. Már
tudjuk róla, hogy alacsony sorból, szegény körülmények közül származik.
Élete során már korai időkben a folyamatos tanulás és változás útjára
lépett. Még a beszédstílusát is átalakította, hogy elérje a céljait.
Nem is beszélve arról, hogy zseni mivolta ellenére is minden bizonnyal
keményen kellett tanulnia és küzdenie azért, hogy eljusson a megfelelő
iskolákba. Ez már magában olyan ugrás amire – bizony be kell vallanunk
– a legtöbb ember nem, vagy csak nagyon nehezen lenne képes.
Meggyőződésem, hogy Baltart eddig kétszer láthattuk a csúcson: egyszer
a sorozat kezdetén, a mindenki által ismert, és elfogadott tudós zseni
képében, aztán, mint újonnan választott elnök. Az első a szellem,
értelem csúcsa volt, a második a világi hatalomé. Biztos vagyok benne,
hogy lesz egy harmadik csúcs is, ami felé most indult meg.
Sajnos nem tudjuk, hogy az első csúcsra jutásánál
segédkezett-e valami különleges esemény – gondolok itt a HeadSixhez
hasonló jelenségre. Eddig nem láttunk utalást rá. Nem tudjuk milyen
hátteret kapott családjától, én viszont úgy sejtem, hogy eleinte a
kemény körülmények, majd az idegen környezet hatására ki kellett benne
alakulnia valaminek, amibe kapaszkodhatott. Nyilvánvaló, hogy később az
egymást követő szerelmi – vagy inkább testi – kapcsolatokba menekülés
ugyan rövid időszakokra pótolta, de mégsem elégítette ki a
biztonságérzetét. Ezért – lehet nem is tudatosan – kialakította saját
hitét. Ami több volt a kolóniák dogmatikus, megmerevedett tanításainál,
ami némi biztonságot nyújtott az általa nagyon is jól ismert,
könyörtelen fizikai világban… és amiben neki, Gaius Baltarnak fontos,
nélkülözhetetlen szerepe volt. El lehet gondolkodni azon, hogy miért is
egyezik ez annyira a cylonok, Six hitével. Vajon a körülmények tették
őket hasonlatossá, a világ logikán alapuló, szívtelen törvényeinek
magas fokú ismerete? Véletlen csupán, furcsa szinkronitás, vagy valóban
létezik egyfajta mindent irányító erő? The One, and Only God, ahogy
szájából hallhattuk?
Ez a tudatalattijában létező entitás, a Szuperisten úgy
tűnik háttérbe szorult, mikor Baltar elismertséget és hírnevet kapott,
majd mindaddig nem is jelent meg – Gaius racionális fele bizonyára
önmaga számára is nevetségesnek érezte ezt a hitet –, míg kívülről nem
érkezett több visszajelzés is valóságára. Az első azt hiszem a
következő párbeszéd lehetett: „Tudod, miért csináltam, Gaius." –
"Persze, mert szeretsz." – "Igen, valamint Isten azt akarta, hogy
segítsek.". (Köszönet Freevónak az idézetért.) Talán nem is véletlen,
hogy a képzeletéből kilépő fantom későbbi alakja az első impulzusnak
köszönhető. De említhetnénk, a mellé járuló „miért pont én menekültem
meg” érzést, vagy azt az elképesztő lelki törést, amit a felelősség és
bűntudat hirtelen rászakadása okozott. Bizonyára ez mind, és még sok
más is hozzájárult Gaius „csendes társának” megjelenéséhez.
Itt tegyünk egy kis kitérőt, lépjünk ki a történetből, és
vizsgáljuk meg Gaius személyiségét Eric Berne tranzakció-elemzése
szempontjából.Mivel helyünk véges csak a legfontosabb oszlopokat
vázolom fel, de úgy gondolom ez is érdekes lesz annak, akit érdekel
Baltar személyiségének lényege.
Az elemzés szerint a személyiség három fő szeletre
osztható. A gyermek énre, a felnőtt énre, és a szülő énre. Ezen belül a
gyermek én rendelkezik a pozitív alkalmazkodó, és a vele szemben álló
negatív lázadó résszel, és a köztük elhelyezkedő szabad gyermek énnel.
Míg a felnőtt én nagyjából egységes, addig a szülő én két részre, a
pozitív gondoskodó, és a negatív kritikus részre bontható – a szülő ént
nevéből fakadóan főként felmenőink, nevelőink hagyják ránk.
Gaius énjének legdominánsabb fele kétségtelenül a szabad
gyermek én. Ez a rész bizony azt teszi, amihez épp kedve van, a
legalapvetőbb késztetéseknek indukálják cselekedeteit. Jellemzője, hogy
szereti magát, szeret megmutatkozni, ami örömet okoz neki. Kreatívan,
és könnyeden áll a dolgokhoz, és ez sokszor új kérdésekhez, új
elképzelésekhez vezeti. Tud spontánul viselkedni – emlékszünk arra a
nyilatkozatra, amit Gaius a sajtónak adott az első választáskor –, és
jó szexuális partner, hiszen intim helyzetekben is önmaga tud lenni.
Ugyanakkor emellé tudósunk esetében bizonyosan járul egy majd
ugyanilyen erős felnőtt én, melynek feladata a valóság ismerete, és
állandó tesztelése. Ami ellenőrzi a gyermek én kreatív ötleteit. Ezen
két szelet volt az, aminek kohéziója Baltart zsenivé tették. A szabad
gyermek kreativitása párosulva a felnőtt elemző racionalitásával.
Felmerül, vajon mi van Baltar szülő énjével? A gondoskodó
és kritikus szülővel, mely óvja, és ha szükséges dorgálja a gyereket,
intelmeket, előírásokat, hagyományokat közvetít. Ami, ha az előző kettő
mellett szintén erős pozícióval rendelkezik a személyiségbe, akkor a
vallást, a filozófiát, és a társadalomtudományokat megújító, igen ritka
elméket szül. Úgy gondolom ez esetünkben szinte eggyé vált hősünk
önmagában alkotott Istenképével, és végül a tudatalatti alkotásán
keresztül, egy Isteni angyal, Six képében testesült meg, hogy vezesse
néha kissé habókos hősünket az élet útvesztőiben.