Posted on

A mellékszereplő passiója

Hát egy hét után végre le bírtam tenni
a seggemet, hogy megnézzem a legújabb Battlestar Galactica epizódot
(OMG), majd megírjam a gondolataimat az előzőről. Következzem tehát a
The Passage elemzése.

Amint arra már felhívtam a figyelmet, a
sztorit Jane Espenson hozta tető alá. Róla annyit kell tudni, hogy
"szabadúszó", vagyis ide-oda csapódik sorozatok között, időnként írva
egy-egy részt mindenhova. Jelentősebb munkái közé tartozik a Buffy és a
Szívek szállodája, de híres a Fireflyhoz írt egy szem forgatókönyve is.
Különleges ismertetőjele, hogy szereti a témákat a humorosabb végükről
megközelíteni, ezzel elég egyéni és megkülönböztethető színfoltját
alkotva sok produkciónak. Akármihez is nyúljon, arról tutira el lehet
mondani, hogy "ez olyan dzséneszpenzonos".

Ez még a Battlestar Galactica egyik
valaha volt legsötétebb epizódjáról is elmondható. Lévén szabadúszó,
nem átallottak az írónőnek egy kicsit több mozgásteret adni, hadd
tágítsa ki a történet kereteit, hadd vigyen bele minél több
eredetiséget. A világ többi részével ellentétben én speciel nem örültem
annak, hogy egy ilyen stílusú szerző kezébe került a The Passage.
Azzal egyetértek, hogy egy mellékszereplőhöz csak olyasvalaki tud
merészen nyúlni, aki független a BSG-féle mentalitástól, és bele mer
vinni némi újat is a karakterbe. Espenson módszereit azonban nem
éreztem annyira helyénvalónak ez esetben.

Kicsit eleve komolytalannak érzem ezt
az írói munkásságot, legalábbis a sötét tónusú Battlestarhoz semmiképp
sem tartom adekvátnak. Ugyan Jane Espenson nem próbálta meg erőltetni
ezt a humor-vonalat, mindössze egy-két megvillanásig alkalmazta, de
szerintem nem sikerült megragadnia igazán ezt a szomorú és fájdalmas
témát. Leginkább az nem tetszett, hogy elővette – illetve elővették,
mert ebben az egész Writer's Room keze benne van – a sablonos
megoldást, és "megváltották" a nem túlságosan szerethető Katet a hősi
halállal. Inkább megérdemelt volna valamilyen értelmetlen halálnemet,
ha már mindenképp meg kellett ölni. És az sem jelenetette volna azt,
hogy akkor nem sajnáltuk volna. De ezt a felemelkedést enyhén túlzónak
éreztem.

Ennek ellenére én is rettentő szomorú
voltam, hogy meghalt, szóval az írónőnek sikerült kiváltania a
katarzist. A történetvezetése nem volt hiteltelen, csak talán mégsem
így kellett volna.


Nagyjából ennyit Jane Espenson kifilézéséről, térjünk át azokra az apróságokra, amik még eszembe jutottak a rész alatt.

Az epizód egyik legsúlyosabb mondatát kiemelném: Starbuck ráripakodik Katre, hogy jó emberek közé hazudta be magát.
Namármost. Azért ez még az ultra-beképzelt Starbucktól is picit erős,
nem? Épp az előző részben tudtuk meg, hogy mit művelt Lee Adamával,
erre szemrebbenés nélkül ilyet mer mondani. Nem mintha rossz ember
lenne ő, de hogy ilyenkor nem sír föl benne a lelkiismerete, az már
hihetetlen.

A másik, ami nem tetszett, az szerencsétlen Hot Dog kínlódása.
Alapvetően durva volt, hogy elvesztett egy hajót a ködben, az pedig
megrendítő volt, hogy az egyik ugrás után úgy jöttek vissza, hogy alig
álltak a lábukon, és ő végighányta a fedélzetet. Csak azt nem értem,
miért pont vele történik meg az összes ilyen szarság? Miért kell egy
fő-fő-lúzernek lennie a fedélzeten? Akit Starbuck egy jobbhoroggal
leküld a padlóra? Szegény Eddie Olmos, nem lehet túl büszke a fiára,
jól kicsesztek vele az írók. 🙂

Több helyütt is olvastam néhány jobb
memóriájú rajongó megfigyelését, miszerint ebben a részben feloldottak
az írók egy apró ellentmondást. Korábban ugyanis Adama exnejét hívták
már Anne-nek és Caroline-nak is, amiből mindenki azt gondolta, hogy
kettő is volt neki. Ezt a bakit orvosolták egy huszárvágással most: Adama a feleségét Carolanne-ként emlegeti, ami a kettő szintézise. Ezzel letudták: egy felesége volt Adamának, slussz-passz.

Ugyanakkor ejtettek is egy szarvashibát az írók. Igazából ez valószínűleg szándékos, de attól még hülyeség. Héra férje mióta Jupiter?
Az mindig is Zeusz volt, még a BSG mitológia szerint is. Emlegették nem
is egyszer. Ilyen hülyeséget legutoljára a Herkules New Yorkban című
filmben hallottam, Arnold Schwarzenegger fergeteges debütálásával.
Azért nem mindegy, hogy egy B-film vagy egy BSG nézi-e hülyének a
nézőit.

Annál érdekesebb a feltevés, és élnék
is gyanúperrel, hogy talán a Cylonok és az emberek istene egy és
ugyanaz. Arról már meggyőződhettünk, hogy valószínűleg mozognak a
háttérben mindenféle misztikus erők, szóval nem olyan semmitmondó ez a
spekuláció. Érdemes elgondolkodni rajta.

Majd elfelejtettem. Hát természetesen
az epizód legjobb jelenete megint a meg nem énekelt hősünkhöz, Tigh
ezredeshez kötődik. Tigh visszatért a hídra. Persze az "univerzum
legdühösebb embere" (© Ronald D. Moore) még a posztját se tudja
elfoglalni békésen, de ettől kurva jó az egész figura. Ron Moore azt
mondja, inkább vesz el a cselekménytől néhány fölös percet, és szánja
őket ilyesmire, mert olyan jó látni az ilyen karakter-mozgatta
jeleneteket. És milyen igaza van.

Mellesleg ebből a részből a szokásosnál
is több jelenetet vágtak ki, remélem, lesz min csemegézni a letölthető
Deleted Scenes-ben az évad végén. Például Helo elég sokat
aggodalmaskodott a sugárzásveszély miatt, hiszen ő hónapokig élt a
radioaktív Capricán, és enyhe fóbia alakult ki benne azóta. Ezt mondjuk
szívesen láttam volna a képernyőn. Laura meg alig volt benne az
epizódban. Pedig neki is volt egy teljes B-szála, de mivel ebbe nem
fért bele, majd láthatjuk más epizódokban, később. A befejezés viszont
a legérdekesebb. Úgy vágták el, hogy a könnyeivel küszködő Kara mögött
lássuk az együttérző Lee-t, és ennyi. Így szerintem elég ütős is lett.
Ám eredetileg itt még Kara megfordult, és Lee karjaiba szaladt, hogy
ott sírja ki magát. Ez így persze elég ótvarul hangzik, de a két
színész biztos jól oldotta meg, csak sajnos mi ezt már nem láthatjuk.

Hát, ennyit írni egy olyan részről, ami
nem is tetszett, az a nem semmi. El is halasztom egy csöppet a The Eye
of Jupiter (OMG) véleményezését, erre rá kell pihenni.

Posted on

A mellékszereplő passiója

Hát egy hét után végre le bírtam tenni a seggemet, hogy megnézzem a legújabb Battlestar Galactica epizódot (OMG), majd megírjam a gondolataimat az előzőről. Következzem tehát a The Passage elemzése.

Amint arra már felhívtam a figyelmet, a sztorit Jane Espenson hozta tető alá. Róla annyit kell tudni, hogy "szabadúszó", vagyis ide-oda csapódik sorozatok között, időnként írva egy-egy részt mindenhova. Jelentősebb munkái közé tartozik a Buffy és a Szívek szállodája, de híres a Fireflyhoz írt egy szem forgatókönyve is. Különleges ismertetőjele, hogy szereti a témákat a humorosabb végükről megközelíteni, ezzel elég egyéni és megkülönböztethető színfoltját alkotva sok produkciónak. Akármihez is nyúljon, arról tutira el lehet mondani, hogy "ez olyan dzséneszpenzonos".

Ez még a Battlestar Galactica egyik valaha volt legsötétebb epizódjáról is elmondható. Lévén szabadúszó, nem átallottak az írónőnek egy kicsit több mozgásteret adni, hadd tágítsa ki a történet kereteit, hadd vigyen bele minél több eredetiséget. A világ többi részével ellentétben én speciel nem örültem annak, hogy egy ilyen stílusú szerző kezébe került a The Passage. Azzal egyetértek, hogy egy mellékszereplőhöz csak olyasvalaki tud merészen nyúlni, aki független a BSG-féle mentalitástól, és bele mer vinni némi újat is a karakterbe. Espenson módszereit azonban nem éreztem annyira helyénvalónak ez esetben.

Kicsit eleve komolytalannak érzem ezt az írói munkásságot, legalábbis a sötét tónusú Battlestarhoz semmiképp sem tartom adekvátnak. Ugyan Jane Espenson nem próbálta meg erőltetni ezt a humor-vonalat, mindössze egy-két megvillanásig alkalmazta, de szerintem nem sikerült megragadnia igazán ezt a szomorú és fájdalmas témát. Leginkább az nem tetszett, hogy elővette – illetve elővették, mert ebben az egész Writer's Room keze benne van – a sablonos megoldást, és "megváltották" a nem túlságosan szerethető Katet a hősi halállal. Inkább megérdemelt volna valamilyen értelmetlen halálnemet, ha már mindenképp meg kellett ölni. És az sem jelenetette volna azt, hogy akkor nem sajnáltuk volna. De ezt a felemelkedést enyhén túlzónak éreztem.

Ennek ellenére én is rettentő szomorú voltam, hogy meghalt, szóval az írónőnek sikerült kiváltania a katarzist. A történetvezetése nem volt hiteltelen, csak talán mégsem így kellett volna.

Nagyjából ennyit Jane Espenson kifilézéséről, térjünk át azokra az apróságokra, amik még eszembe jutottak a rész alatt.

Az epizód egyik legsúlyosabb mondatát kiemelném: Starbuck ráripakodik Katre, hogy jó emberek közé hazudta be magát. Namármost. Azért ez még az ultra-beképzelt Starbucktól is picit erős, nem? Épp az előző részben tudtuk meg, hogy mit művelt Lee Adamával, erre szemrebbenés nélkül ilyet mer mondani. Nem mintha rossz ember lenne ő, de hogy ilyenkor nem sír föl benne a lelkiismerete, az már hihetetlen.

A másik, ami nem tetszett, az szerencsétlen Hot Dog kínlódása. Alapvetően durva volt, hogy elvesztett egy hajót a ködben, az pedig megrendítő volt, hogy az egyik ugrás után úgy jöttek vissza, hogy alig álltak a lábukon, és ő végighányta a fedélzetet. Csak azt nem értem, miért pont vele történik meg az összes ilyen szarság? Miért kell egy fő-fő-lúzernek lennie a fedélzeten? Akit Starbuck egy jobbhoroggal leküld a padlóra? Szegény Eddie Olmos, nem lehet túl büszke a fiára, jól kicsesztek vele az írók. 🙂

Több helyütt is olvastam néhány jobb memóriájú rajongó megfigyelését, miszerint ebben a részben feloldottak az írók egy apró ellentmondást. Korábban ugyanis Adama exnejét hívták már Anne-nek és Caroline-nak is, amiből mindenki azt gondolta, hogy kettő is volt neki. Ezt a bakit orvosolták egy huszárvágással most: Adama a feleségét Carolanne-ként emlegeti, ami a kettő szintézise. Ezzel letudták: egy felesége volt Adamának, slussz-passz.

Ugyanakkor ejtettek is egy szarvashibát az írók. Igazából ez valószínűleg szándékos, de attól még hülyeség. Héra férje mióta Jupiter? Az mindig is Zeusz volt, még a BSG mitológia szerint is. Emlegették nem is egyszer. Ilyen hülyeséget legutoljára a Herkules New Yorkban című filmben hallottam, Arnold Schwarzenegger fergeteges debütálásával. Azért nem mindegy, hogy egy B-film vagy egy BSG nézi-e hülyének a nézőit.

Annál érdekesebb a feltevés, és élnék is gyanúperrel, hogy talán a Cylonok és az emberek istene egy és ugyanaz. Arról már meggyőződhettünk, hogy valószínűleg mozognak a háttérben mindenféle misztikus erők, szóval nem olyan semmitmondó ez a spekuláció. Érdemes elgondolkodni rajta.

Majd elfelejtettem. Hát természetesen az epizód legjobb jelenete megint a meg nem énekelt hősünkhöz, Tigh ezredeshez kötődik. Tigh visszatért a hídra. Persze az "univerzum legdühösebb embere" (© Ronald D. Moore) még a posztját se tudja elfoglalni békésen, de ettől kurva jó az egész figura. Ron Moore azt mondja, inkább vesz el a cselekménytől néhány fölös percet, és szánja őket ilyesmire, mert olyan jó látni az ilyen karakter-mozgatta jeleneteket. És milyen igaza van.

Mellesleg ebből a részből a szokásosnál is több jelenetet vágtak ki, remélem, lesz min csemegézni a letölthető Deleted Scenes-ben az évad végén. Például Helo elég sokat aggodalmaskodott a sugárzásveszély miatt, hiszen ő hónapokig élt a radioaktív Capricán, és enyhe fóbia alakult ki benne azóta. Ezt mondjuk szívesen láttam volna a képernyőn. Laura meg alig volt benne az epizódban. Pedig neki is volt egy teljes B-szála, de mivel ebbe nem fért bele, majd láthatjuk más epizódokban, később. A befejezés viszont a legérdekesebb. Úgy vágták el, hogy a könnyeivel küszködő Kara mögött lássuk az együttérző Lee-t, és ennyi. Így szerintem elég ütős is lett. Ám eredetileg itt még Kara megfordult, és Lee karjaiba szaladt, hogy ott sírja ki magát. Ez így persze elég ótvarul hangzik, de a két színész biztos jól oldotta meg, csak sajnos mi ezt már nem láthatjuk.

Hát, ennyit írni egy olyan részről, ami nem is tetszett, az a nem semmi. El is halasztom egy csöppet a The Eye of Jupiter (OMG) véleményezését, erre rá kell pihenni.

Posted on

Rövidhírek reggelire

A világon utolsóként azért én is legközlöm a hírt: igen, a WGA nagyon szereti a Battlestar Galacticát, ezért megint jelölték őket egy díjra. A legjobb drámai epizód kategóriában az Occupation/Precipice kettős száll versenybe a Lost, az Elnök emberei, a Studio 60, a Stephen King nevével fémjelzett Nightmares & Dreamscapes és a Big Love egy-egy részével. Szerény véleményem szerint, bármennyire is tetszett a Studio 60 pilotja, azért ne rúghasson labdába a BSG mellett (nem akarok elfogultnak tűnni, de tényleg), ilyen címmel, hogy Big Love, senki ne akarjon dráma kategóriában nyerni (csoda, hogy nem is ismerem?), a Lost meg csak úgy alapból ne rúgjon labdába a BSG mellett, a King-sorozat még a kritikusoknak se tetszett annyira, az Elnök emberei, hát az meg azért mégicsak az Elnök emberei, Sorkin nélkül is. A Battlestarral meg csak egy a baj, hogy "sci-fi", nem pedig méjnsztrím, bár igazából az összes díj közül a Writer's Guild-ére pályázathat a legnagyobb eséllyel, az mégicsak szakmai.

A Chicago Tribune riportere mindeközben sikeresen adta elő a nagy geeket, és férkőzött be Ron Moore bizalmába, hogy kihúzzon belőle egy nagy halom ütős szpojlert a harmadik évadra nézve. Különös tekintettel a mai (nekünk holnapi) The Eye of Jupiter című részre. Innen-onnan eddig is sok infót össze lehetett kaparászni, de Moore még rátesz egy lapáttal. Akit nem zavarnak annyira a szpojlerek, az olvassa el a cikket, nagyon élvezetes, nagyon hangulatos. Lehet, hogy valami fékezett habzású verziót elposztolok belőle én is.

Az iFMagazine is szereti a Battlestar Galacticát, sűrűn foglalkoznak is vele. Most épp Jamie Bamberrel, alias Apollóval készítettek interjút, ebben inkább a saját karakteréről mesél, szerintem egész érdekes, bár sok újat nem mond, de nem is az benne a lényeg. Inkább csak jó a színész szemszögéből látni az egészet.

Megemlíteném, hogy készült egy interjú a Katet megformáló Luciana Carróval is a galacticaBS oldalán, három részes az egész, de nyilván még a The Passage c. rész előtt készült, amiben pedig eléggé központi szerepet játszik, de gondolom nem beszélhetett róla. Azért így is említenek egy-két érdekességet, nem mondom hogy kihagyhatatlan, de HC fanoknak semmiképp sem árthat :).

Posted on

Rövidhírek reggelire

A világon utolsóként azért én is legközlöm a hírt: igen, a WGA nagyon szereti a Battlestar Galacticát, ezért megint jelölték őket egy díjra. A legjobb drámai epizód kategóriában az Occupation/Precipice kettős száll versenybe a Lost, az Elnök emberei, a Studio 60, a Stephen King nevével fémjelzett Nightmares & Dreamscapes és a Big Love egy-egy részével. Szerény véleményem szerint, bármennyire is tetszett a Studio 60 pilotja, azért ne rúghasson labdába a BSG mellett (nem akarok elfogultnak tűnni, de tényleg), ilyen címmel, hogy Big Love, senki ne akarjon dráma kategóriában nyerni (csoda, hogy nem is ismerem?), a Lost meg csak úgy alapból ne rúgjon labdába a BSG mellett, a King-sorozat még a kritikusoknak se tetszett annyira, az Elnök emberei, hát az meg azért mégicsak az Elnök emberei, Sorkin nélkül is. A Battlestarral meg csak egy a baj, hogy "sci-fi", nem pedig méjnsztrím, bár igazából az összes díj közül a Writer's Guild-ére pályázathat a legnagyobb eséllyel, az mégicsak szakmai.

A Chicago Tribune riportere mindeközben sikeresen adta elő a nagy geeket, és férkőzött be Ron Moore bizalmába, hogy kihúzzon belőle egy nagy halom ütős szpojlert a harmadik évadra nézve. Különös tekintettel a mai (nekünk holnapi) The Eye of Jupiter című részre. Innen-onnan eddig is sok infót össze lehetett kaparászni, de Moore még rátesz egy lapáttal. Akit nem zavarnak annyira a szpojlerek, az olvassa el a cikket, nagyon élvezetes, nagyon hangulatos. Lehet, hogy valami fékezett habzású verziót elposztolok belőle én is.

Az iFMagazine is szereti a Battlestar Galacticát, sűrűn foglalkoznak is vele. Most épp Jamie Bamberrel, alias Apollóval készítettek interjút, ebben inkább a saját karakteréről mesél, szerintem egész érdekes, bár sok újat nem mond, de nem is az benne a lényeg. Inkább csak jó a színész szemszögéből látni az egészet.

Megemlíteném, hogy készült egy interjú a Katet megformáló Luciana Carróval is a galacticaBS oldalán, három részes az egész, de nyilván még a The Passage c. rész előtt készült, amiben pedig eléggé központi szerepet játszik, de gondolom nem beszélhetett róla. Azért így is említenek egy-két érdekességet, nem mondom hogy kihagyhatatlan, de HC fanoknak semmiképp sem árthat :).

Posted on

Én, a vátesz

Egy google-ön végrehajtott egoszörcsöm során akadtam rá a sorozataddiktok egy régi bejegyzésére, melyben a második évad után tárgyalhattuk ki elképzeléseinket a folytatásról. Akkoriban azért még nem szpojlereztem ilyen durván (most is csak hivatali kötelességből teszem, természetesen), ahhoz képest nem is rossz, hogy miket jósoltam:

"Szerintem a terepes bevetések sztorijai tényleg jók lettek, és hát végre
nem a tipikus klausztrofóbiás űropera van a képernyőn, ami végig
ugyanazok között a minimalista díszletek között zajlik.
A Pegasus szerintem tuti el fog pusztulni, ha kiszámíthatóak a
drámaírók, akkor valami kamikáze-akció során, és magával visz legalább
egy közönségkedvenc mellékszereplőt is.
Gaius szerintem egyszer s mindenkorra szakít az emberiséggel (valami
ilyesmi történt az eredeti sorozatban is, ha jól tudom), és bekerül a
cylonok védőszárnya alá, na persze korántsem mint vezető.
New Capricát meg négy részen belül el fogják hagyni, az tuti,
legfeljebb pár renitens marad ott, hiszen olyanok mindig vannak. Így
csökken a flotta mérete – és egyenes arányban csökken a cgi-re
fordítandó költség is.
A cylonok tervéről továbbra sem tudunk meg sokat, de ha Gaius tényleg
odakerül, azért talán több fogalmunk lesz róluk is, mint népről.
Nagyjából ennyi várható szerintem az első 13 részben, pluszminusz
filler epizódok :)."

Hát renitens New Caprica- pártiak mégse voltak, és szerencsére a Peggie-n sem áldozta fel magát senki a jó cél érdekében (ilyenkor eszembe jut, milyen gagyi módon szabadultak meg az írók az utolsó rangidőstől, a gépész muksótól a második évadban, csak hogy végre Lee vehesse át a hajó irányítását… blöáh). A kamikáze meg a Cylon-szál bejött, tehát lényegében váteszi pontossággal megállapítottam, miről fog szólni a Battlestar Galactica. Így merje az ember olvasni a blogomat, ahol rendszeresen találgatok, mi lesz a következő epizódokban. 🙂

Na jó, ennyit az egoblogolásról, mint olyanról. Mindjárt (értsd: fél napon belül) jövök a The Passage-dzsel. Aki igazán undorítót akar hallani, az tegye be a taknyos Ron Moore vonatkozó podkesztjét. Mármint úgy értem, tényleg taknyos, nem pejoratívan. Innentől már el lehet képzelni a vokális élményt, amit nyújt.

Posted on

Én, a vátesz

Egy google-ön végrehajtott egoszörcsöm során akadtam rá a sorozataddiktok egy régi bejegyzésére, melyben a második évad után tárgyalhattuk ki elképzeléseinket a folytatásról. Akkoriban azért még nem szpojlereztem ilyen durván (most is csak hivatali kötelességből teszem, természetesen), ahhoz képest nem is rossz, hogy miket jósoltam:

"Szerintem a terepes bevetések sztorijai tényleg jók lettek, és hát végre nem a tipikus klausztrofóbiás űropera van a képernyőn, ami végig ugyanazok között a minimalista díszletek között zajlik.
A Pegasus szerintem tuti el fog pusztulni, ha kiszámíthatóak a drámaírók, akkor valami kamikáze-akció során, és magával visz legalább egy közönségkedvenc mellékszereplőt is.
Gaius szerintem egyszer s mindenkorra szakít az emberiséggel (valami ilyesmi történt az eredeti sorozatban is, ha jól tudom), és bekerül a cylonok védőszárnya alá, na persze korántsem mint vezető.
New Capricát meg négy részen belül el fogják hagyni, az tuti, legfeljebb pár renitens marad ott, hiszen olyanok mindig vannak. Így csökken a flotta mérete – és egyenes arányban csökken a cgi-re fordítandó költség is.
A cylonok tervéről továbbra sem tudunk meg sokat, de ha Gaius tényleg odakerül, azért talán több fogalmunk lesz róluk is, mint népről. Nagyjából ennyi várható szerintem az első 13 részben, pluszminusz filler epizódok :)."

Hát renitens New Caprica- pártiak mégse voltak, és szerencsére a Peggie-n sem áldozta fel magát senki a jó cél érdekében (ilyenkor eszembe jut, milyen gagyi módon szabadultak meg az írók az utolsó rangidőstől, a gépész muksótól a második évadban, csak hogy végre Lee vehesse át a hajó irányítását… blöáh). A kamikáze meg a Cylon-szál bejött, tehát lényegében váteszi pontossággal megállapítottam, miről fog szólni a Battlestar Galactica. Így merje az ember olvasni a blogomat, ahol rendszeresen találgatok, mi lesz a következő epizódokban. 🙂

Na jó, ennyit az egoblogolásról, mint olyanról. Mindjárt (értsd: fél napon belül) jövök a The Passage-dzsel. Aki igazán undorítót akar hallani, az tegye be a taknyos Ron Moore vonatkozó podkesztjét. Mármint úgy értem, tényleg taknyos, nem pejoratívan. Innentől már el lehet képzelni a vokális élményt, amit nyújt.

Posted on

The Dresden Files – jónak ígérkezik

Az első igazán offtopik bejegyzésben a The Dresden Filesról lesz szó.

A Sci Fi Channel már lenyomott pár promót, fönt vannak a YouTube-on, meg persze az officiál honlapon is. Támogatván a szabad információcserét, a youtube-ot linkelem be:

Promó 1

Promó 2

Ezek alapján azt mondom, érdekes műsornak nézünk elébe, főszerepben a 24 legjobb főgonoszával, a brit (mi más) Paul Blackthorne-nal. A legújabb trailert csak a SciFi honlapján találtam, abban el is hangzik a poénos mondat: "24 hours. That's all I need". Csak azt magyarázza el nekem valaki, miért castingolnak folyton angol színészeket amerikai szerepekre?

Amúgy röviden annyit érdemes tudni a sorozatról, hogy Jim Butcher regénysorozata alapján készült, aki elégedett is a produkcióval. Harry Blackstone Copperfield Dresden egy varázsló (a nevét is a híres mágusoktól, Harry Houdinitől, id. Harry Blackstone-tól, és David Copperfieldtől kapta) aki a különleges képességeit használja fel nyomozói tevékenységében. Általában persze csupa olyan ügyben jár el, melynek szereplői vámpírok, vérfarkasok, tündérek, démonok, szellemek, és egyéb természetfeletti teremtmények. 

A regények elég nagy népszerűségnek örvendenek, a sorozat pedig jó eséllyel maga mellett tudhatja az olvasók többségét, valamint, lévén a BSG felvezetője jövő évtől, a Sci Fi csatorna rendszeres nézői sem fogják elmulasztani. Ha minden jól megy, elég erős pontja lesz a műsoruknak. Kíváncsian várom.

ui.: megnyugtatásképpen elárulom, hogy azért a héten lesz még szó a BSG-ről is :). Jön a The Passage vélelmezése podcastestől, Jane Espenson-kifilézéssel kombinálva. Ez a nő írta az epizódot, de többet nem árulok el róla. Majd a bejegyzésben.

Posted on

The Dresden Files – jónak ígérkezik

Az első igazán offtopik bejegyzésben a The Dresden Filesról lesz szó.

A Sci Fi Channel már lenyomott pár promót, fönt vannak a YouTube-on, meg persze az officiál honlapon is. Támogatván a szabad információcserét, a youtube-ot linkelem be:

Promó 1

Promó 2

Ezek alapján azt mondom, érdekes műsornak nézünk elébe, főszerepben a 24 legjobb főgonoszával, a brit (mi más) Paul Blackthorne-nal. A legújabb trailert csak a SciFi honlapján találtam, abban el is hangzik a poénos mondat: "24 hours. That's all I need". Csak azt magyarázza el nekem valaki, miért castingolnak folyton angol színészeket amerikai szerepekre?

Amúgy röviden annyit érdemes tudni a sorozatról, hogy Jim Butcher regénysorozata alapján készült, aki elégedett is a produkcióval. Harry Blackstone Copperfield Dresden egy varázsló (a nevét is a híres mágusoktól, Harry Houdinitől, id. Harry Blackstone-tól, és David Copperfieldtől kapta) aki a különleges képességeit használja fel nyomozói tevékenységében. Általában persze csupa olyan ügyben jár el, melynek szereplői vámpírok, vérfarkasok, tündérek, démonok, szellemek, és egyéb természetfeletti teremtmények. 

A regények elég nagy népszerűségnek örvendenek, a sorozat pedig jó eséllyel maga mellett tudhatja az olvasók többségét, valamint, lévén a BSG felvezetője jövő évtől, a Sci Fi csatorna rendszeres nézői sem fogják elmulasztani. Ha minden jól megy, elég erős pontja lesz a műsoruknak. Kíváncsian várom.

ui.: megnyugtatásképpen elárulom, hogy azért a héten lesz még szó a BSG-ről is :). Jön a The Passage vélelmezése podcastestől, Jane Espenson-kifilézéssel kombinálva. Ez a nő írta az epizódot, de többet nem árulok el róla. Majd a bejegyzésben.

Posted on

Amin ki bírok akadni

Na, az ilyenek tényleg ki bírnak akasztani:
Battlestar Galactica: Jumped the Shark?

Lemegy egy rész, ami nem a szájuk ízlése szerint való, és máris halálos ítéletet mondanak a Battlestar Galacticára. Ilyet ír:

"Last week’s episode was horrible. First off there was no plot development."

Te Atyaúristen. Nem voltak benne Cylonok. Nem került elő a Föld. Mi lesz most?

Nem tudom, feltűnt-e a csávónak, mikor volt utoljára plotja a BSG-nek. Ha az írók annyira a Föld keresését akarnák szorgalmazni, akkor New Caprica úgy en bloc kimaradt volna, mert csak feltartotta a high concept történéseit. Ha azt akartak volna, foglalkozhattak volna a Földdel is, ehelyett jött ez az elég ötletdús téma, a letelepedés és megszállás, és hát tényleg elég sokat kihoztak belőle, anélkül, hogy fikarcnyit is közelebb kerültünk volna a sztori végéhez.

"I’m really hoping Friday offers us something new. Otherewise I’m going to have to agree that the shark has been jumped."

Kemény ultimátum ez a készítők felé. Mi lesz most, ha elveszítenek egy újabb fafejű nézőt, akit zavarja, ha a karakterekkel foglalkoznak a történet helyett? Ez nem a 24, basszus, itt egynél több dimenziója is van a jellemeknek! De még a legutolsó Guest Starénak is!

Ugyanakkor egy másik blogban megszületett az a bejegyzés, amit én írtam volna meg magyarul, ha nem vág hanyatt túlságosan az Unfinished Business (de talán jobb is így). Back on Track!

Posted on

Amin ki bírok akadni

Na, az ilyenek tényleg ki bírnak akasztani: Battlestar Galactica: Jumped the Shark?

Lemegy egy rész, ami nem a szájuk ízlése szerint való, és máris halálos ítéletet mondanak a Battlestar Galacticára. Ilyet ír:

"Last week’s episode was horrible. First off there was no plot development."

Te Atyaúristen. Nem voltak benne Cylonok. Nem került elő a Föld. Mi lesz most?

Nem tudom, feltűnt-e a csávónak, mikor volt utoljára plotja a BSG-nek. Ha az írók annyira a Föld keresését akarnák szorgalmazni, akkor New Caprica úgy en bloc kimaradt volna, mert csak feltartotta a high concept történéseit. Ha azt akartak volna, foglalkozhattak volna a Földdel is, ehelyett jött ez az elég ötletdús téma, a letelepedés és megszállás, és hát tényleg elég sokat kihoztak belőle, anélkül, hogy fikarcnyit is közelebb kerültünk volna a sztori végéhez.

"I’m really hoping Friday offers us something new. Otherewise I’m going to have to agree that the shark has been jumped."

Kemény ultimátum ez a készítők felé. Mi lesz most, ha elveszítenek egy újabb fafejű nézőt, akit zavarja, ha a karakterekkel foglalkoznak a történet helyett? Ez nem a 24, basszus, itt egynél több dimenziója is van a jellemeknek! De még a legutolsó Guest Starénak is!

Ugyanakkor egy másik blogban megszületett az a bejegyzés, amit én írtam volna meg magyarul, ha nem vág hanyatt túlságosan az Unfinished Business (de talán jobb is így). Back on Track!