Harmadik típusú találkozások

Kár volt elárulnom előző epizódmustrámban, hogy már akkor eszembe
jutott ez a cím, de nincs mit tenni, ez illik a legjobban a Crossroads
második részéhez.

Ebben az epizódban végre értelmet nyert a kifogásolható tény, hogy
Baltar perében részt vett mindkét Adama. Lee olyan döbbenetes beszédet
tartott tanúként, hogy még azokat a nézőket is meggyőzte, akik botor
módon Baltar halálát kívánták. Az epizód legerősebb jelenete volt,
ahogy szerencsétlen Lee-nek lassan nem maradt más választása, mint
tanúskodni, és felsorolta mindazokat a bűnöket, amelyeket többek közt ő
is elkövetett az emberiség ellen a Cylon támadás óta. Eszméletlen, hogy
bele se gondolunk néha ezeknek a tetteknek a súlyosságába, csak mert
elfogadjuk a motivációjukat, pedig néha semmivel sem jobbak vagy
jogosabbak, mint az, hogy Baltar aláírta a kivégzési listát egy
pisztollyal a fejénél. Tigh ezredest senki sem kényszerítette, hogy
ugyanannyira ártatlan embertársait felrobbantsa, arról nem is beszélve,
hogy az elnöknő később nem csak őt, de a kollaboránsokat is kegyelemben
részesítette.

A különbség mindössze annyi, hogy Baltar nem jó ember. Kétségtelenül
nem is rossz, de az biztos, hogy nem vezérlik humanista vagy vallási
motivációk, mint a főszereplők többségét. Épp ezért lesz pont
ugyanannyira bűnös, mint az ezredes, akit konkrét, saját kezűleg
elkövetett gyilkosságért sem büntettek meg, nem hogy bíróság elé
állítottak volna.

A per – legalábbis amit mi láthattunk belőle – persze nem volt
teljes, hiszen szó sem esett a Cylonoknál eltöltött idejéről, a Föld
keresésében nyújtott segítségéről, azaz Baltar kollaborációjáról. A
valóságban egy ilyen tárgyalás hónapokig is eltarthat – emlékezzünk
Husszeinre -, de egyrészt mi nem az űrbéli Law & Ordert nézzük,
másrészt ha minden egyes érintett vallomását meghallgatnánk, az egyet
jelentene az évad első részeinek újranézésével.

A tárgyalásba éppen elég betekintést nyertünk, így pedig jutott idő
a többi cselekményszál viszonylag megnyugtató, de legalábbis kielégítő
lezárására, valamint BSG-hez híven újabb "miafasz"-jellegű kérdések
katalizálására. Persze voltam olyan hülye, hogy azokat a spoilereket is
elolvastam előzőleg, amiket tudtam, hogy meg fogok bánni, ennek
folyományaként pedig sok újdonság már nem volt nekem a részben. Bár az
előnye is megvolt ennek: így, hogy előre elárultam a Kedves Olvasónak,
melyik dalt hallgatja a (most már mondhatom) Final Five négy tagja,
remélem, feltűnt, ahogy folyamatosan idézték a sorokat az All Along the
Watchtowerből.

There must be some way out of here
Said the joker to the thief
There's too much confusion here
I can't get no relief

A tárgyalás után jön a befejezés – aprócska szóviccel élve -, és
végre megtudjuk, mi értelme volt ennek a dalnak négy hősünk fejében.
Nem elég a nagy reveláció, még ennek tetejébe különböző látomások
vetítik előre az ő jövőbeni szerepüket Hera és Caprica-Six fölött.
Mindenki folyamatosan agyal, hogy most ez hogy lehet, különösen Tigh
hogy lehet Cylon, és gyakorlatilag kérdőre vonják Ron Moore-ékat, hogy
ezt most hogy fogják megmagyarázni, és egyáltalán, minek kellett ezt.
Erre csak kérdéssel tudok válaszolni, egy idézettel egy
levelezőlistáról: "Nézitek ti egyáltalán a sorozatot?".

Nem mintha előre tudhattuk volna, hogy ez lesz, de mióta az évad
felénél azt sugallták az írók, hogy a Final Five-nak már az Eye of
Jupiterben szereplő templom megépítéséhez is köze volt, azóta
sejthetjük, hogy ezt az ötöt nem a kenyérpirítók készítették.
Ha van még olyan néző, akinek ez eddig nem esett volna le, azt
őszintén, csak sajnálni tudom, de megérteni nem. Ezen nincs mit
magyarázni, feltételezésekbe bocsátkozni meg egyszerűen nem érdemes. És
ne higgye senki azt, hogy az írók légből kapták az ötletet, azt
gondolván, hogy majd lesz idejük kitalálni valami magyarázatot a
következő évadig. Ez nem a Lost, ahol bedobnak x mennyiségű ötletet a
jegesmedvétől a csapóajtóig, aztán majd csak kitalálják, hogy jön ez
össze egységes sztorivá.

Az igazat megvallva, valószínűleg bárki, az égvilágon bármelyik
szereplőből csinálhattak volna Cylont, hiszen a Final Five esetében
egész másképp értelmezendő a "halhatatlanság" mint a hét másik
fajtársuknál. Ennélfogva azt, hogy épp ezt a négy karaktert
választották Moore-ék, lehet légbőlkapottnak nevezni. Illetve
valószínűleg szimplán az alapján döntöttek, hogy 1) ki lenne a
legsokkolóbb választás, 2) kinek fér bele a történetébe ez az újabb
szál a jövőben.

Még annyit erről a Cylon-mizériáról, hogy most mindenki elkezd
hőbörögni azon is, hogy hogy lehet az, hogy Tyrolnak van gyereke, és
nincs abban a státuszban, mint Hera, meg hogy a minisorozat végén az a
sugárzás miért nem volt rájuk hatással, ami Aaron Doralt és Leobent is
majdnem megölte, satöbbi, satöbbi, satöbbi. Előállnak majd azzal a
magyarázattal, hogy ez a mostani biztos csak kópiája annak az
Andersnek, aki Capricán még az ellenállást vezette, vagy annak a
Tyrolnak, aki megcsinálta a kicsi Nicholast, és annak a Tigh-nak, aki
negyven éve harcolt Adama oldalán a kenyérpirítók ellen.

Őket emlékeztetem arra a tényre, hogy Ron Moore kijelentette, a
Cylonok sosem másoltak le senkit, minden példányuk egyedi, és különben
is: ha Tyrolt az utóbbi időben másolták volna le, könyörgöm, hogyhogy
D'Anna és a többiek nem tudtak róla? Egész egyszerűen ezeknek a
Cylonoknak szinte semmi közük a mostani héthez, sem fiziológiájukat,
sem motivációikat tekintve. Majd meglátjuk, hogy miért. Én most csak
tényeket közlök, nem áll szándékomban spekulálni.

Utolsó tényként azért elmondok két figyelemre méltót: annak idején
D'Anna megpróbálta leskiccelni a Final Five-ot az emlékei alapján, és
azon a rajzon két nő szerepelt. Mi eddig egy darab Toryt láttunk,
úgyhogy kizárásos alapon az ötödik, egyben utolsó Cylonnak nőnek kell
lennie. A második érdekesség, hogy emlékezhetünk, a Temple of the
Five-hoz vezető utat éppen Tyrol találta meg, és hogyan? Elkezdte
vonzani valami spirituális izé. Egy belső kényszer hatására indult el
hegyen-völgyön.

Nemsokára fogok még infókat csepegtetni friss (friss! piha.)
interjúkból, meg a podcastból is, amit még nem tett közzé Ron Moore, de
egyelőre ennyire futotta, remélem, kimerítő voltam.