Egy sorozatot, filmet
leginkább a zenéje tehet különlegessé, felismerhetővé. Ezen állhat
vagy bukhat egy produkció sikere. A siker titka lehet egy jól eltalált
dallam – gondoljunk csak a Birodalmi indulóra, amiről mindenkinek Darth
Vader jut eszébe -, lehet a különleges hangzásvilág, mint ami a
Terminátor II-re vagy az X-Aktákra jellemző, de lehet a nem szokványos
hangszerelés és stílus is, mint Ennio Morricone vagy Boban Marković szerzeményei, illetve mint a Battlestar Galactica zenéje.
Stanley Kubrick 2001: Űrodisszeája óta
nem tudunk elképzelni sci-fi produkciót nagyzenekari csinnadratta és
fanfárok nélkül. John Williams és Danny Elfman óta nem tudjuk
elképzelni a főszereplőket és helyszíneket külön-külön zenei téma
nélkül. A Battlestar Galactica készítői viszont, mivel eleve nem
sci-finek tekintik a sorozatukat, alaposan átgondolták, akarják-e
ezeket a hagyományokat folytatni. A szimfonikus zenekari aláfestés így
szóba se jöhetett, és helyette bemutattak egy teljesen szokatlan és
egyedi, ütőhangszeres-törzsi jellegű koncepciót. A témákkal
kapcsolatban is sajátos megoldást választottak, nem három-négy könnyen
felismerhető dallam jellemzi a sorozatot, hanem minden karakterhez,
szituációhoz külön kompozíció társul. Nem az a cél, hogy a fülünkbe
másszon, hanem hogy minimális eszközökkel, nüansznyi zenei információ
átadásával is jellemző és egyéni legyen a dallam.
Ezt a koncepciót a minisorozatot
komponáló Richard Gibbs és Bear McCreary alapozták meg. Az előbbi
teremtette meg az epizódokat felütő kilenchangú gamelánszólamot,
ugyanazt a hangsort, amely ha felcsendül, tudjuk, Number Six mindjárt
felbukkan Baltar mellett. Őtőle származik a főcímek végén, a felvezető precap
alatt hallható feszült dobfutam is. Az egész úgy kezdődött, hogy
Michael Rymer rendező a korai vágásokat Peter Gabriel muzsikájával
festette alá a Krisztus utolsó megkísértéséből. Ezzel ki is kövezte az
utat a zeneszerzők számára a koncepció megteremtése felé. Kialakult az
ütősöket hangsúlyozó, ősi gyökerű zenevilág, melyet a sorozatban már
egyedül Bear McCreary vitt tovább.
Számára az első egyedülálló munka életében a 33
megzenésítése volt, amelyben még jócskán Gibbs hagyatékára
támaszkodott, majd az évek alatt fokozatosan kialakította saját
stílusát, kiszélesítve a Battlestar Galactica zenei skáláját. Persze,
mint mindenben, itt is a producerek szava dönt. Moore és Eick ötletei
határozzák meg az epizódonkénti alapvető irányvonalat, amelybe
McCrearynek legfeljebb beleszólása van.
Mégis sikerült elérnie, hogy ne
ódzkodjanak teljességgel az akusztikus élőzenétől és a nagyzenekartól;
azóta a Kobol's Last Gleaming pőre vonósmuzsikája a rajongók egyik
legnagyobb kedvence. Mostanra már annyiféle kompozícióval bővült a sorozat repertoárja, hogy az afrikai ütős-elem csak egy lett a sok közül. Kifejezetten dominálnak a vonósok, egyre nagyobb teret nyernek a klasszikus hangszerelésű szimfóniák, miközben ír, francia, skót és keleti, sőt, még rock-motívumok is fel-feltűnnek a közöttük.
McCreary elmondása szerint eddig
több mint hatvan témát dolgozott ki, melyek többségét rendszeresen újra
is hasznosítja. Előfordul, hogy a hangsúlyozás érdekében szükség van
"egyszer használatos" dallamokra is, így például a Black Market maffiafőnökének, vagy a Hero
Bulldogjának saját zenéje van, de gyakoribb eset, hogy a hasonló
érzelmi töltetű vagy ugyanazon szereplőket felvonultató jelenetek alatt egy-egy visszatérő dallam csendül fel, így a néző sokkal könnyebben
képes azonosulni a kívánt hatással. Ezeket hívja a szakzsargon leitmotifnak, reméljük, egyszer a sorozatjunkie-k definiálják majd az alapfogalmaik közt. Ilyenek a már említett "Six téma", vagy az ír népzenei beütésű, furulyás "Adama család téma", de Starbucknak, Boomernek és Tighnak is megvannak a maguk leitmotifjai.
A sokszínűség és Bear McCreary kreatív
hozzáállása teszik a Battlestar Galactica zenéjét igen különlegessé, és
teszik száz közül is felismerhetővé a sorozatot. Jellemző, hogy a
Universal kiadó már a negyedik rész adásba kerülése után szerződést
kötött az első évad hanganyagának kiadására.
Érdekességek:
- Az első évad alatt a
főcímzene eltérő volt az Angliában és az Amerikában vetített részekben.
A Sky One-on előbb került adásba a sorozat, így ott még Richard Gibbs
eredeti szerzeménye volt hallható. A Sci Fi Channel viszont már
változtatni akart azon, így az USA-ban a második évadig egyszer sem
hangzott fel a szanszkrit női kórus, amihez mi, letöltők, már
hozzászoktunk. - A harmadik évadban a Cylon Basestaron játszódó
jelentek alatt hallható zongorakíséret James Callis, vagyis Baltar
ötlete volt, melyet azzal indokolt, hogy jobban kifejezné Baltar
rettegését. Eredetileg valamilyen szintetikusabb, "spacey" kompozíciót
képzeltek el a készítők, de végül megtetszett nekik Callis javaslata,
és annál maradtak. -
Bear McCreary a saját honlapján,
a Bear's Battlestar Galactica Blogban rendszeresen beszámol az egyes
epizódokkal való munkájáról, érdekes dolgokra hívja fel a figyelmet a
zenével kapcsolatban. - A főcímzene női kórusa
szanszkrit nyelven énekel, ami kedvelt nyelv a filmes zeneszerzők
körében, ugyanis senki sem érti, de baromi jól hangzik. Általában
létező énekeket, mantrákat használnak fel, így történt ez a Battlestar
Galactica esetén is, melyben a Gayatri Mantrát hallhatjuk:
Aum bhoor bhuwah swaha,
Tat savitur varenyam
Bhargo devasaya dheemahi
Dhiyo yo naha prachodayatAngolra fordítva mindez ennek felel meg:
Oh God! Thou art the Giver of Life,
Remover of pain and sorrow,
The Bestower of happiness,
Oh! Creator of the Universe,
May we receive thy supreme sin-destroying light,
May Thou guide our intellect in the right direction.