Ideje kivesézni a nemrégiben posztolt összeállítást a Space Channel
műsorából. Előbb a lustáknak következzen újra a videó, alatta pedig a
részletek, spoileresen.
Azt már a nyitójelenetből láthatjuk, hogy komolyan mondták Moore-ék,
amikor leszögezték, hogy a negyedik évad ott fog folytatódni, ahol az
előző abbamaradt: Starbuck és Apollo a Viperükben ülve folytatják
beszélgetésüket. A következő pillanatban az arcunkba robban egy hajó,
Grace Park pedig megsaccolja, hogy akár harmincezer embert is meg lehet
ölni a hátralevő részekben, amit a képsorok alá is támasztanak.
Legalább a statisztákkal nem lenne gond.
Adama, illetve Edward James Olmos elmondja a mantráját, amit évente
egyszer ismétel el: ez az évad az eddigi legsötétebb, és ahogy haladunk
előre benne, csak még sötétebb lesz. Aztán megtudjuk, hogy Sam Anderst
végre egy Viperben láthatjuk, képzett pilótaként, ám a cylon Raider
reakciójából az derül ki, hogy sok lehetősége nem lesz tűzharcba
keveredni az ellenséggel. Valahogy a gépi cylonok fölismerik, és nem
támadják meg. Innen már érthető, hogy hogy fogunk eljutni a negyedik rész eseményeihez.
Nicki Clyne semmi újat nem mond, ám a következő jelenetben
láthatjuk, hogy újdönsült cylonjaink valószínűleg rendszeres
meetingeket tartanak, Tyrol pedig rájön, hogy a zene azért
kapcsolhatott le, mert már rájöttek, kik – mik – is ők, vagyis
betöltötte már a neki szánt funkciót. Alessandro Juliani (Gaeta) nagyon
sejtelmes arccal magyaráz az utolsó cylonról, majd Roslin érdeklődik
Caprica Sixnél, mit tud azokról a cylonokról, akiket Baltar a "Végső
Öt"-nek hív. Konkrétan rákérdez Kara Thrace-re, szegény nem tudja, hogy
Katee Sackhoff épp az imént jelentette ki, hogy az első napon
biztosították afelől, hogy ő nem cylon.
Sackhoff hallott valamilyne pletykáról (mi lehet az? mi már
hallottunk róla?), ami szerinte egy elég szar befejezés lenne, ezzel
ellentétben Tricia Helfer (Six) azt állítja, ez talán az eddig legjobb
évad. Ilyesmit még hallani fogunk párszor. Ezután Baltart láthatjuk,
mintha épp Istenhez imádkozna, és láthatjuk a szentélyét is, ahol a
tudomásunk szerint kisebb háremet tart fenn.
Hirtelen Lee és Kara kerül a középpontba, időrendben annyit tudunk meg
az első rész eseményeiről, hogy mindketten csatlakoznak a kialakuló
csatához, amit valószínűleg megnyernek, mert nem sokkal később már a
Galactica fedélzetén ölelkeznek örömükben. A Sammel folytatott
beszélgetésből kiderül, hogy maga Kara sem tudja, mi történhetett vele,
azt viszont nehezen hiszi, hogy a cylonok mentették meg és mosták ki az
agyát, hogy ne emlékezzen semmire. Annyit tud, és erre nagyon is
büszke, hogy járt a Földön.
Ugrás a Karával kapcsolatos konfliktushelyzetre, lecsukták őt, és
arról kérdezgetik, hogy hol járt, pedig. James Callis (azaz Baltar)
elárulja, hogy bizony négy évnyi kapcsolat és kötődés törik
szilánkjaira a negyedik évadban. Ennek jeleként Tigh, akivel épp egy
éve békült ki Starbuck, vezeti a felfegyverzett csapatot Kara ellen a
következő képsorokban. Kara a jelek szerint fegyverrel fordult az
elnöknő és a legénység ellen, és még Adamára sem számíthat, aki, talán
épp a Baltar-perben hozott döntése óta kicsit mintha behúzta volna
fülét-farkát, és nem mer kiállni amellett a Kara mellett, akit valaha
lányának tekintett. Callis szerint a Föld, ha nem is épp a következő
kereszteződésnél, de a láthatáron van már, Edward James Olmost pedig az
a kérdés foglalkoztatja leginkább, hogy vajon milyen évben fognak
megérkezni.
A korábbi, hivatalos promóból már tudjuk, hogy Kara lesz az
egyetlen, aki szerint rossz irányba tartanak, most már azt is
láthatjuk, hogy erre hogy jön rá. Most már inkább az az izgalmas
kérdés, hogy hogy kerül Adama mellé a hídra, illetve ezek az események
a bebörtönzése előtt vagy után játszódnak? Alessandro Juliani megint
tesz egy sejtelmes megjegyzést, miszerint a Földet tuti el fogják érni
– legalábbis azok, akik túlélik addig az utazást. Bizonyítékul a
következő pillanatban egy hajó robban fel (várhatóan a nyitó epizód
csatájában), aminek a nevét nem értettem, de valahol a Pixus és a Texas
között van, a fedélzetén pedig hatszázan vesznek oda. Ennek tetejébe
láthatjuk az Űrodisszea-szerű hajót is elpusztulni, Grace Park pedig fokozza az izgalmakat, amikor harmincezer ember halálával fenyegetőzik.
A záró képsorok magukért beszélnek, azt hiszem, hihetünk a
szétszilálódott emberi kapcsolatokról szóló híreszteléseknek. Kíváncsi
leszek.
