Ez alkalommal nem egy újabb hamvába holt Battlestar Galactica-felújítási kísérletről számolok be, hanem éppenséggel a megvalósult sorozattal kapcsolatos érdekességről.
Tudvalevő, hogy a filmek, sorozatok szereplőit általában castingolás során választják ki, persze nem ritka, hogy egyes színészeket külön kérnek föl egy-egy szerepre, illetve eleve rájuk írják a karaktereket, mint mondjuk egy Jim Carrey-filmnél. A főszereplők castingjánál természetesen jelen szoktak lenni maguk az írók is, hiszen az ő fejükben mindig él valamilyen konkrét elképzelés a karaktereikről, és eszerint válogatnak.
A Battlestar Galactica esetében sem történt ez másként, azzal a különbséggel, hogy Ronald D. Moore és David Eick már úgy dolgozták ki a két legfontosabb hősüket, William Adamát és Laura Roslint, hogy a lelki szemeik előtt Edward James Olmos és Mary McDonnell lebegtek, mint szerepideálok (pontosabban nem csak a lelki szemeik előtt, ugyanis Moore a Donnie Darkót nézte, amikor írt, és megihlette a nő alakítása). A két Oscar-jelölt színész megszerzésére reális esély nemigen volt, ezért összeírtak még pár nevet, akiket el terveztek hívni a szereplőválogatásra, miután Olmos és McDonnell lemondták a felkéréseket.
Aztán úgy alakult, hogy Ron Moore-nak olyan fasza forgatókönyvet sikerült rittyentenie a pilothoz, hogy mindkét színész azonnal rábólintott a szerepére, és azóta is élvezhetjük a játékukat a sorozatban. Ennek ellenére a Battlestar Galactica első évadjához megjelent ismertető könyvben megtalálhatjuk, hogy kik voltak azok, akiket a "legrosszabb esetre" tartogattak a tarsolyukban Eickék. A tovább után láthatjuk a nem kicsit ambíciózus listát képekkel, rövid ismertetőkkel.
Kezdem azzal a színésznővel, akinek a megszerzésére a legnagyobb esélyük lett volna, ha történetesen a számításaik Mary McDonnell-lel nem jönnek be. Kathleen Quinlan mostanában inkább tévés személyiségként ismert, főleg sorozatbeli mellékszerepekben láthattuk. A szélesvásznon feltűnt az Airport '77-ben, a The Doorsban, valamint az Apollo 13-ban, amelyért egy Oscar-jelölést is bezsebelt. A külső hasonlóság közte és McDonnell között azonban tagadhatatlan. Sajnos azonban nem ismerem vagy nem emlékszem a szerepeire, így nem hirdetek fölötte ítéletet, mindenesetre szerintem kiegyeztem volna vele.
Nemigen eresztették lejjebb a lécet Moore-ék, mert a másik jelöltjük az elnöknő szerepére Alfre Woodard volt, aki szintén büszkélkedhet egy Oscar-jelöléssel, és nem ismeretlen tőle a sci-fi világa sem, miután játszott a Star Trek: Kapcsolatfelvétel című moziban. A televízió sem idegen a számára, sokáig a Született feleségek visszatérő szereplője volt, így megvolt az esélye, hogy hajlandó legyen magát elkötelezni egy több évig futó sorozat mellett. A Battlestar Galactica mellesleg azon kevés sorozatok egyike lett volna, ahol bizonyára nem játsszák ki nyíltan a "fekete elnök"-kártyát, legfeljebb külön elismerést kapott volna a kritikusoktól a merész választásért.
Végül jöjjön az abszolút ász, akit be sem kell mutatnom: Susan Sarandon. Oscar-díjas színésznő. Négy másik alkalommal jelölték. És ő a második lehetőség Laura Roslin szerepére, kizárólag Mary McDonnell után. Egyáltalán megfordul egy sorozatkészítő fejében, hogy ha McDonnell nem is, akkor talán ő elvállal egy tévés szerepet.
Annyiban igazuk van, hogy 2003-ban, a Battlestar Galactica premierjének évében már szerepelt Sarandon a Sci Fi Channel egyik produkciójában, a Dűne gyermekeiben, tehát nem idegen tőle a műfaj. Az is igaz persze, hogy a hasonló minisorozatokra mindig meg lehet nyerni egy-egy nagyobb nevet, és lehet, hogy ez sikerült volt a BSG-pilot számára is, de nagyon valószínű, hogy valaki más vette volna át a színésznő szerepét az első évadtól kezdve, hiszen egész mást jelent egy több évados szerződés, mint egy háromórás tévéfilm. Mindamellett a kisugárzása, a megjelenése nagyon is passzol az elnöknő karakteréhez, és van egy olyan gyanúm, hogy igen hasonló alakítást láthattunk volna tőle, mint McDonnelltől.
Nem kevésbé nagyratörő terveik voltak Adamával is, ha nem sikerült volna megnyerni EJO-t.
Kezdjük az Alien film Dallasával, Tom Skerritt-tel. Ő az, akit rengeteg szerepben láthattunk a karrierje során, kezdve az űrhajóstól a westernhősön át az elnökig bezárólag, szóval nyilván megbirkózott volna az admirális karakterével is. Az imdb-oldaláról látható, hogy sose esett nehezére átjárkálni a tévés és a mozifilmes világ között, plusz reklámozik is, szóval talán a BSG-t is vállalta volna. Én személy szerint szimpatikus figurának tartom, de rohadtul nem tudom elképzelni őt William Adamaként. Bár a többi jelöltet elnézve lehet, hogy még örültünk volna egy Tom Skerrittnek.
A második név a férfiak listáján Sam Elliott, Hollywood egyik legismertebb karakterszínésze. Ha a google-ben rákeresünk, jóformán csak olyan képet találunk róla, amelyen cowboyruhában feszít, pedig nem egy katonatisztet is eljátszott. Sőt, ő a hollywoodi katonatiszt. Moore-ék köztudottan imádják a westernműfajt (különös tekintettel Sam Peckinpah filmjeire), ami plusz pont lehet mellette, illetve az ő karizmatikus személyiségével igen erős Adama-figurát kaptunk volna, még ha nem is lett volna ugyanolyan rokonszenves, mint EJO vénembere.
Brian Cox szintén leginkább a mellékszerepeiről ismert, ugyanakkor ezen a téren ő az egyik legsokoldalúbb figura Hollywoodban. Ha csak annyit mondok, hogy ő játszotta Hannibal Lectert az Embervadászban, és ő az egyik szereplője a Deadwood című westernsorozatnak, azzal mindent elmondtam róla. Csak a tisztesség kedvéért teszem hozzá, hogy a Bourne-filmekben is láthattuk, illetve ő volt a Trója Agamemnónja, azaz az összes eddigi színészhez hasonlóan valahonnan biztos ismerős mindenkinek. Sajnos épp a sokoldalúsága miatt nem tudom elképzelni, milyen Adama lett volna belőle, de attól tartok, jellegtelenebb lett volna, mint amit mi ismerünk.
Persze, hogy a végére hagytam a kedvenceimet: a képen látható úriember Chris Cooper, ha valaki nem ismerné a nevét. Azért le merem fogadni, hogy minimum három filmet mindenki tud mondani, amiben látta őt. Syriana, Bourne-rejtély, Amerikai szépség, A királyság, és még sorolhatnám, mindegy, csak öltönyös ügynök vagy egyenruhás katona legyen a szerepe. Soha nem is tudott, de szerintem nem is akart kitörni ebből a skatulyából Cooper, ő lubickol a köcsögember képében. Oscart is kapott érte, épp abban a filmben, amelyben Brian Coxszal együtt játszott. Ritka, hogy őt pozitív hősként lássuk, de nem lehetetlen, viszont mint a Battlestar Galactica atyafigurája, teljességgel elképzelhetetlen. Legfeljebb Tigh ezredesként fogadtuk volna el, de ilyet inkább nem is mondok.
A végére hagytam azt a faszit, akin még Chris Coopernél is nagyobbat röhögtem. A világ legtökösebb nevű színésze címre is pályázhatna Powers Boothe, aki megint csak olyan, hogy az ember nem ismeri a nevét, de tutira rémlik neki valami westernből, ahol ő volt a rosszfiú. Hát igen, az a western a Tombstone lesz, de játszott ő ugyanilyet a Deadwoodban is, azokon kívül pedig láthattuk a Sin City köcsög szenátoraként és a 24 köcsög alelnökeként. Ha van olyan színész, aki Chris Coopernél is rosszabb rosszfiúkat játszik, akkor ő az. Esetleg még Danny Trejo nem merült föl ezekben? Lényeg a lényeg, fogjuk rá, az ürge hasonlít Edward James Olmosra, de mint a jóságos Adama, sehogyse bírom elképzelni.
Hát, ennyit a második lehetőségekről. Néhány ötletet elnézve, azt hiszem, összetehetjük a két kezünket, és köszönetet mondhatunk EJO-nak és Mary McDonnellnek, amiért merészen belevágtak ebbe a sorozatba. Igaz, csupa kiváló színészben gondolkodtak a producerek, de egész másként is elsülhetett volna ez a sorozat, ha másképp alakul a casting. Láthatjuk a jó példát: a Star Trek: Voyager Janeway kapitányának szerepét lemondta a szerethető Genevieve Bujold, és kaptunk helyette egy irritáló Kate Mulgrew-t, oda is lett az egész sorozat.