Bear McCreary, a zenefelelős

Egy sorozatot, filmet leginkább a zenéje tehet különlegessé, felismerhetővé. Ezen állhat vagy bukhat egy produkció sikere. A siker titka lehet egy jól eltalált dallam – gondoljunk csak a Birodalmi indulóra, amiről mindenkinek Darth Vader jut eszébe -, lehet a különleges hangzásvilág, mint ami a Terminátor II-re vagy az X-Aktákra jellemző, de lehet a nem szokványos hangszerelés és stílus is, mint Ennio Morricone vagy Boban Marković szerzeményei, illetve mint a Battlestar Galactica zenéje.

Stanley Kubrick 2001: Űrodisszeája óta nem tudunk elképzelni sci-fi produkciót nagyzenekari csinnadratta és fanfárok nélkül. John Williams és Danny Elfman óta nem tudjuk elképzelni a főszereplőket és helyszíneket külön-külön zenei téma nélkül. A Battlestar Galactica készítői viszont, mivel eleve nem sci-finek tekintik a sorozatukat, alaposan átgondolták, akarják-e ezeket a hagyományokat folytatni. A szimfonikus zenekari aláfestés így szóba se jöhetett, és helyette bemutattak egy teljesen szokatlan és egyedi, ütőhangszeres-törzsi jellegű koncepciót. A témákkal kapcsolatban is sajátos megoldást választottak, nem három-négy könnyen felismerhető dallam jellemzi a sorozatot, hanem minden karakterhez, szituációhoz külön kompozíció társul. Nem az a cél, hogy a fülünkbe másszon, hanem hogy minimális eszközökkel, nüansznyi zenei információ átadásával is jellemző és egyéni legyen a dallam.

Ezt a koncepciót a minisorozatot komponáló Richard Gibbs és Bear MecCreary alapozták meg. Az előbbi teremtette meg az epizódokat felütő kilenchangú gamelánszólamot, ugyanazt a hangsort, amely ha felcsendül, tudjuk, Number Six mindjárt felbukkan Baltar mellett. Őtőle származik a főcímek végén, a felvezető precap alatt hallható feszült dobfutam is. Az egész úgy kezdődött, hogy Michael Rymer rendező a korai vágásokat Peter Gabriel muzsikájával festette alá a Krisztus utolsó megkísértéséből. Ezzel ki is kövezte az utat a zeneszerzők számára a koncepció megteremtése felé. Kialakult az ütősöket hangsúlyozó, ősi gyökerű zenevilág, melyet a sorozatban már egyedül Bear McCreary vitt tovább.

Számára az első egyedülálló munka életében a 33 megzenésítése volt, amelyben még jócskán Gibbs hagyatékára támaszkodott, majd az évek alatt fokozatosan kialakította saját stílusát, kiszélesítve a Battlestar Galactica zenei skáláját. Persze, mint mindenben, itt is a producerek szava dönt. Moore és Eick ötletei határozzák meg az epizódonkénti alapvető irányvonalat, amelybe McCrearynek legfeljebb beleszólása van.

Mégis sikerült elérnie, hogy ne ódzkodjanak teljességgel az akusztikus élőzenétől és a nagyzenekartól; azóta a Kobol's Last Gleaming pőre vonósmuzsikája a rajongók egyik legnagyobb kedvence. Mostanra már annyiféle kompozícióval bővült a sorozat repertoárja, hogy az afrikai ütős-elem csak egy lett a sok közül. Kifejezetten dominálnak a vonósok, egyre nagyobb teret nyernek a klasszikus hangszerelésű szimfóniák, miközben ír, francia, skót és keleti, sőt, még rock-motívumok is fel-feltűnnek a közöttük.

McCreary elmondása szerint eddig több mint hatvan témát dolgozott ki, melyek többségét rendszeresen újra is hasznosítja. Előfordul, hogy a hangsúlyozás érdekében szükség van "egyszer használatos" dallamokra is, így például a Black Market maffiafőnökének, vagy a Hero Bulldogjának saját zenéje van, de gyakoribb eset, hogy a hasonló érzelmi töltetű vagy ugyanazon szereplőket felvonultató jelenetek alatt egy-egy visszatérő dallam csendül fel, így a néző sokkal könnyebben képes azonosulni a kívánt hatással. Ezeket hívja a szakzsargon leitmotifnak, reméljük, egyszer a sorozatjunkie-k definiálják majd az alapfogalmaik közt. Ilyenek a már említett "Six téma", vagy az ír népzenei beütésű, furulyás "Adama család téma", de Starbucknak, Boomernek és Tighnak is megvannak a maguk leitmotifjai.

A sokszínűség és Bear McCreary kreatív hozzáállása teszik a Battlestar Galactica zenéjét igen különlegessé, és teszik száz közül is felismerhetővé a sorozatot. Jellemző, hogy a Universal kiadó már a negyedik rész adásba kerülése után szerződést kötött az első évad hanganyagának kiadására.

Érdekességek:

• Az első évad alatt a főcímzene eltérő volt az Angliában és az Amerikában vetített részekben. A Sky One-on előbb került adásba a sorozat, így ott még Richard Gibbs eredeti szerzeménye volt hallható. A Sci Fi Channel viszont már változtatni akart azon, így az USA-ban a második évadig egyszer sem hangzott fel a szanszkrit női kórus, amihez mi, letöltők, már hozzászoktunk.
• A harmadik évadban a Cylon Basestaron játszódó jelentek alatt hallható zongorakíséret James Callis, vagyis Baltar ötlete volt, melyet azzal indokolt, hogy jobban kifejezné Baltar rettegését. Eredetileg valamilyen szintetikusabb, "spacey" kompozíciót képzeltek el a készítők, de végül megtetszett nekik Callis javaslata, és annál maradtak.
• Bear McCreary a saját honlapján, a Bear's Battlestar Galactica Blogban rendszeresen beszámol az egyes epizódokkal való munkájáról, érdekes dolgokra hívja fel a figyelmet a zenével kapcsolatban.
• A főcímzene női kórusa szanszkrit nyelven énekel, ami kedvelt nyelv a filmes zeneszerzők körében, ugyanis senki sem érti, de baromi jól hangzik. Általában létező énekeket, mantrákat használnak fel, így történt ez a Battlestar Galactica esetén is, melyben a Gayatri Mantrát hallhatjuk:
  Aum bhoor bhuwah swaha,
  Tat savitur varenyam
  Bhargo devasaya dheemahi
  Dhiyo yo naha prachodayat

  Angolra fordítva mindez ennek felel meg:
  Oh God! Thou art the Giver of Life,
  Remover of pain and sorrow,
  The Bestower of happiness,
  Oh! Creator of the Universe,
  May we receive thy supreme sin-destroying light,
  May Thou guide our intellect in the right direction.